A kereset szerint azért pereltek, mert a cigány gyerekek jó része nem abba az iskolaépületbe jár, ahová a többiek, ráadásul a tornaterem és a számítástechnikai eszközök nagyobb része is a központi épületben van, nem ott, ahol a roma gyerekek tanulnak. A szándékai szerint antiszegregációs döntés azonban első közelítésre meglepő módon nem megelégedést, hanem ellenállást váltott ki a hajdúhadházi romákból.
A perben érintett iskolák a város legkülönbözőbb pontjain vannak: a Kossuth Lajos utcában, a Szilágyi Dániel úton és még négy helyen. A Dr. Földi János Általános és Művészeti Iskola központi épülete valóban a központban magasodik, a Bocskai – egyébként két tannyelvű általános – központi épülete viszont a város szélén árválkodik. Abban viszont nincs különbség, hogy egyik iskola igazgatója sem vállalkozik nyilatkozatra a peres ügyben. A művészeti képzést is végző Földi János igazgatója, Vass László mereven elzárkózik, a Bocskai István Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolát vezető Demeterné Hajdú Marianna meg csak annyit mond – azt is csak telefonon –, hogy nagyon csúnya ügy ez, és ha többet akarunk tudni, kérdezzük a polgármestert.
Hajdúhadház Debrecentől északra fekvő, több ezer lelket számláló település a Hajdúság és a Dél-Nyírség határán, lakosságának jelentős része roma – kezdi a tájékoztatást Béres László polgármester. – A cigány népesség az „átkosban” innen is a fővárosi építkezésekre járt dolgozni, most viszont a férfiaknak csak egy része tud budapesti, „jól fizető” munkát szerezni, a többiek a helyi útépítésben, a közmunkaprogramban szervezett parkfenntartásban, városrendezésben hasznosítják magukat. Az emberek jó része dolgos, örül, ha akad pénzkereső foglalkozás, de persze van olyan család is – nem is kevés –, amelyik inkább a segélyt várja, mint hogy munka után nézzen. A roma társadalom – csakúgy, mint a nem roma – tagolt, és ez meglátszik a gyermekeken is. Hátrányos helyzetű család természetesen fellelhető a roma és a nem roma népesség között egyaránt. Gyermekeik nevelése az átlagostól eltérő képzést, felzárkóztatásra is alkalmas kis csoportos foglalkozást igényel. Ezért döntöttünk úgy, hogy a csoportokat a gyermekek aktuális fejlettségi-képzettségi szintjéhez alakítjuk, ezért hoztunk létre kis csoportos képzésre alkalmas osztályokat olyan pedagógusok vezetésével, akik alkalmasak e kétségkívül megterhelőbb munkára. Ezért, nem pedig azért, hogy bárkit hátrányosan megkülönböztessünk. Az alapítvány nyilvánvalóan azt vélelmezte, hogy a perrel a gyerekek megsértett jogait fogja helyreállítani, valójában pedig éppen nekik ártott a legtöbbet, ráadásul az önkormányzatot is lehetetlen helyzetbe hozta. Fellebbezünk, és reméljük, tudjuk igazunkat bizonyítani a bíróságon, ha nem olyan helyzet elé kerülünk, amit nem tudunk megoldani.
– Bár vannak gondjaim azzal, hogy kívülről akarják osztani nekünk az igét, a szándék tisztességét azonban nem kívánom kétségbe vonni – folytatta a polgármester. – A valóságtól elrugaszkodó megközelítést azonban mindenképpen helytelennek tartom. Hiszen, gondolom, azt végképp nem akarta az alapítvány, hogy a jobb módú gyermekek szülei, nem látván megoldást gyermekeik megfelelő oktatására, elmenjenek a városból, a szegényebbek pedig, akik között igen számosan vannak romák, itt maradjanak. Nem azért, mert az elköltözők szegregációpártiak, hanem azért, mert ők megtehetik, hogy olyan iskolába vigyék gyermekeiket, ahol azok el is férnek. A szegények viszont – akár romák, akár nem – kénytelenek tűrni az átgondolatlan lépések negatív következményeit. Ez pedig, ha szándékaiban nem is, eredményében mindenképpen szegregáció – vélte a polgármester.
Nincs más véleményen Alföldi Lakatos Gábor önkormányzati képviselő, a roma kisebbségi önkormányzat vezetője sem. Azt mondja, teljesen érthetetlennek tartja a fővárosi alapítvány hajdúhadházi ténykedését, és nem érti, hogyan képzelheti azt egy budapesti emberi jogi szervezet, hogy jobban látja a helyi cigányság érdekeit, mint az ott élő lakosság választott képviselői.
– Hogyan veszi magának a bátorságot egy fővárosi szervezet, hogy lekezelje a munkánkat, semmibe vegye a törekvéseinket, és eldöntse helyettünk, mi a jó nekünk? Ez a belügyeinkbe való olyan beavatkozás, amit határozottan elutasítunk, s aminek negatív következményei ellen következetesen harcolni fogunk. Nem fogjuk tűrni, hogy ilyen durva módon megsértsék az itt élő emberek önrendelkezési jogát – mondja a cigány kisebbségi képviselő. Felháborodását azzal igyekszik alátámasztani, hogy emlékeztet: már korábban is jelezték, nincs alapja annak a feltételezésnek, amivel az alapítvány él, s ami miatt pert indított az önkormányzat és iskolái ellen. – Többször is határozottan jeleztük, értelmetlen dolog Hajdúhadházon szegregációról beszélni. Ezt nem a hasunkra ütve találtuk ki, megkérdeztük a romákat az alapítvány felvetéséről. Ők 99 százalékban úgy nyilatkoztak, nem különböztetik meg őket hátrányosan, s azt a kérdést is feltették, miért akarnak mindig „fentről” a mi dolgunkba beleavatkozni – idézi fel az elmúlt néhány hónap történéseit Alföldi Lakatos, hozzáfűzve, hogy a szülők nem a jogszabályok, hanem a napi tapasztalat alapján ítélnek. Így döntötték el például azt is, hogy ragaszkodnak azokhoz a kiváló pedagógusokhoz, akik a tagiskolákban kis csoportokban jó eredménnyel foglalkoznak nem mindig könnyen kezelhető gyermekeikkel.
A külső beavatkozás ténye hasonló indulatot vált ki néhány iskolás roma gyermek édesanyjából is, amikor elmesélik: néhány hónappal ezelőtt megkérdezték tőlük: ragaszkodnak-e a tanítónőhöz, ahhoz az osztályhoz, ahol most tanulnak a gyermekeik, s ők kivétel nélkül igennel feleltek. Annál inkább meglepte őket, hogy az alapítvány ezt úgy értette, abban nyilvánítottak egységesen véleményt, hogy meg kell szüntetni gyermekeik hátrányos megkülönböztetését.
Az alapítványt képviselő Mohácsi Erzsébet ennek kapcsán az elsőfokú ítélet kihirdetése után úgy nyilatkozott: a szülők kérésére, valós hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében léptek fel. Ezt támasztja alá szerinte az elsőfokú bírói döntés is, amelyet precedensértékűnek tekint, mert megmutatta a roma szülőknek, hogy van esély a változtatásra, érdemes felemelni a szavukat gyermekeik szegregációja ellen.
A Tóth Endre Tamás által kihirdetett elsőfokú ítélet indoklása hosszan sorolja – igaz, leginkább nem a szülők nyilatkozataira, hanem szakértői véleményre alapozva –, hogy a Földi János- és Bocskai István-iskolákban milyen jogszabályok alapján lehet szegregációról beszélni. Megállapítja, a megkülönböztetés úgy történik, hogy a cigány gyerekek alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek, mint a nem roma kortársaik, mert az általuk látogatott tagiskolákban nincs videokamera, hordozható számítógép, és tornatermek, sportpályák is csak a központi épületben vannak. Az ítélet felszólítja az iskolákat, hogy a jogellenes magatartást a 2007–2008-as (!) tanév kezdetére szüntessék meg, és az MTI-hez eljuttatott közleményben kérjenek elnézést az érintettektől.
A végzés arról nem rendelkezik, miből építsenek a tagiskolai osztályok befogadására alkalmas újabb tantermeket, a tagiskolák helyszínén tornatermet, sportpályát, esetleg vásároljanak méregdrága technikai eszközöket. Miből, amikor a város költségvetését 450 millió forinttal kurtította meg az emberi jogokat elvileg mindenben maximálisan tiszteletben tartó szociálliberális kormányzat?
(Magyar Nemzet)
origo.hu
Gyermekpornográfia miatt tartóztattak le egy borsodi férfit
