2006. október 23.: fényképek a Fekete Dobozból + Képriport

Sokkoló hatású képekkel dokumentálta a Pesty Fekete Doboz a 2006. október 23-án történt rendőri brutalitást, s a felvonulók, megemlékezők, járókelők súlyos sebeit. A kiállítás egy áruház hátsó bútorraktárában, mindössze néhány napig tekinthető meg, bemutatását a szervezők által megkeresett fővárosi galérák kivétel nélkül visszautasították.

Tudtommal polgári demokráciában élünk, ahol állam egy szerve, a rendőrség – pontosabban a rendőrség egy része – törvénytelenségeket követett el. Célunk a figyelemfelkeltés, hiszen ahogyan a régi kínai bölcsesség tartja, egy kép többet mond ezer szónál; ezer újságcikknél többet mondanak szerintem ezek a képek – nyilatkozta Pesty László a Magyar Nemzet Online-nak „Az erőszak pillanatai” című, a 2006 október 23-i rendőri brutalitásról szóló kiállítás megnyitóján.

„Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján a rendőrség példátlan erőszakkal verte szét békés megemlékezők ezreit, akik között gyermekek és nyugdíjasok is voltak” – olvasható a kiállítás megnyitójának anyagában. Példátlannak tűnik a kiállítás sorsa is: A Pesty Fekete Doboz képeinek értékes gyűjteményének bemutatását Pesty szakmai körökben jól csengő neve ellenére sorban elutasították a budapesti galériák; egy induló galéria elvállalta volna a kiállítás bemutatását, ám azon a napon, amikor kiderült, hogy Gergényi marad a posztján, ők is visszavonulót fújtak. Végül egy Dohány utcai volt bútorraktárban sikerült helyet találni a tárlat számára, ahol mindössze vasárnapig tekinthetőek meg a fotók.

A képek végigkísérik a példátlan rendőrrohamok sorozatát és sokkoló közelségből mutatják be a sérüléseket, a gyakran maradandó károsodással járó vagy életveszélyes sebeket.

„Meggyőződésem hogy részben a rendőröket is meglepte, hogy a gumilövedék milyen súlyos, életveszélyes sérüléseket tud okozni. Magyarországon korábban, beleértve a diktatúra évtizedeit is, nem mertek ilyen súlyos hatású fegyvert bevetni. Az a tárgy, amelynek lövedéke 15-20 centire hatolni, az nem afféle tömegoszlató kütyü, hanem élet kioltására alkalmas” – fogalmazott Pesty.

Hozzátette: „Nem hiszem, hogy a rendőrség egészét kellene kárhoztatnunk, hiszen rengeteg jó szakember dolgozik ott. Én magam is beszéltem olyan rendőrtiszttel, aki elítéli azt, amit a kollégái műveltek”.

Politikailag semleges gumilövedékek voltak – fogalmazott Pesty –, hiszen az áldozatok között épp úgy megtalálható a fideszes felvonuló, mint a brit vagy a francia turista, a 65 éves autószalon-tulajdonos vagy az szintén hatvanas zsidó bácsi, aki megkérdezte az őt ütlegelő rendőröktől: „Na mi van, 65 év után újra megint veritek a zsidókat Budapesten?” Kiemelte: bár végiglátogatta a kórházakban a sérülteket, egyetlen „stadionszurkoló típust, kopasz, kigyúrt embert„ sem talált közöttük.

Pesty a kiállítás megnyitóján is szólt arról, hogy meglepte az a „cinikus hallgatás” és az az együttműködés, amellyel SZDSZ-es politikusok kísérték a történteket. Erről így beszélt az MNO-nak:

– 1988-ban azokon a tüntetéseken, melyeket a Kádár-rendszer rendőrsége véres brutalitással vert szét, egyik oldalamon ott gyalogolt Mécs Imre, a másikon Magyar Bálint. Rajtuk is csattant a gumibot, az ő személyijüket is elvették, utána retorziók érték őket úgy, ahogy az egész demokratikus ellenzéket a tevékenységért. Nagyon meglep, hogy a liberális erők többsége az állami brutalitás láttán nem az egyén mellett, a szabad citoyen, a jogait tudatosan gyakorló állampolgár mellé áll, hanem a liberálisok által oly sokan kritizált „állam”, az erőszak mellé. Meggyőződésem, hogy ez ellenkezik a kétszáz éves liberális elvekkel.