Csontos János: Álom a jó munkahelyről

Csontos János: Lassan kikerekedik, hogy a díjnyertes cég csak részben kísérletezte ki mindezt – részben az olasz anyacégtől leste el. Lombardia nemcsak Európa leggazdagabb tartománya, hanem az úgynevezett klaszterek (ipari fürtök) földje is: egész települések specializálódnak a bútor-, cipő- vagy épp az építőanyag-gyártásra. A világszínvonalú termékek sokszor házilag készülnek, de sok évszázados munkakultúrával és szervezetépítési tapasztalattal. Ebben a Don Bosco nevével fémjelzett szaléziánus rendi kisipari hagyomány is benne van, amely oly tökéletesen illik az uniós szisztémára, mintha ráöntötték volna. A lombardiai titok tehát nem csupán a családi vállalkozásokban áthagyományozódott szakmai tudásban meg a becsatornázott kreativitásban rejlik, hanem abban is, hogy a nagyra duzzadt cégek is átmentik a munkába a személyes viszonyt, emberszámba veszik alkalmazottaikat. A lombard munkahelyi kultúrából van mit ellesni – különösen egy olyan országban, ahol az emberek a zsigereikben még emlékeznek arra, hogy lehetett a kapitalizmust humánusan is csinálni. Valahogy úgy, mint a Rima-Murány művelte valaha Ózdon, míg az új – csúfondárosan „munkáshatalomnak” nevezett – rend szét nem verte ezt a finom egyensúlyokra épült, emberléptékű világot. Nincs fedett uszoda, ám van színházjegy. Nincs kaszinó, ám van céges disznótor. De innen azért el lehet indulni…

(Magyar Nemzet, 2006. szeptember 11.)