Sikertelen IHM: Sorozatos botrányok, antiszociális Sulinet

Az informatikai szakma nagyon várta minisztériumát, ám az nem váltotta be a reményeket. A nagy tervek után inkább bukdácsoló, a sorozatos botrányok miatt energiáit állandó tűzoltásra pazarló szervezetté vált az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM).

„A következő időszakban a minisztérium egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy áthidalja a távolságot az informatikai eszközöket ismerő és használó Magyarország, illetve azon másik Magyarország között, amelynek tagjai nemhogy az eszközöket nem használják, de az informatikában használatos szavakat sem ismerik” – idézi a Napi Gazdaság Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter 2002 júniusában mondott szavait.

A lap szerint mélyen antiszociális Sulinethez hasonlóan döntött az IHM a széles sávú internetelérés támogatásával kapcsolatban is, azaz nem a rászorulókat támogatta (vagy nem eléggé). Az IHM-ben 2003 elején kétféle koncepció viaskodott egymással. Az egyik szerint ott kell támogatni az új fejlesztéseket, ahol még nincs széles sávú internetkapcsolat, vagyis a kis falvakban. A másik – a győztes – nézet szerint ott kell tovább bővíteni a széles sávú elérések kínálatát, ahol van rá kereslet, vagyis a városokban. Az eredmény: az általános iskolát el nem végzetteknek kevesebb mint két százaléka fér hozzá a világhálóhoz, és míg Budapesten 32 százalékos a hozzáférés, addig a falvakban hat százalék – hangzott el egy év eleji konferencián.

Az IHM-nek beletört a bicskája

A miniszter 2002-ben kifejtette: a minisztérium mindent megtesz azért, hogy a távközlés és az internethasználat olcsóbb legyen.
Az internetelterjedtség növelésébe azonban beletört az IHM bicskája. Az NRC friss felmérése szerint „Magyarország még a nagy nekirugaszkodás előtt áll, a penetráció változását a lassú növekedés jellemzi. Az életkor, státus és településtípus szerinti részletes trendelemzés konklúziójaként elmondhatjuk, hogy az országos szinten mért penetrációnövekedést túlnyomórészt a pionír, a netet legkorábban birtokba vevő csoportok körében megfigyelhető növekedés generálja”.

A miniszteri szándék ellenére az elmúlt négy évben nem sikerült a két Magyarországot közelíteni egymáshoz. Annak ellenére sem, hogy a másik SZDSZ-es minisztérium, az oktatási tárca tavaly év végén bejelentette: Sulinet Expressz programjuk keretében 150 ezer új számítógép került a háztartásokba (miközben 500 ezret felújítottak), s 600 ezer család jutott számítástechnikai eszközökhöz.

Sorozatos botrányok

Nem öregbítették a minisztérium hírnevét a sorozatos botrányok sem. Sok kritika érte a támogatási rendszert, amely a társaságiadó-törvény 2003-as módosításával csak legalább százmillió forintos beruházási összeg felett tette lehetővé a cégeknek az ötvenszázalékos adójóváírást. Ennek igénybevételéhez persze nyereséges vállalatra van szükség, azaz jóformán csak az akkor még Matáv néven működő Magyar Telekom vállalhatta a széles sávú fejlesztéseket.
Nagy felhördülést váltott ki az IHM 6/2003-as rendelete is, amely azt mondta ki, hogy az addig szabad frekvenciának számító 2,4 gigahertzes sávot ezentúl kizárólag beltéri felhasználásra engedélyezik. A történethez tartozik, hogy 2002-ben a Matáv Mindenkinek csomag és a „150 forintos díjstop” megszüntetése után körülbelül 60 vállalkozás kezdett el átalánydíjas internetet szolgáltatni a 2,4 gigás szabad frekvencián. Az előfizetők száma elérte a tízezret, akik internet nélkül maradhattak volna, ha utóbb az IHM nem „finomít” a rendeletén.
Aztán jött a „kakaóbiztos ügy”. A Brunszvik Teréz program során az óvodáknak szállított számítógépek egymillió forintos ára vörös posztó volt a bírálók szemében. Pedig az ár csak hab volt a tortán. Az ajánlati felhívásra ugyanis két pályázat érkezett, azonban érvénytelenítették az alacsonyabb árat tartalmazó ajánlatot. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint a pályázat kiírói figyelmen kívül hagyták, hogy a nyertes által ajánlott eszköz egy paraméter tekintetében nem felelt meg a kiírásban foglalt követelményeknek. A másik ajánlat esetében az elfogadott szállítási ár megalapozottságát nem ellenőrizte az IHM, „így fennáll annak kockázata, hogy a beszerzést nem az optimális áron bonyolították le” – olvasható az ÁSZ jelentésében.
Az IHM nem dübörgött az Egységes Digitális Rádió-távközlési Rendszer (EDR) munkáinak során sem. Az ÁSZ szerint a minisztérium indulásakor nem mérték fel az egységes irányítást igénylő feladatokat, így a munka koordinálása – bár 2003-tól az IHM végezte – 2005-ben ismét a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központhoz (MeH EKK) került.
A Millenáris Kht. – Jövő Háza Program – sem tartozott a minisztérium sikertörténetei közé. Nem kevés pénzért – időnként botrányos vezetőváltások közepette – arra tellett, hogy a Váci útról Budára költöztették a Csodák Palotáját. A Nemzeti Digitális Adattár végül egy linkgyűjteményre sikeredett.

Csepeli „blogger” György sokat árott

A Napi Gazdaság elemzése szerint sokat ártott a minisztériumnak a politikai államtitkár, Csepeli „blogger” György IHM-et „népszerűsítő” tevékenysége is. „Politikai államtitkárként viszonylag kevés dolgom volt a médiával. Időnként sorsom műveletlen, rossz külsejű, kóros és káros személyiségjegyekkel megvert, senkiházi tévériporterekkel, Index-munkatársakkal hozott össze, akik bornírt és ostoba módon, az ártás szándékával eltelve, tényleges mondanivalómat elhallgatva, egy-két kiragadott szóra redukálták azt, amit mondtam” – írja blogjában Csepeli.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Kovács Kálmán miniszternek már a kezdetektől fogva nehéz dolga volt. Az új szervezet nem kapta meg a telekommunikáció egészét, a meghatározó feladatköröket szétosztották különböző még meg sem alakult hivatalok és államtitkárságok között. Így került a szocialista irányítású MeH EKK-ba a kormányzati informatika és a kormányzati portál (ezek sem lettek sikertörténetek, sőt!). Különböző helyekre kerültek a pályázatok, a nagy telekommunikációs fejlesztések és a szabályozási kérdések. Az Oktatási Minisztérium (OM) informatikai közbeszerzéseit és pályázatait az IHM-be helyezték. A minisztérium szervezete 2004-től az OM-től átvett Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Programot Kezelő Irodával (NIIF) bővült. Sokáig tisztázatlan maradt az IHM és a Hírközlési Felügyelet viszonya is.
(napi.hu)