Kifosztják vagy csak megszüntetik a közalapítványokat?

A magyar nemzetpolitikát is jelképező HTMH felszámolása után most a civilizált európai állam egyik fontos intézményrendszere, a közalapítványok megszüntetését vetíti elő egy törvényjavaslat. Ez a lépés újabb csapást jelenthet a határon túli magyarság civil intézményeire is.

2006. 06. 30. 10:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

2007. december 31-ei hatállyal megszünteti a közalapítványt mint szervezettípust az államháztartásról szóló törvény módosító javaslata, melyet tegnap általános vitára alkalmasnak ítélt az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottsága. A javaslat a közalapítványok megszűnéséig tartó átmeneti időszakban szigorítja azok működési kereteit. A testület módosító indítvány benyújtásáról döntött, melynek értelmében a helyi önkormányzatok által létrehozott közalapítványok is tovább működhetnek megfelelő jogi feltételek mellett, csakúgy, mint az Országgyűlés által alapítottak.

Mindez nem zárja ki egyrészt a közalapítványok nagy részének felszámolását, másrészt gazdálkodásuk pénzeszközeinek jelentős megkurtítását.

Emiatt emelt szót a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), melynek országgyűlési képviselője pénteken Budapesten kijelentette: elfogadhatatlan a KDNP számára az a kormányzati terv, amely megszüntetné a közalapítványokat. Soltész Miklós rámutatott: „Olyan hézagot töltenek be a közalapítványok (...), amelyet sem a minisztériumok, sem (...) az önkormányzatok nem tudnak betölteni”. A politikus az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökével, Rétvári Bencével tartott sajtótájékoztatón közölte: jelenleg nem tudható, hogy a több ezer szociális feladatot ellátó közalapítvány feladatát mely másik szervezet venné át. Soltész elmondta: a többnyire önkormányzati alapítású közalapítványok tevékenysége a szociális terület szinten minden ágára kiterjed. Példaként a bűnmegelőzést, a drogprevenciót, az ifjúságvédelmet, a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatásának segítését, az egészségügyi területen tevékenykedő közalapítványokat említette.

Rétvári Bence kitért arra, hogy a közalapítványoknak jelentős vagyonuk van, így szerinte a kormányzati terv mögött a közalapítványok vagyonának magánosítási szándéka is megbújik. Úgy vélte, a törvénymódosítással ezt a vagyon kiviszik az állami felügyelet alól. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke szerint a stabilizációs csomagot alkotó javaslatok nagy száma és széles köre arra utal, hogy ezeken a kormány már több hónapja dolgozott, ami azt jelzi, hogy már a választási kampány ideje alatt is folytak a megszorítást tervező munkák.

Két legyet egy csapásra?

A közalapítványok létesítésének lehetőségét 1994. január 1-jétõl teszi lehetővé a Polgári törvénykönyv. (A közalapítvány intézményét megteremtő 1993. évi XCII. törvény 40. § (6) bekezdése lehetőséget teremtett a korábban a kormány vagy annak a szervei által létesített alapítványok közalapítvánnyá átalakulására.) A közalapítvány megszűnése esetén a közalapítvány vagyona – a hitelezők kielégítése után – az alapítót illeti meg. Ez mindenesetre igazolni látszik azon ellenzéki fenntartásokat, miszerint a kormányzat gyakorlatilag megszorítócsomagja részeként kezeli a kormányhoz közel álló sajtóban feltűnő gyakorisággal a közpénzek megcsapolásával vádolt közalapítványok sorsát. A közalapítványok megszüntetése a pénzeszközök megszerzésére is alkalmat ad, elherdálásukkal némi bevételnövekedést eredményezve.

Nem véletlen egybeesés a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszüntetése és a közalapítványok elleni hadjárat időpontjának időzítése sem. A két, egymással látszólag össze nem függő esemény közötti párhuzam láthatóvá válik, ha felidézzük, milyen vélemények fogalamzódtak meg akár az elmúlt egy hónapban a határon túli közalapítványokkal kapcsolatban.

A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) igazgatótanácsa a magyarországi politikai vezetőknek címzett nyílt levelében, nemrég amellett érvelt, hogy ne csökkentsék a határon túli magyar közösségeknek szánt költségvetési támogatásokat. Az MCSZESZ kifejtette, hogy a romániai gazdasági élet szereplői, a helyi elit még nem képes a civil szervezetek működtetéséhez szükséges anyagi terheket biztosítani, ezért a szervezetek jelentős mértékben függnek a magyarországi pénzforrásoktól. Az elmúlt évek korlátozó intézkedései már eddig is érzékenyen érintették a közösséget, „az újabb megszorítások több szervezetünk működésének beszüntetéséhez vezetne” – áll a Bodó Barna elnök által aláírt levélben. A levelet egy nappal Szilvásy György kancelláriaminiszter bejelentése előtt küldték el, miszerint a kormány a különböző költségvetési szervek leépítésére készül, amely a közalapítványokat is fokozottan érinti.

Ugyanakkor Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke Kolozsváron kijelentette: súlyos következményekkel járnak a magyar kormány által hozott, a határon túli magyarságot sújtó megszorító intézkedések. A neves irodalomtörténésznek éppen nemrég megtett, erdélyi útján jutott tudomására budapesti kormánykörökből, hogy a közalapítvány költségvetését idén további 270 millióval kurtítják meg. Utalt rá: az alapítvány pénzügyi megbénítása mögött a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást

Orosz mintára?

Pomogáts ekkor szólt arról is, hogy nyugat-európai mércével tekintve, példátlan a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszer.

Különös s egyben nyugtalanító egybeesés, hogy a civil szféra megnyilvánulásait egyre nyíltabban korlátozó, az egykori szovjet birodalomhoz egyre nyíltabb nosztalgiával viszonyuló Oroszországgal (Lengyelországgal vagy a balti államokkal szemben) feltűnően jó viszonyt ápoló Gyurcsány-kabinet, épp úgy, mint az előző négy évet betöltő Medgyessy–Gyurcsány- kormány, Moszkvához hasonló módszerekkel törekszik a nyugati típusú demokrácia szabadságjogainak, demokratikus intézményrendszerének lebontására. Magyarországon a gyülekezési szabadság korlátozására tett kísérletek és az aránytalan, többször is törvénytelennek minősülő rendőri fellépések mintha rímelnének az Orszországban tapasztalható, világméretű tiltakozást kiváltó tendenciákhoz: a független bíróság jogköreinek korlátozása, az ellenzéki pártok mozgásterének szűkítése, a sajtószabadság korlátozása.

Mint emlékezetes, január elején Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta azt a törvényt, mely a lehető legszigorúbb pénzügyi ellenőrzést írja elő az ngo-k (nem kormányzati szervezetek) számára, az orosz alsóház később elfogadta a nem kormányzati szervezetek ellenőrzésének szigorítását. (A magyar közalapítványokhoz némileg hasonló szerepet töltöttek be az orosz ngo-k – a szerk.) Az ngo-k így nem folytathatnak olyan tevékenységet, amely sérti Oroszország alkotmányát, törvényeit, fenyegeti szuverenitását, területi sérthetetlenségét, nemzeti egységét, kulturális örökségét, valamint nemzeti érdekeit. Ennek ürügyén az orosz állam jelentősen korlátozta a külföldről támogatott ngo-k működését.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.