Egy sokat szenvedett világváros stigmái

Egyetemes sebek a kertben – Pilinszky János örök érvényű verssorát idézi meg a gyönyörködő olvasóban kollégánk, Epress József és alkotótársa, Wodicska György Sebek című könyvének borítója. Méltóságteljesen gyászfekete alapról szuggerálja az érzékeny embert egy elárvult ablakpár, amelyet lövésnyomok pöttyöznek körbe a kopott, máladozó, sorvadozó vakolaton.

A legtöbb magyar vér a Józsefvárost és a Ferencvárost szétválasztó Üllői úton, a Nagykörút-Nagyvárad tér közötti szakaszon, valamint a Nagykörúton, a Baross tér-Baross utca közötti szakaszán folyt – írja Epress József, kinek velős, rövid kommentárjai, aforisztikus képmagyarázói olyan frappánsan összefoglalt ismereteket is tartalmaznak, amelyek kiváltképpen hasznosak lehetnek az újkori történelem iránt hivatalból is érdeklődő fiatalabb generációk számára. Legendás nevekkkel ismerkedhetnek meg, amelyeket mi, akiknek gyermek-, fiatalkoruk, sőt, felnőttkoruk egy része is a forradalom, majd a megtorlás s a szörnyű pangás korára estek, szüleink elbeszéléseiből is csak suttogva hallhattunk. Azt mindenki tudta, hogy kicsoda Szabó bácsi, a tisztességes többség meghallotta szüleinek elbeszéléseiből, hogy Szabó János a Széna tér parancsnoka volt, akit tövénytelenül, már 1957-ben kivégzett az egyik vérbíróság. S a leleplező objektív közel hozza a nézőhöz a Széna tér környékének szürkésbarna házfalait, az erkélyeket és a lövések nyomait. A picinyke, illetve a nagyobb stigmák mind-mind hordozzák elődeink harcainak nyomát és fura, a művész számára kiváltképpen értékes patina is reájuk rakódik. Például a Keleti Károly utca 19. szám alatti ház gödreit szinte bearanyozza, sokszínűvé varázsolja a jótékony alkonyati napfény. Mintha az élet, az elpusztíthatatlan élet szimbóluma lenne, amelyben harmonikus egységet teremt élet és halál, a tegnap harca, a ma enyészete, amely lehet, hogy már holnapra eltünteti a csodálatosan szép, fájdalmas sebeket. Az ávósok parlamenti vérengzését őrző, vádló sebeket ismerjük. Ám egészen különleges a Kossuth Lajos tér 13-15. szám alatti ház tetőerkélyeinél, egy tűzfalon megmaradt gyilkos erejű sorozat lenyomata, amelyet csak egy bizonyos szögből láthattak és fotózhattak maguk az alkotók is. A fotóművész éles, értékérzékeny szemét, leleményességét együtt dicséri a Báthory István utca és a Vadász utca sarkának kirívó kontrasztja. Előbbi, immár rekonstruált, restaurált házrész napfényben fürdik, utóbbit homályos árnyék födi, s málló, lehámlott, mind a mai napig az ’56-os állapotokat rögzítő vakolat borítja. És megtalálták az alkotók azokat a mementóértékű házakat is, amelyek már-már jelen idejű részeseivé teszik a nézőt a múlt harcaiban. Az Október 6. utcai 26. számú, lerobbant házon nyilván az idő múlása is rajta hagyta nyomait, de az egykori véres harcok is. A már-már romos házról és környékéről több felvétel is készült, szinte vérfagyasztó az, amelyen az enyészet és a múlt kontrasztjaként metálszínű, modern autók tűnnek föl, mint a jövőbe utaló jelen képei. Tűzoltó utca, Ilka utca, Szugló utca, a róluk szóló képek mind-mind egy kis novella, dráma vagy elégia erejét sűríti magában.

Az emlékezetes, lelkünkön mély nyomot hagyó könyvet nehéz letenni. A mintegy száznyolcvan oldalnyi, örökbecsű kép, a szöveg, az alkotók ihlete sikerre vitte a különleges vállalkozást. Epress József édesapjának méltó emléket állított. A könyv, amely a két tehetséges alkotó intenzív munkájának, különleges látásának köszönhetően eredeti és különleges mementót állított az immár jelzett és még mindig jeltelen sírban nyugvó hősöknek, az élőknek, mindenkinek, aki annak idején részt vett egy nép hősi küzdelmében a zsarnokság ellen.

(Epress József-Wodicska György: Sebek, 1956 nyomai Budapest házfalain, TIT Kossuth Klub Egyesület, Budapest)