Országos szinten csaknem ezer autósiskola működik, közülük 170 a fővárosban. Számuk 2004-ben is hasonló volt. A személygépkocsi-vezetői engedélyt – vagyis B kategóriás jogosítványt – szerzett ügyfelek száma 2003-ban 114 ezer fő volt, ami 2004-ben 123 ezerre nőtt, ám tavaly ismét csak 114 ezer körüli volt a sikeres vizsgát tett tanulók száma. (A 2004-es emelkedés hátterében szakmai körök szerint a számítógépes elméleti vizsgára való áttérés miatti aggodalom állhatott). A 17 évvel ezelőtt születettek száma alapján idén 100-110 ezer sikeres vizsgázóra számít a hatóság – mondta Kopiás András, a Közlekedési Főfelügyelet Szakfelügyeleti Osztályának vezetője. A mintegy tíz évvel ezelőttihez képest a visszaesés jelentős, hiszen 1995-ben 136 ezer tanuló szerzett vezetői engedélyt.
A nyilvántartások szerint csaknem hétezer szakoktatót foglalkoztatnak az autósiskolák. Ezek száma nem nagyon követte a piac változásait. A „sok az eszkimó, kevés a fóka” okozta éles verseny következtében vannak olyan iskolák, amelyek 30–50 ezer forintért kínálják a képzést, holott a reális összeg 100–130 ezer forint – mondta Kopiás.
Fally Gyula, az 1990 óta működő budapesti Autó-Plusz Autósiskola vezetője ugyancsak kevesebb jelentkezőre számít az idén: 2004-ben ugyan 220-an, tavaly pedig 265-en vettek részt az iskola képzésén, ám ebben az évben az első négy hónap alapján csupán a 2004-es érdeklődésre számítanak. Az Autó-Plusz a „dömpingár” felett próbál évek óta megmaradni, amiért cserébe minőségi oktatást kínálnak. A költségek növekedése miatt az elmúlt években többször is kísérletet tettek az árak emelésére, de be kellett látniuk, hogy ez reménytelen. Egyes autósiskolák ugyanis irreálisan alacsony áraikkal minél nagyobb piac megszerzésére törekedtek, és a mai helyzet szerint ez a stratégia sikeres. Így viszont a valódi értékéhez mérten „fillérekért” lehet vezetői engedélyhez jutni, ám az oktatás szakmai színvonala is egyre alacsonyabb. Ma lényegében a jelentkezők jogosítványt akarnak „vásárolni” és nem tanulni akarnak.
A helyzet odáig fajult, hogy az üzemanyagköltség folyamatos emelkedése sem tükröződik az oktatói óradíjakban. Egy gyakorlati oktató tiszteletdíja manapság 1100–1300 forint között mozog óránként, ebből a szellemi munka finanszírozása mellett többek között az 50 perces óra benzinköltségeire – a fogyasztás ráadásul jellemzően duplája egy normál autós arányos idejű fogyasztásának –, és szervizköltségekre, a biztosításokra, az évenkénti vizsgára is futnia kellene. Ezenfelül még némi nyereség is elvárható lenne. Ez azonban lehetetlen, így az oktatónak vagy ügyeskednie kell, vagy egyik napról a másikra élnie. Fally szerint a problémák megoldását „felülről” sohasem segítették, arra hivatkozva, hogy jogkörük pontosan behatárolt. Alulról pedig a szakma képtelen az összefogásra, amellyel be lehetne vezetni például egy minimálárat, vagy létrehozni egy kamarát, amely megfelelően tudja ellenőrizni a szakmát etikai, szakmai és gazdasági szempontból is.
Forrás: Napi Gazdaság
origo.hu
Magyarországon replikázik a spanyol kormány, féltik a melegjogokat
