Osztrák élelmiszerdömping Magyarországon

Sikerült elárasztaniuk az egykori kelet-közép-európai agrárállamokat termékeikkel – ismerteti a Der Standard az osztrák mezőgazdaság lelkendezését. A Die Welt szerint ha valaki feminista/kommunista és kellően elfogult, akkor van esélye az irodalmi Nobel-díjra.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Hendrik Werner Doris Lessing sajnálatos megválasztása című cikkében rajzol lesújtó portrét az új irodalmi Nobel-díjasról. A szerző állítja, a 87 esztendős írónő legjobb műve immár 40 éves. Bár elismerik Lessing küzdelmét az apartheid ellen, ugyanakkor írásaira a durva sablonok jellemzőek.

Lessing sejtette, hogy a kritikánál és a publikumnál elért legnagyobb sikere, az akarata ellenére a feminista mozgalom manifesztumává stilizált, 1962-es Az arany jegyzetfüzet című regénye már igen régen elkészült ahhoz, hogy komoly esélyei legyenek az 1,1 millió euróval dotált irodalmi Nobel-díjra. Az a tény, hogy Horace Engdahl, a svéd akadémia elnöke ennek ellenére „jól megfontolt döntésről” beszélt, nem igazán meggyőző, és teret enged a női kvóta, az országok közötti felosztás, valamint a világnézeti arányok kérdésének és a régen elmaradt elismerések feletti filozofálgatásnak.

Lessing 1919. október 22-én Doris May Taylerként született a mai Irán területén. Később szülei – apja bankár és katonatiszt, az anya ápolónő – az akkori Dél-Rhodesiába költöztek. Erről az időszakról mint „pokoli magányos gyermekkorról” beszélt Lessing. Tanulmányait megszakította és ehelyett gyermekfelvigyázóként, telefonos kisasszonyként és irodai alkalmazottként dolgozott. Lessing alig várta, hogy ebből az életből elmeneküljön, és 1939-ban hozzáment Frank Wisdomhoz. Két gyermeke született, de négy évvel később elvált.

Egy marxista csoportban ismerkedett meg az emigráns Gottfried Lessinggel. Az 1945-ös házassága révén egyúttal Gregor Gysi nagynénjévé tette. (A Baloldali Párt frakcióvezetőjének anyja Lessing testvére volt. – szerk.) Ez a házassága is csak négy évig tartott. Legfiatalabb gyermekével és az „Afrikai tragédia” című regényének kéziratával Londonba költözött. A történet egy fehér farmer asszony és fekete szolgálójának viszonyán keresztül filozofál a rasszizmus és kolonializmus problémájáról.

Az 1950 publikált regény gyorsan sikerré vált. „Nem vagyok feminista. A mozgalmakat ösztönösen elutasítom”, nyilatkozta egykor. Ennek ellenére a magyar 1956-os forradalom szovjet leveréséig tagja volt a brit kommunista pártnak, mert akkoriban szinte kizárólag ott „voltak értelmiségiek”, mondta később. Lessing legújabb regénye megerősíti azt a trendet, hogy régi témáit misztikusnak tűnő eszközökkel újra leporolja. „A szakadékban” leír egy békés női kommunát, ahol csak a férfiak megjelente után jelennek meg a problémák. Ez felhívja a figyelmet a díjazott két meghatározó tulajdonságára: az elkötelezettségre és a sematizmusra.