Ukrajna: a gázár szinte biztos, hogy megduplázódik

A Welt hosszan elemzi a kerékpáros szövetség élén is bukdácsoló Rudolf Scharpingot. A Presse elemzi a vasárnapi ukrajnai választások és a gázárak közötti összefüggést.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilapban Oliver Grimm Ukrajna:”A gázár szinte biztos, hogy megduplázódik” című cikkében ír a kijevi választások apropóján az energiaipar és a politika összefonódásáról. Mindegy, hogy mit hoznak a vasárnapi választások: Ukrajnának lényegesen többet kell fizetnie az orosz földgázért, figyelmeztet egy ukrán energiaügyi szakértő. A kérdés csak az, hogy milyen gyorsan emeli az árakat a Gazprom. „Ha a narancsos koalíció győz, akkor az árak igen gyorsan megduplázódnak. De legkésőbb 2011-ig amúgy is bevezetik a piaci árakat“, nyilatkozta a lapnak nyilatkozó Oleh Krikavszkij, a kijevi Gazdaságkutató Intézet energiaügyi elemzője. A „gázháborúban” kötött 2006 eleji megegyezés óta, amikor a Gazprom csökkentette a nyugat-európai szállításokat, Ukrajna 130 dollárt fizet 1000 köbméter földgázért. Minden más vevőjének a Gazprom legalább 250 dollárt számít. Egy igencsak trükkös ajándék: Az olcsó gáz az az ellenszolgáltatás amit Ukrajna, a privatizációs engedményekkel szemben fizet.” S valóban bárhova nézünk: oroszok és Moszkva-barát ukrán oligarchák ülnek az energiaipar kulcspozícióiban. Ott van pl. Dmitris Firtas, aki a közép-ázsiai gázimportot tartja kezében. Ő birtokolja a RosUkrEnergo 45 százalékát, aki eladja az orosz-türkmén gázkeverékét. 50 százalék a cégben a Gazprombanké. Firtas „kiváló kapcsolatot tart fenn Moszkvával“. Jurij Bojko energiaügyi miniszter „a Gazprom ukrán jobb keze”.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Hajo Schumacher Ahol Scharping, ott a káosz igazgat című cikkében elemzi a kerékpárversenyzők szövetségénél uralkodó válságot. Rudolf Scharping a német politikai élet Stan Laurelje. Mindenki azt várja, hogy valami kellemetlenség történik vele. S, ha semmi ilyen nem történik, a publikum akkor is kész a legcsekélyebb kellemetlenséget is úgy átértelmezni, hogy az megerősíti a bohócról kialakult képet. Scharping esetében a nyomor csak növekedett; amióta képességeit nem csak egy területre korlátozta. Miután kancellárjelöltként, SPD elnökként és honvédelmi miniszterként véglegesen blamálta magát, sikerült neki ugyanaz a Német Kerékpáros Szövetség (BDR) élén is. Ezt a számára annyira hiányzó nyilvános megbecsültséget Scharping morálisan-érzékeny felsőbbrendűséggel kompenzálja. Ő tudja, hangoztatja mi a barátság, megbízhatóság, igazi emberi kapcsolat, újra és újra a megbántott keserű hangütéssel. Lehetnek mások sikeresebbek, hatalmasabbak és elismertebbek, de ő marad a jobb ember. Csak ezzel az erkölcsi felsőbbrendűség tudattal és a dacos le vagytok ejtve mentalitással magyarázható, hogy a kerékpáros világbajnokság vendéglátójaként, a startpisztoly eldördülése előtt a müncheni Oktoberfesten turbékolt ahelyett, hogy a stuttgarti abszurditásokkal foglalkozzon. Nem tűnik túlzott elvárásnak, hogy a BDR elnöke, megszólaljon abban a vitában, hogy kinek van joga a versenyen elindulni.