Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Egy győzelem nem lehetséges, de nincs is rá szükség címmel közli Martin van Creveld, az elismert jeruzsálemi hadtörténész Izrael libanoni háborús esélyeit latolgató vendégkommentárját.
Nyolc felfegyverzett hadosztállyal csak néhány napra volt szüksége a Szovjetuniónak, hogy 1979-ben elfoglalja Kabult. Utána tíz évig birkózott a mudzsahedinekkel, mielőtt bedobta volna a törölközőt. A világ állítólag legjobban felszerelt, kiképzett és vezetett hadseregével az Egyesült Államok 2003-ban három hét alatt elfoglalta Bagdadot. Bár mindmáig lehetséges, hogy az amerikaiak kénytelenek lesznek visszavonulni anélkül, hogy céljaikat elérték volna.
Visszatekintve: a Szovjetunió és az Egyesült Államok is belekezdett olyan háborúkba, melyek szükségtelenek, sőt őrültségek voltak. Egyetlen afgán sem fenyegette a Szovjetunió területét. Mindmáig nem került elő olyan bizonyíték, mely azt igazolná, hogy Szaddam Husszeinnek köze lett volna az Egyesült Államok elleni merényletekhez, s az állítólagos tömegpusztító fegyverekről kiderült, hogy nem volt több, mint legenda. E tekintetben a Izrael esete teljesen más: a határokon átnyúló terrorizmus 1968-ban vette kezdetét 20, szinte teljesen nyugodt év után. Ennek következménye Izraelnek a libanoni belügyekbe történő mind hevesebb beavatkozása volt, míg 1982-ben Tel-Aviv elszánta magát az invázióra. Izraeli egységek alig egy hét alatt elértek Bejrutba; 18 évvel később végtelennek tűnő küzdelmeket követően vonult vissza az izraeli hadsereg az ENSZ által meghúzott határ mögé.
Ha egyáltalán tanít valamit a történelem, akkor az az, hogy Izrael a Hezbollah megsemmisítésével sem arathat teljes győzelmet. Hiszen békét csak tárgyalásokkal és nem fegyveres erőszakkal lehet kivívni. Ennek ellenére Izrael számos egyéb célját elérheti a támadással. Először is demonstrálhatják a libanoniaknak, milyen súlyos veszélybe sodorta a Hezbollah országukat, s ezért csökkentik a nekik nyújtott támogatást – ez a folyamat egyesek szerint már megkezdődött. Másodszor Izrael egy biztonsági sávot hozhat létre északi határai mentén. Ez – nemzetközi csapatokkal, vagy nélkül – képes lenne a határon túlról érkező fenyegetések, mint pl. a katyusa támadások kivédésére. 1982 és 2000 között a libanoni harcosok egyetlen csoportja sem próbálta meg Izrael elérését. Biztosra vehető, hogy a Hezbollah rendelkezik néhány nagyobb hatótávolságú rakétával, melyekkel Izrael középső része is elérhető. Ezek száma azonban jóval alacsonyabb, és mivel feltűnőbbek, sokkal könnyebb ezek helyét felderíteni.
A libanoni háborúval Izrael szomszédait, elsősorban Szíriát kívánja megleckézteti: mi történhet velük, ha nyíltan hadat üzennek Izraelnek. S ezt a célt lehet, hogy már Tel-Aviv el is érte. Hiszen a hangos tiltakozások ellenére mindeddig egyetlen ország sem tett semmit azért, hogy Libanon segítségére siessen.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap „Meg kell védenünk a mérsékelt muzulmánokat” címmel közöl interjút Stefanie Vogelsanggal, a CDU építési ügyekben illetékes berlini tanácsosával. A politikus-asszony azzal vált ismertté, hogy Berlin-Neukölln városrészében elutasította egy mecset felépítését.
Vogelsang örül politikusként annak, hogy sikerült megakadályozni a mecset felépítését. Az ingatlan tulajdonosa egy bizonyos Ibrahim El-Zayad, aki szoros kapcsolatot ápol a londoni ún. „European Trust“-tel. Ez a szervezet – a németországi külföldi szélsőségesek megfigyelésével is foglalkozó Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) szerint – közel áll azokhoz a radikális muszlim testvériségekhez, melyek pl. dicsőítették az öngyilkos merényleteket. Azt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy az „European Trust“ az építési telekért egymillió eurót költ, anélkül, hogy ezzel bármiféle szándékai lennének – vélekedett Vogelsang.
A politikus asszony arra a kérdésre, hogy tudatosan használják-e ki egyes csoportok a jogállamot és a Németországban meglévő vallásszabadságot, határozott igennel válaszolt.
Neukölln iszlamizálását fel lehet még tartóztatni? – kérdezősködött tovább a riporter. Hiszen már 15 legális mecset áll a kerületben, számos illegális imateremmel; egy sor új mecset építését tervezik. Ráadásul a kerület északi részében az általános iskolák tanulói szinte száz százalékban nem németek, többnyire muzulmánok! –tamáskodott a riporter.
Igen, ez a helyzet – mondta Vogelsang. Már régen nem arról szól a történet, hogy keresztény németek integrálják a muzulmán bevándorlókat, itt Neukölln északi részén már régen megfordult az arány. De éppen ezért fontos, hogy a politika energikusan fellépjen a szélsőségesek ellen. Hiszen ezek a radikálisok először nem a németeket , hanem a mérsékelt muzulmánokat fenyegetik.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Marc Pitzke A CIA holtterében című New Orleans-i keltezésű írásában foglalkozik az Egyesült Államok nem létező Kuba politikájával.
George W. Bush geopolitikai érdekei egész más régióban találhatóak, ezért aligha meglepő, ha a Fidel Castro betegségének híre váratlanul érte az elnököt. „Az elnök azt mondta, mindenki meglepődött és először meg kell várnunk, hogy mi történik”– fogalmazott Robert Bennett republikánus szenátor, aki kedden tárgyalt Bush-sal a kubai helyzetről.
Várni és meglátni: tanácstalanság érződik a hivatalos nyilatkozatokban. „Számunkra nehéz megbecsülni a helyzetet” – óvatoskodott Tony Snow, Bush szóvivője. Sean McCormack, a külügyi szóvivő, átláthatatlannak nevezte a kubai viszonyokat.
Úgy tűnik, hogy az elfeledett válsággóc egy újabb elszalasztott lehetőséggé válik. Ahelyett, hogy Washington egy új Kuba felé nyújtaná ki a kezét, s alakítaná a kubai változásokat, a régi, s mindeddig kudarcot hozó keményvonalas receptekhez nyúl vissza, blokádhoz, a szankciókhoz.
„Az amerikai politika nem változik, mindegy hogy Fidel Castro, vagy Raul Castro van hatalmon” – panaszolja Daniel Erikson az Inter-American Dialogue Kuba szakértője. „Amennyiben a kubai kormánynak viszonylag könnyen sikerül megszerveznie az átmenetet, az az amerikai politika csődjét is jelenti.”
A hírszerzést irányító John Negroponte ugyan azonnal Kuba elemzések elkészítésére utasította ügynökeit, de évtizedek óta az Egyesült Államok képtelen megbízható hírforrások közelébe jutni, nem szólva a legbelső hatalmi körökről. Az 1960-as embargóval minden gazdasági kapcsolatot és ezzel minden további informális hírcsatornát felszámoltak – amivel csak azt érték el, hogy az amerikai diplomaták körében a csempészett Cohiba szivar státusszimbólummá vált. A kevéske hírek elsődlegesen disszidensektől származnak, mint pl. Alcibiades Hidalgotól, az egykori kubai ENSZ nagykövettől, aki 2002-ben frontot váltott. S aki elárulta „hogy a kubai ENSZ misszió majd minden munkatársa” Castro titkosszolgálatának ügynöke.
„A CIA számára igen nehéz lesz arról biztosítani az elnököt, hogy pontosan tudják, mi történik akkor, ha Castro meghal„ – vélekedik Robert Baer, az egykori CIA elemző. „Kénytelenek lesznek másod és harmadkézből származó információkra hagyatkozni. Mint a 90-es években Irakban: Ott sem tudtuk, hogy mit gondoltak Szaddam tábornokai.” Hogyan lehet erre politikát alapozni? – tette fel végül Baer a költői kérdést.
Bush legújabb nyilatkozatai is tanácstalanságra és a Castro megbuktatásába vetett reménykedésre utalnak. „Felhívom a kubai népet, hogy törekedjen a szigetországban demokratikus átalakulásra” –fogalmazott az amerikai elnök.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
