Az 1942-ben épült templomot a hatvanas évek közepén az akkori pártvezetés nem kívánatos szellemi befolyás táptalajának minősítette, így „kérésükre” hírlapolvasóvá, majd könyvtárrá alakították. Eredeti funkciójának visszaállítását közvetlenül a rendszerváltás után kezdeményezte a nagyerdei református egyházközség, ám az ott tárolt könyvállomány elhelyezésére évekig nem volt pénz, így a templom visszaadására csak most, a több ezer négyzetméternyi könyvtár megépítését követően tudott sort keríteni az egyetem.
A Borsos József által tervezett, szép arányú templom kívülről mit sem veszített varázsából, ám belül meglehetősen lehangoló képet mutat. Kollár József, a Debreceni Egyetem főmérnöke azt mondja, nemcsak az ormótlan vasszerkezetek eltávolítása okozhat fejtörést, a közművek kiváltása is igen bonyolult és időigényes feladatnak ígérkezik, a költségekről nem is beszélve. Nem cáfolja azt a becslésünket, hogy a templom eredeti funkciójának visszaállítása akár több száz millió forintot is felemészthet, aminek előteremtése természetesen nem az egyetem, hanem az egyház feladata lesz. Így már érthető, miért szabott 2009-es határidőt az újraszentelésre Bölcskei Gusztáv püspök, aki szeretné a legjobb templomtervezőket megnyerni.
A dátum, persze, más megközelítésből nagyon is autentikus, hiszen a templom építése maga is a reformáció egyik fontos dátumához, a debreceni iskola reformátussá válásához, vagyis a református kollégium 1538-ban történt alapításához kötődik. Méltó tehát, hogy az újraszentelés Kálvin János születésének ötszázadik évfordulója tiszteletére megtörténjen – véli Püski Lajos, az egyetemi templom visszaadását kezdeményező nagyerdei gyülekezet lelkésze, akitől érdekes részleteket tudunk meg a ház történetéről. Amint kiderül, a templom belsejét a második világháború végén megszálló csapatok megrongálták, ám a negyvenes évek közepére sikerült azt rendbe tenni, és használatba venni. Virágzása azonban nem tartott sokáig, mert az egyetemisták, akiknek lelki gondozása a templomalapítás egyik meghatározó célja volt, az ötvenes évektől kezdődően kikoptak a szembeötlő helyen lévő templom padsoraiból. A fiatalok elmaradása nem csoda, ha meggondoljuk, hogy jövőjükre erősen kiható retorzióval kellett számolniuk, ha nyíltan gyakorolták vallásukat – veszi védelmébe az egykori ifjakat Püski Lajos.
Maga a nagyerdei gyülekezet a hatvanas évek közepén szembesült azzal, hogy nemcsak a fiatalok lelki gondozásáról kell lemondania, de előbb-utóbb szeretett templomáról is. A támadás a fennmaradt titkos jegyzőkönyv tanúsága szerint az MSZMP Központi Bizottságától indult, amely 1966-ban úgy döntött, hogy az egyetem közeli épület egyházi jellege nem kívánatos, és mihamarabb meg kell azt szüntetni. A református egyháznak érthető okból nem akaródzott lemondani a templomról, de nyomást gyakoroltak rájuk, és megakadályozták, hogy szorult anyagi helyzetén országos gyűjtéssel segítsen, illetve külföldi testvéregyházakhoz forduljon. Egy nemrégen napirendre került, ugyancsak titkos jegyzőkönyv szerint az MSZMP KB az országos gyűjtést mindenképpen megakadályozandónak minősítette, mert az „a hitélet nem kívánatos pezsdülésével járna.”
A Debreceni Református Kollégium renoválása azonban egyre sürgetőbbé vált, így az egyházi vezetés – nem kis külföldi kritikának kitéve magát – belement a nemtelen alkuba, és a kollégium felújításáért cserébe lemondott a Református Főgimnázium épülete és a nagyerdei egyetemi templom épületéről. Utóbbit azonban csak a hetvenes évek második felében tudta birtokba venni az állam, mert előbb nem lehetett a gyülekezetet hova költöztetni. A Bolyai utcai templom 1975-ös felszentelését követően pedig azért nem tudták áttelekkönyvezni a hatalmi szóval megszerzett ingatlant, mert hiányzott a tulajdonszerzést igazoló csere- vagy adásvételi szerződés. Ilyesmi készítésével ugyanis a politikai döntéshozók nem bajlódtak. Végül egy, az egyházügyi hivatal ellenjegyzésével ellátott – ám sem az akkori, sem a jelenlegi jogszabályok szerint nem értelmezhető – dokumentum alapján mégis megtörtént az átírás, így 1977-től az államot kellett tulajdonosnak tekinteni.
Az államosításkori jogi zűrzavar kezelhetetlen helyzetet eredményezett a rendszerváltás után is: ugyanis, amikor a gyülekezet 1991-ben az egyházi ingatlanok viszszaadásáról rendelkező törvényre hivatkozva visszakérte az egyetemi templomot, kérését elutasították, mert nem tartozott a törvény hatálya alá. – El kellett mennünk kétszer is a Legfelsőbb Bíróságig, amíg sikerült bizonyítani, amit addig is tudtunk: hiába nem kapott egy fillért sem az egyetemi templomért az egyház, az ingatlan helyzete csak méltányossági alapon rendezhető – emlékezik vissza az épület visszaszerzésének tortúrájára Püski Lajos. – Bölcskei püspök úr Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz fordult, és továbbította azt a javaslatunkat, hogy az egyetemi könyvtár feszítő gondjainak enyhítéséhez járuljon hozzá a kormány egymilliárd forinttal, mi pedig egy egyetem és egyház közötti megállapodással kaphassuk vissza a templomunkat. A támogatást az egyetem megkapta, és végre megkezdődhettek az érdemi tárgyalások az egyetemi templom visszaadásáról – tudjuk meg a lelkésztől.
A gyönyörű természeti környezetben lévő ingatlan az egyházkerület és a Debreceni Egyetem megállapodásának köszönhetően október elejétől újra az egyházé, ám üröm az örömben, hogy a gyülekezet, amelyet a hetvenes évek végén egy régi templomának mindössze negyed részét kitevő templomban helyeztek el a Bolyai utcában, továbbra sem jut megfelelő méretű épülethez. A Tiszántúli Református Egyházkerület ugyanis – Püski lelkész szerint teljes joggal – igényt tart a kitűnő fekvésű ingatlanra közegyházi célokra. Az egyházkerület ígérete szerint lesz megoldás: a templom tulajdonjogáról való lemondás fejében bővíteni fogják a Bolyai utcai templomot. Püski lelkész úr azt reméli, erre hamar fognak forrást találni, mert már ott tartanak, hogy vasárnaponként két istentiszteletet kell tartani, ugyanis egyszerre nem férnek be a templomba a hívek.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
