– Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára velem azt közölte, hogy december 31-i határidővel az Illyés, az Apáczai és az Új Kézfogás betagozódik a Szülőföld Alap keretébe. Nem lesznek tehát önálló kuratóriumok, ezek a Szülőföld Alap keretében mint szakkollégiumok működnének tovább. Egyelőre az is kérdéses, hogy ezek az alapítványok megőrzik-e saját elnevezésüket – jelentette ki az MNO-nak adott nyilatkozatában Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke.
– Illyés neve is nemkívánatossá vált?
– Amellett érveltem, hogy helyes lenne, növelné a bizalmat határon túl, ha megőriznénk az eredeti elnevezéseket, amire azt a választ kaptam, hogy ezt meg fogják fontolni.
– Ön 2002 óta vezeti az Illyés Közalapítványt, melynek fő missziója a határon túli magyarság kulturális identitásának támogatása. Milyen tendenciát érzékelt: nőttek vagy csökkentek a pénzügyi keretek, melyből gazdálkodhatnak?
– Egyértelműen csökkentek a keretek. Amikor átvettem az Illyés Közalapítvány vezetését, közel egymilliárdos, sőt ennél valamivel nagyobb kerettel gazdálkodtunk. 2005-ben ez az összeg százmillió forinttal csökkent, 2006-ban ez az összeg már csak 800 millió forint volt. A tartalékképzési politika jegyében ráadásul nem lehetett a teljes, támogatásra szánt összeget a tárgyévben kifizetni, csak a következő esztendőben. A 2005-ben megítélt összegek közül mintegy százmilliós összeget nem tudtunk célba juttatni az év folyamán, majd ezeket kifizette a költségvetés 2006. január végéig. Volt tehát késedelem, ami nem volt túl örvendetes, de ezek a pénzek végül kimentek. 2006-ban kétszázmillióval csökkent a keret, ez az Országgyűlés döntése alapján történt. Ebből is elrendeltek egy 230 millió forintos tartalékképzést, melyet, s erre ígéretet tettek, januárban el fognak juttatni. Az utóbbi években tehát százmilliós összegekkel csökkent a keret, miközben az inflációs adatokat tekintve is vesztett értékéből.
– Az anyagi megszorítások mellett most összevonják a határon túli magyarság alapintézményeit, megszüntetve a határon túli alkuratóriumokat. Hogy működik a továbbiakban a döntéshozatal?
– Olyan háromszintű rendszert képzelnek el, melynek a legfelső szintjén politikusok határozzák meg azt, hogy ezek a támogatáspolitikai összegek milyen politikai célokat szolgáljanak. Hogy ezt a felső szinten hogyan fogják kialakítani, egyelőre még nem tudom. Nem nagyon látom, hogy itt egy arányos politikai képviselet fog érvényesülni. A második szinten politikától független szakértők fognak elhelyezkedni, akik megállapítják a politikai cél által meghatározott stratégiai célokra rendelt, konkrét összegeket. A harmadik a hivatalnokok szintje lesz, akik végrehajtják a másik két szint által hozott döntéseket.
– Ön szerint működőképes az új szisztéma?
– Nekem ezzel a rendszerrel kapcsolatban több kérdőjelem, fenntartásom van. Az egyik az, hogy mindezt az átalakítást december 31-ig kell végrehajtani. Nagyon kétlem, hogy ezt az átalakítást néhány hónap alatt meg lehet valósítani. Másik fenntartásom azzal kapcsolatos, hogy megszüntetik az úgynevezett alkuratóriumokat az Illyés Alapítványnál. Ezeket a határon túli magyarság hozta létre, és az Illyés Alapítvány által kezelt összegek közel fele ezeknek az alkuratóriumoknak a döntései nyomán került ki a pályázókhoz. Nos, ha megszüntetik az alkuratóriumokat, és minden Budapesten fog eldőlni, azt jelenti, hogy félő: a szakértelem egy része kikapcsolódik a folyamatból. Pedig a határon túli alkuratóriumok sok mindent közelebbről tudtak figyelni és megítéli, mint ez Budapestről lehetséges. A harmadik fenntartásom: nem nagyon látom ennek a rendszernek a működési mechanizmusát.
– Hol eshet homokszem a gépezetbe?
– Tudomásul vettem, hogy az első szint, a politika szintje meghatároz bizonyos célokat. Ám a második szintnek, a szakértőknek azonban szükségük van döntéselőkészítésre, hiszen eddig is úgy működött a struktúra, hogy az iroda a benyújtott pályázatok alapján előkészítette a döntéseket, értékelte a pályázatokat, és javaslatokat tett. Ennek alapján döntött a kuratórium, amit aztán az iroda végrehajtott. Ha a második szinten elhelyezkedő szakértői kollégiumok döntéseit nem készíti elő senki, illetve nem lehet tudni, hogy ki készíti elő, akkor ez a rendszer nem fog működni. Nem lehet ugyanis elvárni a szakkollégiumoktól, hogy minden befutott pályázatot kezeljenek, értékeljenek, minősítsenek és minden egyes ügyben javaslatot dolgozzanak ki.
– Megkerülhetetlen kérdés: Ön egyelőre vezető posztot tölt be egy olyan alapítvány élén, melyet nyilván az alkalmazottak létszámát illetően is érintenek a megszorító összevonások.
– Számomra nemcsak szakmai, de erkölcsi-emberi aggályt is jelentenek a tervezett megszorítások. A szakkolégiumok irodákat foglalkoztattak, melyekben 40-45 ember dolgozott. Gémesi Ferenc államtitkár viszont azt közölte, hogy egy mindössze 15-16 fős irodát kívánnak felállítani. Egyrészt nehezen tudom szakmailag elképzelni, hogy 15 ember meg tudja oldani a feladatokat, melyek a jövőben előállnak, másrészt nyilvánvaló, hogy számos embert el fognak bocsátani a jelenlegi irodai alkalmazottak közül. Ezt a tényt én nehezen fogom megemészteni. Ez nekem személyes problémám: olyan emberekről van szó, akiket én az Illyés Alapítvány irodáiban ismertem meg, 10-15 éve foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, tehát a döntések előkészítésével és végrehajtásával. Nagyon jól ismerik a terepet, nagyon gyakorlottak és felkészültek, most mégis lekerülnek erről a pályáról.
– Próbált lépéseket tenni értük?
– Nehezen viselném, hogy megbízható, szorgalmas, áldozatos, a határon túli magyarok ügyének elkötelezett, támogatásuk fontosságát lelkileg is elismerő emberek állás nélkül maradjanak. Ezt nem tudnám elfogadni. Ennek az aggályomnak hangot adtam Gémesi Ferenc államtitkár előtt, és azt a választ kaptam, hogy az új iroda felállításánál figyelembe veszik a kuratóriumok tanácsait is, s nem akarnak senkivel kedvezőtlenül bánni. Személy szerint én 2002-ben lettem felkérve a kuratóriumi elnökségre, s eredetileg úgy gondoltam, hogy ez a négyéves időszak most lejár, szeptember végéig meg tudok válni a kuratóriumi feladatoktól. Nos, úgy néz ki, december végéig ezt nem tudom megtenni, mert ha szeptemberben távozom, a következő három hónapban még kevésbé tudom az irodai alkalmazottakat megvédeni – bár így is nagyon kétséges, hogy valami védelmet tudok biztosítani nekik.
– A három alapítvány összevonásakor kormányzati részről azzal érveltek, hogy túl elaprózott a magyar kisebbségek támogatási rendszere.
– Én is tudom, hogy a rendszer ésszerűsítésre szorult. Bárdi Nándor kisebbségkutató írta meg egy tanulmányában, hogy a határon túli magyarok összesen 42 forrásból kapnak Magyarországról pénzügyi támogatásokat. Vannak átfedések, s helyeslem az ésszerűsítést. Mégis, ez a hirtelen átalakítás nagyon radikálisnak tűnik. Ez a terület nem az, ahol a radikális változtatásokat lehet végrehajtani. Továbbra is képviselni szeretném, fontos, hogy a határon túli magyarok pénzügyi támogatása minél kevésbé legyen kiszolgáltatva a politikának. Lényeges, hogy az eddigi támogatási keretek összegszerűen ne csökkenjenek. Fontos, s az eddigi kormányok határon túli politikájának egyik hitelességi tényezője, hogy nem szabad csökkenteni ezeket a pénzügyi kereteket, hiszen ezek nem olyan hatalmas összegek, melyek a költségvetést túlságosan megterhelnék. A határon túli magyar intézmények ugyanis attól tartanak: csökkennek a támogatások.
origo.hu
Menczer Tamás: Ilyen, amikor kiderül az igazság! - videó
