Magyar Nemzet: – Önt többen kritizálták az ellenzékben és a sajtóban, mert úgy vállalta el a honvédelmi miniszterséget, hogy nem is volt katona. Hogyan lehetett megúszni a sorkatonaságot a hetvenes évek közepén? Megmentette a pártmunka?
Szekeres Imre: – Szó sincs erről. Először tizennyolc éves koromban soroztak be Jászberényben, majd az érettségi után. Mivel nem előfelvételisként vettek fel az egyetemre, a tanulmányaim előtt nem vittek el katonának. Amikor elvégeztem az egyetemet, ismét besoroztak, de sok társammal együtt létszámfelettiként hazaküldtek. Semmilyen protekcióm nem volt. Én egy okát látom annak, hogy nem volt ránk szükség: a Ratkó-korszak gyermekei voltunk, és ugyebár sokan születtek akkor, nagy volt a létszám.
(Magyar Nemzet, 2006. június 20.)
Művészetek Völgye: Atmoszférikus hangok a csillagfényben
