F. Tóth Benedek: Nem érdemtelen szópárbaj arról vitatkozni – s minden bizonnyal lesz is ilyen vita bőven –, hogy ki dönti el, eldöntheti-e egyáltalán, mi az értékes és mi nem, mi az, ami támogatható, s mi nem; hogy ez egy könyvkiadó, film vagy színház; hogy ő egy operaénekes, szobrász vagy artista. Ki és milyen csoport vagy magánszemély birtokolhat, kaphatna olyan jogosítványokat, amely nem csak a támogatást biztosítaná a kultúra különböző ágaiban, de garantálná is létüket, megmaradásukat, jövőjüket? Sokak szerint Aczél György szelleme kísért majd e kulturális szeánszokon, tilt, tűr vagy támogat. Ám a fogyasztói kultúrában szerencsére ideológiai ráhatás nélkül is működik a szelekció, és jobb esetben – a csalfa marketing ellenére – hamar kiderül, ki mennyit ér.
Ma már bárki megmérettetheti magát a piacon. Mérlegre teheti tudását, erejét, képességeit. Mázsálhatja irodalmát, centizheti képeit, aprózhatja filmjeit. Aztán vagy kell az, vagy nem. Vagy megveszik, vagy sem. Megjegyzés csupán, Aczél azért tisztában volt azzal, ki mennyit ér, s nem utolsó sorban ki mennyit kér a kultúra piacán.
Ma sincs ez másként: valakinek meg kell fizetnie a kultúra árát.
(Magyar Hírlap, 2006. augusztus 4.)
Otthon Start: akár három százalék alatt is lehet a kamat
