Wiener Zeitung (wienerzeitung.at)
Az osztrák főváros napilapjában Peter Stiegnitz Magyarok munkaerő után kutatnak című cikkében írja: az igen alacsony születésszám miatt a magyar gazdaságnak közép- és hosszú távon bevándorlókra van szüksége. Hosszú ideig abban bíztak, hogy a hiányzó munkaerőt majd a 2,5 millió határon túli magyarból lehet pótolni. A fiatal, jól képzett egyedülállók helyett Romániából (főleg az elcsatolt partiumi és erdélyi részekről – a szerk.) a családok gyermekekkel és nagyszülőkkel érkeztek, ami komolyan megterheli a magyar költségvetést. „Míg én öt éve várok a feleségemmel egy lakásra, addig az erdélyieket előnyben részesítik” panaszolja Kovács Lajos, 42 éves irodai kisegítő. A magyar népesedési és munkaerő piaci szakértők már verik a tamtamokat a bevándorlás érdekében. „Hogy a lakosságot a tízmilliós határon tartsuk, évente 25 000 bevándorlóra lenne szükség”, nyilatkozta Hablicsek László, a KSH Népességtudomány-kutató Intézetének igazgató-helyettese. Ami annyit jelent, hogy Magyarországnak a következő 50 évben több, mint egymillió bevándorlóra, valamint egymillió cigány egyidejű integrációjára lenne szükség – írja a lap. Románia uniós tagsága óta azonban alig jönnek Erdélyből, helyettük jelentős számban emelkedik a távol-keletiek aránya, akik főként Kínából és Vietnamból érkeznek. Így nő például szinte észrevétlenül a budapesti kínai kolónia létszáma. A számtalan kínai étterem mellett a számos kínai kisüzlet, főként élelmiszer és textildiszkont szinte minden nagyobb városban megtalálható. A kínai közösség létszámának növekedésével, arányosan növekszik a velük szembeni ellenszenv. Egyetlen más népcsoportot – leszámítva a cigányokat – sem utasítanak el annyira Magyarországon, mint a kínaiakat. A kínaiak kíméletlen konkurenciával szorították ki a bennszülött versenytársaikat a piacról. Egy nemzetközi közvélemény-kutatás során alig 19 százalék válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy hasznosak-e a bevándorlók. Magyarországon évente a bevándorlók 15-17 százaléka kap állampolgárságot, köztük a romániai magyarok száma elenyésző. A Tárki adatai szerint csak minden 20. erdélyi magyar költözne Magyarországra. Ezzel ellentétben egyre többen ingáznak a szomszédos országok polgárai a határ mentén: az északnyugat-magyarországi üzemekben dolgozó szlovákok lényegesen többet keresnek, mint otthon. A két tagállam uniós csatlakozása óta az ingázók száma megduplázódott, összesen 20000-re növekedett.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Georg Paul Hefty Párbaj az uniós támogatásokért című vezércikkében a magyar belpolitikai válság okát kutatja. A magyarok szeretik a veszélyt, történelmük során gyakran mindent egy lapra tettek fel, hogy megnyerjék azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben: „a szabadságot” – írja a cikk szerzője. Most azonban az a veszély fenyeget, hogy valami hasonlóan fontosat elveszítenek, a világ elismerését. Folyamatosan csökken az európai értelemben tiszteletre méltó politikai erők száma. Öt éve, a 2002-es parlamenti választások óta nem lehet összességében a minden kétség felett álló politikai osztályról beszélni. Gyurcsány kormányprogramja a ciklus második felében ugyan némileg illett a szocialista programhoz és tényleg meghozta 2006-ban újraválasztását. Nem sokkal a győzelem után Gyurcsány hívei előtt bevallotta, hogy „hazudott” a népnek. Ennek nyilvánosságra kerülését követően az MSZP – az ilyenkor érvényes európai szokások ellenére – nem csak kitartott a miniszterelnöke mellett, hanem a küldöttek 85 százalékának voksaival elnökévé választotta. Ezzel Magyarország az egyetlen EU tagállam, melynek kormányát és legnagyobb kormánypártját olyan személy vezeti, aki magáról kijelentette, hogy hazudott. Eközben a választásokon vesztes Orbán egyre újabb populista akciókkal és beszédekkel hívja fel magára a figyelmet – egészen a küszöbön álló kormányváltás, vagy egy népszavazás bejelentéséig, mely ugyan részleteiben igen, de összességében nem kötelezi Gyurcsányt. S egyáltalán mindig Gyurcsány marad a győztes, járjon bármilyen következményekkel, akár a brutális rendőrségi beavatkozással, mely szinte viccet csinál az arányosság jogelvéből – írja a lap, mely szerint az éles politikai polarizációban és a hibás szociális fejlődésben az EU sem ártatlan. Ez nem csak az unió elégtelen szociális komponensében ölt testet, hanem a támogatási politika is segíti a kormányzók és kormányozni szándékozók hatalmi harcát. 2013-ig az EU annyi pénzt fog átutalni, amennyit vásárló erő paritáson számolva még virágkorában, 1880 és 1914 között sem állt Magyarország rendelkezésre. Ennek a pénznek az elköltése a kormány joga. Ez a kormányzók érdekköréhez tartozó tábor számára rendkívül nagy üzletet jelenthet. Nem csoda, hogy (ellentétben Németországgal) igen gazdag emberek sem tartózkodnak a politikától, s bármire készek, hogy megszerezzék a hatalmi pozíciókat, kerül, amibe kerül, még az ország tekintélyvesztése sem drága számukra.
Tagesspiegel (tagesspiegel.de)
A berlini napilap Beck? Nem ismerem címmel számol be a Kurt Beck SPD-elnökre nézve lesújtó közvélemény-kutatói adatokat. Az SPD közeliként ismert Forsa közvélemény-kutató intézet által elvégzett vizsgálat szerint csak minden harmadik német volt képes helyesen megnevezni a német szociáldemokrata párt elnökét. Csak 35 százalék válaszolta, hogy Kurt Beck. 16 százalékuk más politikust említett meg, 49 százalék képtelen volt a pártelnököt megnevezni. Ennek ellenére Beck munkáját 39 százalék „jóként”, 33 százalék „kevéssé jóként, vagy rosszként„ értékelte. 28 százaléknak nem volt véleménye. A kancellári alkalmasság megítélése először zuhant a 20 százalékos határ alá, ami egyesztendős pártelnöksége óta a leggyengébb eredmény. Amennyiben közvetlenül választanák a kancellárt, akkor 48 százalék voksolna a jelenlegi kormányfőre, Angela Merkelre (CDU) és csak 19 százalék támogatná Becket. 33 százalékuk „egyiküket sem szeretné”.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
