Hasonló előjelekkel várták a csapatok a Németország-Olaszország vb-negyeddöntő mérkőzést kedden este Dortmundban. Mindkét oldalon a sérültek és eltiltottak pótlása okozott kisebb fejtörést a szövetségi kapitányoknak. A házigazdáknál az Argentína elleni mérkőzés után ökölcsatába keveredett és ezért egy meccsre eltiltott Frings nem állhatott Klinsmann kapitány rendelkezésére. A másik oldalon Lippi mesternek legalább ekkora problémával kellet szembenéznie, ugyanis az olasz válogatott védekezésének egyik legfontosabb láncszeme, Nesta továbbra sem tudta vállalni a játékot.
A vb eddigi mérkőzéseihez képest nagy iramban kezdődött a találkozó. Minden bizonnyal jól sikerülhetett a frissítés, hiszen a játékosokon nem látszódott, hogy többségük már öt mérkőzést játszott eddig a torna során. Persze a tét nagyságát figyelembe véve ez nem annyira meglepő, hiszen a futballisták számára nyilván minden sérülést, fájdalmat feledtető tényező a döntőbe jutás lehetősége.
A nagy iram ellenére vagy éppen ezért, kevés lehetőséget jegyezhettünk fel az első játékrészben. A 4. percben Totti közel harminc méteres léc alá tartó szabadrúgását Lehmann könnyedén húzta le. Az olaszok e gyengére sikeredett kísérlet után egyre inkább felbátorodtak, azonban a 17. percben a félidő legnagyobb lehetőségét nem sikerült gólra váltaniuk. Perrotta lépett ki Totti nagyszerű passzával, ám az inkább védekezésben jeleskedő középpályás az átvételkor hosszan szöktette magát, ezért a kapujából jó ütemben kilépő Lehmann tisztázni tudott előle.
Az első húsz perc nagyrészt mezőnyjátékkal telt, a kapuk előtt egyik csapat sem brillírozott. Az olaszok próbálkoztak többet, ám igazi gólszerzési lehetőségig nem sikerült jutniuk. A házigazdák megküzdöttek a hirhedt olasz harcmodorral hiszen, jobbára csak védekeztek, amikor pedig támadásba lendülhettek volna, a Gattuso-Pirlo-Perrotta védekező-középpályás trió eredményesen tördelte próbálkozásaikat. Ennek ellenére mégiscsak futotta egy lehetőségre erejükből: a 34. percben Schneider léphetett ki egy jó ütemű Klose-átadással, de amilyen erősen lőtt, legalább annyira pontatlanul, így a labda a kapu felett hagyta el a játékteret.
A hátralévő időszakban tovább növekedett az olaszok labdabirtoklási fölénye, amely a játékrész végére 42-56 százaléknál állapodott meg. A színvonalra nem lehetett panasz, hiszen a világbajnokság eddigi legnagyobb iramú negyvenöt percét produkálták a csapatok. A játék képe alapján a félidei 0-0 igazságosnak volt mondható, hiszen a az olaszok irányították a játékot, a németek mégis jól tartották magukat.
A második félidő a hazaiak megelégedésére kezdődött, „kis” szépséghibával: az 50. percben Klose cselezte be magát egészen Buffon kapujáig, ott azonban a Juventus portása útját állta és tisztázni tudott. Az iram ott folytatódott, ahol az első játékrészben abbamaradt, igaz a lüktető játékba a fáradtság révén egyre több hiba csúszott. A továbbiakban a gólhiány ellenére is élvezetes maradt a játék, és a németek még egyenrangúbb partnerei lettek az olaszoknak. Ennek ellenére a statisztika továbbra is Tottiék fölényét mutatta, 43-57 százalékra módosult a labdabirtoklási arány.
A kiegyenlített játék eredményeként a második negyvenöt percben sem esett gól, jobb híján csak cseréket és a sárga laposokat jegyezhettük fel. Ezek után már nem okozott meglepetést, hogy a rendes játékidő 0-0-val ért véget. Következhetett a ráadás, amelynek első két percébe az olasz válogatott besűrítette mindazt, amit 90 perc során nem sikerült. Előbb Gilardino bolondította meg a német védelem bal oldalát, ám ezután a kapufára gurított, ahonnan kifelé pattant a labda. Ezt követően Zambrotta egy szöglet után találta telibe a felső lécet. Podolski révén a házigazdáknak is akadt egy ordító lehetősége, ám a Bayern újdonsült csatára mellé fejelte az ígéretesen érkező beadást.
A hosszabbítás második félidejében ismét szikrázott a levegő a kapuk előtt: előbb Del Piero nem tudott a Lehmann által üresen hagyott kapuba találni, majd az ellentámadásból Podolski hasonló helyzetből legalább a kaput megcélozta kissé pontatlanul, így a labda fölé szállt. Nem lehetett ráfogni a csapatokra, hogy a büntetőpárbajra akarják hagyni a döntést, mégis vészesen közeledtek a tizenegyesek. Azonban közeledett Grosso is: a védő a 119. percben egy szöglethez futott fel, nem hiába. A sarokrúgás után Pirlo passzát higgadtan a kapu jobb oldalába helyezte. A németek, igaz összetörve, de a középkezdés után utolsó rohamra indultak, s a kegyelemdöfés csak ezután következett: az ellentámadásból Del Piero szerzett gyönyörű gólt a 120. percben, megpecsételve ezzel a németek sorsát. A hosszabbítás utolsó két percének köszönhetően így Olaszország jutott a döntőbe.
Olaszország-Németország 2-0 (0-0, 0-0, 2-0)
Dortmund, 60 000 néző, v.: Archundia Benito (mexikói)
Gólszerzők: Grosso 119., Del Piero 120.,
Sárga lap: Camoranesi (90.) ill. Borowski (40.), Metzelder (56.)
Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Camoranesi (Iaquinta 91.), Perrotta (Del Piero 103.), Pirlo, Gattuso – Totti –Toni (Gilardino 74.)
Németország: Lehmann – Friedrich, Metzelder, Mertesacker, Lahm – Schneider (Odonkor 83.), Ballack, Kehl, Borowski (Schweinsteiger 73.) – Podolski, Klose (Neuville 111.)
üzletember
Kneecap-botrány: Gerendai arab barátja szerint Magyarországnak is be kellene fogadnia a migránsokat
