„Kossuth Lajos azt üzente...” – csendült fel sok más zenemű mellett a zenészek hangszerein a dal a Képviselői Irodaház melletti Olimpiai parkban. A cigány művészek azonban ma nem örömzenélésre jöttek össze, hanem tiltakozásukat akarták kifejezni muzsikájukkal.
A zenészek úgy vélik: nem kaptak elegendő kormányzati segítséget ahhoz, hogy pályájukat folytatni tudják, egyáltalán dolgozni – zenélni – tudjanak.
Ma hazánkban több ezer cigányzenész van becslések szerint. A rendszerváltozás előtti viszonylagos kivételezett helyzetük néhány év alatt óriásit változott. Megszűntek azok a szórakozóhelyek, amelyek rendszeres fellépési lehetőséget biztosítottak számukra, illetve a megmaradt éttermek tulajdonosai sem szívesen alkalmazzák őket, mondván: túl sokba kerülnek, s egyébként is kicsi az igény az efféle zenére. Ha játszhatnak is valahol, leginkábbb „feketén”, csekély fizetségért. Pedig európai- és világhírű zenészek, művészek sokasága van közöttük.
„A korábbi életnívót nem tudtuk tartani, szinte máról holnapra élünk!” – panaszolják petíciójukban, amelyet a kormány számára fogalmaztak meg. Azt írják, az elmúlt kormányzati ciklusban végre megmozdult valami, bizakodással töltötte el őket az a kormányprogramba is foglalt ígéret, mely szerint 300 millió forint felhasználásával szeretne segíteni a politika a legnehezebb helyzetbe kerülteken. Ez a „nemes gesztus” azonban szerintük erősen „deformálódott” a végrehajtás során. A tiltakozók úgy látják, az e célra az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány által kiírt pályázat diszkriminatív, alkalmazhatatlan, olyannyira, hogy az is kérdéses: valóban a roma zenészek jutnak-e a támogatáshoz.
A petícióban megfogalmazottak szerint a zenészek mindenképpen a tárgyalás hívei, mint írják: ha már a kormányprogram megalkotása idején nem volt kíváncsi senki a véleményükre, legalább most, a végrehajtás során szeretnék hallatni a hangjukat. Azt követelik a kormánytól, hogy az OFA pályázatát nyilvánítsa eredménytelennek, és vonja azt vissza. A zenészek kérése szerint olyan új megoldásokat kellene közösen találniuk, amelyek eredményeképpen nem csupán egy kiváltságos kör részesülne a rendelkezésre álló pénzből.
A demonstrációt szervező Dankó Pista Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülettől a petíciót Kállai Katalin, a kulturális tárca illetékese vette át a kormány nevében.
A szervezők egyébként elmondták: most csak kevés zenésztársukat hívtak tiltakozni – mintegy ötven-hatvan fő jelent meg –, de a meghívottak közül sem mert eljönni mindenki. Tudomásuk szerint „kormányzati körökből” több művészt és együttes vezetőt felhívtak, s finoman megmagyarázták nekik: a nehezen szerzett munkájukat „könnyen elveszíthetik”, amennyiben részt vesznek a demonstráción. Kállai Katalin az MNO kérdésére ezt cáfolta: mint mondta, ő biztosan nem fenyegetett meg senkit, de arról sincs tudomása, hogy más ezt tette volna. A zenészek közül egyébként többen nem csupán „baloldaliak”, mint mondták, hanem az MSZP rendes tagjai is, ám már szerintük is tűrhetetlen, hogy a szép ígéretek közül szinte semmi sem valósult meg. Egyikük például a megtépett párttagkönyvét húzta a hegedűjébe, s elárulta: még ma kilép a pártból
A szervezők egyike, Szénási Sándor – aki egyébként az MSZP Cigánytagozatának tagja, egykori alelnöke – elmondta: a mostani rendezvény egy hosszabb sorozat része, hamarosan Szegeden, a Országos Cigányzenész Találkozón kerekasztal szerveznek a helyzetük és a teendők megvitatására, majd szeptemberben egy nagyszabású demonstráción is készek tiltakozni a kormányzati lépések ellen.
A zenészek közül többen sajnálkoztak: a média kevés figyelemre méltatja őket, egyetlen televíziós társaság sem jelent meg a demonstráción. Mindenesetre azért nem maradt megörökítetlen a parki tiltakozó muzsikálás: a rendőrség, szokásához híven, ezt a demonstrációt is rögzítette megfigyelőkocsijából.

Csak kevesen válaszolják meg mind a 7 találós kérdést helyesen – Önnek sikerül?