Az ünnep nemcsak a hősökről, de mindig az ünneplőkről is szól. Különösen igaz ez 1956 esetében, amikor minden emlékezés minősíti magát az ünneplőt is. Gondoljunk csak Pozsgay Imre 1989-ben elhangzott szavaira, arra a pillanatra, amikor a létező szocializmus uralkodó elitjének tagjaként először merte kimondani, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés, forradalom zajlott. Ennek a kijelentésnek akkor óriási jelentősége volt, mára viszont szinte már senki nem emlékszik rá, annyit változott a világ. Nem lehet viszont nem észrevenni az 1956-os és a mai politikai-gazdasági helyzet közötti párhuzamot. Egy mai emlékezőnek erre kell rámutatni – fogalmazott Kósa, hozzátéve, hogy természetesen a különbségek is óriásiak, hiszen akkor kommunizmus volt és diktatúra, nyakunkon ültek az oroszok, most pedig függetlenek vagyunk. Abban viszont nagyon is van hasonlóság, hogy akárcsak akkor, most is megszűnt a rendszer legitimitása, akkor is, most is kiderült: az aktuálisan regnáló politikai elit nem kis részt azért vált hiteltelenné, mert egyfolytában hazudott.
’56-ban a beismerés úgy hangzott: „Hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon. Most pedig úgy: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” A párhuzamok és hasonlóságok sorában tragikusabb összefüggéseket is találunk – mutatott rá a Fidesz alelnöke. Hiszen akkor is, most is azt lehet tapasztalni, hogy hatalma megvédése érdekében a lejáratódott elit semmitől sem riad vissza. A hazugságot, manipulációt és porhintést véres erőszak követte, az emberek véleményét kifejező békés tüntetésre ’56-ban is és tavaly is rendőrattak volt a válasz. Kísérteties a hasonlóság abban is, hogy ötven évvel ezelőtt is, most is mély gazdasági válság sújtja az országot. Akkor a tervutasításos rendszer dőlt össze, az az illúzió lepleződött le, hogy Magyarország a vas és acél országaként virágzó gazdaságot teremthet. Most azzal kell szembesülnünk, hogy a gazdaság állapotát leíró szlogenek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, éllovasból Európa szegény országa lettünk, a reálkeresetek drasztikusan csökkennek, és el kell viselnünk a kontinens egyik legigazságtalanabb adórendszerét – általános nézet, hogy ez a rendszer gazdaságilag halálra ítéltetett. Mindez oda vezet, hogy mára a húsz évvel ezelőtt született demokrácia legitimációja kerül veszélybe, hiszen hogyan is lehetne legitim és hiteles az a rendszer, ami az embereket becsapva, zsebeiket kiforgatva próbál túlélésre játszani – mutatott rá Kósa Lajos.
Ugyancsak szembeötlő párhuzam a két korszak között, hogy a politikai elit képtelen orvosolni a bajokat, mert képtelen megteremteni az ország polgárainak egységét. Akkor az összefogás az utcán valósult meg, s csak azért nem derülhetett ki, mire lett volna képes az így megszülető új rend, mert Kádár János elárulta, az oroszok pedig vérbe fojtották a forradalmat és szabadságharcot – szögezte le a politikus. A népakarat 1956-ban elsöpörte az illegitim politikai elitet, s könnyen lehet, most is ez fog történni – figyelmeztetett. Úgy fogalmazott, ma nem feltétlenül forradalmi megmozdulásokra kell gondolni, de fel lehet idézni Olaszország példáját vagy Kanadáét, ahol a népakarat nem is oly régen alapvetően formálta át a fennálló politikai rendet. Kósa hangsúlyozta: ’56 példája azt a meggyőződésünket erősíti, hogy a bajok orvoslásához széleskörű összefogás kell, ám nem lehet elvárni, hogy ezt csak a pesti elit valósítsa meg. Kinek-kinek szót kell érteni a körülötte élőkkel is, akkor is, ha más politikai platformom állnak, mint ő maga. Kósa a reményt abban látja, hogy Magyarország sorsa és sikere alapvetően tőlünk, magyaroktól függ – még akkor is, ha számolnunk kell bizonyos közvetlen módon érvényesülő kiszolgáltatottsággal, és nem vagyunk annyira függetlenek, mint szeretnénk.
