Sztankóczy András: Bizonyítékul idézném az Országgyűlés új képviselőjét, Veresné Szabó Évát, az MSZP nőtagozatának elnökségi tagját, aki történetesen Veres János pénzügyminiszter felesége: „Jól tudunk együttműködni. A gimnáziumban János volt az egyik KISZ-alapszervezet titkára, én a másiké.” Hát nem pont úgy történt, ahogy Gurmai szerint minden esetben történnie kellene? És joggal feltételezhetjük, hogy Veres és Veresné az egymás segítésének elvével később sem hagyott fel. Ha szükség lett volna rá, a pénzügyminiszter még talán arra is kész lett volna, hogy világos, racionális érvekkel bőven alátámasztott előadást tartson a szabolcsi pártvezetőknek azokról a rejtett összefüggésekről, amelyek a térség felemelkedése és a feleségének a listán elfoglalt helye között állnak fent. De persze ilyesmire nem volt szükség, hiszen mindenki nyilván egy emberként akarta, hogy Veresné ne is mérettesse meg magát egyéniben, hanem kapjon listás helyet, amelyre annyira rászolgált. Hogy mivel? Hivatalos önéletrajzában a Pártos és mozgalmi tevékenység fejezetcím alatt az áll, hogy a 2006-os választásokra készülve vállalta a megyei közjogi felelősi feladatok ellátását. Ezek után a legkevesebb egy parlamenti mandátum.
Előttünk áll tehát János és Éva, az új szocialista embertípus két képviselője. Nem is tudom, miért tűnnek mégis annyira réginek.
(Magyar Hírlap, 2006. május 4.)

Most kell az eget fürkészni, akár Kapu Tibort is láthatja