– Mióta létezik a Fauna Egyesület, milyen vízió mentén fejti ki tevékenységét?
– A Fauna Egyesület 1989-ben alakult, amikor nagyon sok társadalmi szervezet. Hiszen a rendszerváltás után be lehetett jegyeztetni a korábban működő klubokat, és ilyen klub volt maga a Fauna is. Az alapító, Dr. Széchy Ágnes azért hozta létre a szervezetet, hogy az állatvédelmi szemléletet, illetve az oktatást népszerűsítse a társadalomban. Egyértelmű, hogy ennek révén tudjuk elérni hosszú távon azt, hogy megszűnjön az állatkínzás vagy hogy az állatok ne szenvedjenek, bármilyen területre is fókuszálunk. Úgy fogalmazták meg akkoriban, hogy elsősorban nem még egy menhelyre van szükség – persze azok szerepe is nélkülözhetetlen –, de kell egy olyan szervezet is, amely kifejezetten a szemléletformálással, valamint az oktatással foglalkozik. Az ezredfordulótól a sok felvállalt téma és feladat közül is kiemelkedik a gazdasági állatok védelme. A küldetését az egyesület úgy fogalmazza meg: az élet tiszteletén alapuló társadalom kialakításán dolgozik. Persze, ezen belül lobbitevékenységet folytatunk, kampányolunk, és ide tartozik a már említett oktatás is.
– Miért van szükség a gazdasági állatok védelmére? Hiszen a társadalmi vélekedés szerint a szarvasmarha-, a sertés-, a csirketartás célja egyébként is az, hogy a tányéron végezzék az állatok. Mi a probléma a nagyipari állattartással?
– Maga a nagyüzemi állattartás nagyon új keletű dolog. A második világháború után, az ’50-es, ’60-as években alakultak ki a nagyüzemi rendszerek. Az állatvédő civil mozgalmak pedig a ’70-es évektől indultak meg, amelyek ellenezték ezt a tartási formát, azt hangsúlyozva: ez a tartási mód az állatoknak szenvedést okoz, váltsuk azzal, ami korábban is jellemző volt: a kisméretű családi gazdálkodással, ezek rendszerével. Az iparosítással, a versenyképesség-gazdaságosság jegyében továbbra is folyik a nagyüzemi rendszerek tökéletesítése. Az állatokat külön tenyésztik, ma már hibrid fajok is léteznek. Tehát például olyan csirke, amely kifejezetten a mellehúsára, illetve a combjára hízik, hasonlóan a tojótyúkoknál, melyek a tojóképességét fokozzák. De beszélhetünk a tejelő tehenekről is.
– Mit jelent az, hogy egy csirke hibrid?
– Laboratóriumokban éveken keresztül végzett fejlesztésekről van szó. Az állatot egy-egy tulajdonságra szelektíven tenyésztik. Bizonyos tulajdonságok tudatos továbbörökítéséről van szó, esetleg olyanféle keresztezése az állatoknak, amelyek a lehető legmagasabb fokú termelékenységet célozzák meg. Mára – az elmúlt fél évszázad eredményeképpen – eljutottunk oda, hogy a már említett húscsirke feleannyi idő alatt éri el ugyanazt a vágósúlyt, mint a hagyományos fajták. Ez a helyzet a tejelő teheneknél is, ugyanis adott idő alatt akár kétszer-háromszor több tejet is képesek adni, mint mondjuk a háború előtti fajták. A szelekció bizonyos tulajdonságokat kiemel, „mellékhatásként” azonban más tulajdonságok elsorvadnak. És itt jelentkeznek azok a bizonyos szenvedések, amik ellen a Fauna próbál fellépni.
– Ez az említett szenvedés egy, a húsáért tartott csirke esetében mit jelent?
– A húscsirkénél – más néven brojlercsirke – az állat csontozata nem követi a hirtelen, nagymértékben bekövetkező fejlődést. Ezért a csontozat deformálódik és törik is. Hasonlóan nem bírja a gyors növekedést az állat tüdeje sem, károsodik a szív és az érrendszer is. A tejelő teheneknél a tőgygyulladás okozhat sok problémát. A nagyüzemi állattartásra az elzárás a jellemző, sok egyedet zsúfolva össze egy helyre, így korlátozva az állatokat a természetes viselkedésben. A Fauna azt hangsúlyozza: alternatívaként olyan rendszereket kell biztosítani, amelyekben a különböző állatok élhetnek a természetes viselkedésformájukkal. Az iparnak ezt mindenképpen kezelnie kell. A malacok esetében az összezártság agresszióhoz vezet, vagyis például lerágják egymás farkát. Az ipar ezt úgy kezeli, hogy a kismalacoknak lecsípi a fogát és levágja a farkát. A csirkéknél, illetve más haszonállatoknál is hasonló az eljárás. De emiatt mondjuk: nem ez a járható út, ez nem oldja meg a problémát – ez még mindig csak az ember érdekeit szolgálja. Pedig van olyan állattartási forma, amely az állat, illetve az ember érdekét is egyaránt szolgálja.
– Az állatvédelem ezen szűk spektrumával csak a Fauna foglalkozik. Mi a helyzet Európában? Az egyesület benne van-e az európai vérkeringésben?
– Csakis úgy tudjuk ezt a tevékenységet itthon folytatni, hogy bekapcsolódunk a nemzetközi hálózatba is. Nemcsak az anyagi támogatásról van szó – ami szintén fontos a projektek megvalósításához–, hanem egyszerűen a szellemi támogatásra, valamint a tudományos eredményekre is szükség van. Anglia – mint általában az állatvédelem – a gazdasági állatok védelmének is a szülőhazájaként tekinthető. Az elérhető szakirodalom is angol nyelven létezik, angol egyetemeken kutatják magát a témát is. Mindenképpen elengedhetetlen az európai körforgásban való részvétel. A másik aspektus: a nagyüzemi állattartás általánosan jellemző, nem pedig egy lokalizált jelenség. Az Európai Unió minden országában ugyanúgy néz ki. Sőt, globális szinten, beleértve a harmadik világot is, ahová éppen benyomul e termelési forma. Ezek szabványrendszerek, ebből következik, hogy a problémák is hasonlóak. Tehát globális állatvédelmi problémáról van szó, amelyre globális választ kell adni olyan módon is, hogy a szervezeteknek össze kell fogniuk.
– A Fauna az élőállat-szállítás ellen is ringbe szállt már…
– A legnagyobb hagyománya a szervezetben az élőállat-szállítás elleni kampányolásnak van. Ez a mai napig aktuális, hiszen a célunk az, hogy a hosszú távon való élőállat-szállítás szűnjön meg Európában. Elértük, hogy 2002-ben az összes Magyarországon áthaladó szállítmány itatása kötelezővé vált. Ezzel például nem törődnek a sofőrök. Ez egy fontos lépés volt, ám ezt a 2004-es EU-csatlakozás eltörölte a belső határok megszűnésével. Emellett változtak az élőállat-szállításra vonatkozó EU-s szabályok is. A változások már nem teszik lehetővé minden egyes szállítmány kötelező ellenőrzését. A Fauna éppen ezzel foglalkozik jelenleg is. Ahogy Románia, illetve Bulgária az európai közösség tagja lett, nagyságrendekkel megnőtt az onnan érkező szállítmányok száma, ugyanakkor az ellenőrzöttsége – ahogy korábban is–, nagyon alacsony fokú. A gyakorlatban az történik: nem látják el megfelelően az állatokat, ez pedig magával hozza a sok kilométeres és órákon át tartó úton a szenvedésüket is. Ezért is kezdtünk el tárgyalni a hatóságokkal, tehát hogyan lehetne fokozni, illetve hatékonyabbá tenni a magyarországi ellenőrzéseket.
– Az egyesület milyen eszközökkel vesz részt a társadalmi szemléletformálásban?
– Az egyes kampányokat úgy építjük fel, hogy legyen oktatási eleme is. Ennek az eredményeképpen született meg a „Mi és a háztáji állatok” című oktatóanyag, amely kifejezetten a gazdasági haszonállatok védelmével foglalkozik. 2002-es megjelenése óta meglehetősen népszerű az iskolák körében, és ehhez tartozik egy videoanyag is. „Az intenzív állattenyésztés és a haszonállatok jóléte” című anyag pedig a hátterét világítja meg ennek a rendszernek, ennek a problémának. Emellett felvesszük a kapcsolatot oktatással foglalkozó csoportokkal, illetve hálózatokkal is. Az eddigi visszajelzések azt mutatják: ez a téma érdekli az embereket. Mert nem tudnak sok mindenről, vagyis hogy honnan származik a hús-, tej-, tojástermék, milyen gazdálkodásból. Sokszor nem tudják, az egyénnek mint fogyasztónak mire lehet és kell odafigyelnie vásárláskor. Elsősorban a környezeti neveléssel foglalkozó pedagógusok, illetve iskolák között népszerű ez az anyag.
– Látva azt, hogy hazánkban a civil szervezeteknek nem könnyű fennmaradásukat biztosítani, felvetődik a kérdés: a Fauna miképpen jut hozzá a működését, illetve a kampányait finanszírozó forrásokhoz? Jól tudjuk, az önkéntes adományozás kultúrája még erőtlen a magyar társadalomban.
– Tipikus jelenség az egész kelet-európai régióban, hogy a bevételeink döntő többségét pályázatok által elnyert források teszik ki. Mi is különféle alapokhoz, alapítványokhoz adjuk be pályázatainkat. Hozzátenném, a mi esetünkben elsősorban külföldre kell gondolni. Magyarországon a Nemzeti Civil Alaphoz tudunk pályázni, vannak ott is nyertes projektjeink, ám százalékban igen kicsi hányadát teszi ki a bevételeinknek. Emellett el kell indítani hazánkban is – mert a magyar társadalom kultúrájában még valóban nincsen meg – az egyéni adománygyűjtést is. De bizakodunk, hogy meglesz, sőt, már több jele is van ennek, hiszen a környezetvédelmi szektorból a legnagyobbak – a Greenpeace vagy a WWF – folytatnak adománygyűjtési tevékenységet. A Fauna esetében is elmondható: keressük az utakat, hogy az egyéni adományozást bevonjuk a bevételi oldalon. Ahhoz azonban, hogy ez kialakuljon a társadalomban, időre van szükség. Érdemes beszélni a céges adományozásról is. A kulturális foka ennek is alacsony szinten áll még. Ehhez kapcsoldóik a társadalmi felelősségvállalás elve, amit nyugatabbra a cégek már beleépítenek az üzletpolitikájukba is. Szerencsére ez a szemlélet is ébredezőben van már. A Fauna esetében is szó van egy céges támogatóról. Kis összegről van szó, a bevétel egy százalékát sem éri el, de összességében mégis csak nagy eredményről van szó. Az egyesület egyébként nehéz helyzetben van, hiszen van egyfajta etikai alapállásunk is. Tehát, hogy milyen típusú cégektől fogadunk el támogatást és melyektől nem. Elég csak a kozmetikai vállalatokra gondolni: vajon folytatnak-e állatkísérleteket vagy sem. Ilyen cégtől semmit sem fogadunk el annak érdekében, hogy megőrizzük a hitelességünket. Az adók egy százalékának felajánlása is nagyon fontos forrása a civil szervezeteknek, így a Faunának is.
emmanuel macron
Macron hatalma véget ér, így lett béna kacsa a francia elnökből
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!