Nem kell minden tüsszentésre gyógyszert szedni

Nemrégiben Tankó Béla-díjjal tüntette ki Gergely Pált, az Orvos Vegytani Intézet professzorát a Debreceni Egyetem. Bár az elismerést többnyire orvosok kapják, most egy – az egygénes betegségek biokémiai okait kutató – vegyész tudományos életművét ismerte el vele az intézmény.

A díj ürügyén a kémia és az orvoslás összefüggéseiről, a vegyi anyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásáról faggattuk a professzort, aki úgy véli: nem kell minden tüsszentésre, múló alvászavarra gyógyszert szedni, és ha mód van rá, óvakodni kell a hatvan napig elálló élelmiszerektől meg az állatkísérletek elhagyásával kikísérletezett kozmetikumoktól is, ám a valódi betegségek kezeléséhez olyan gyógyszereket kell alkalmazni, amelyek hatóanyagai, azok mellékhatásai jól ismertek.

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának orvos vegytani professzora évtizedek óta foglalkozik a sejtek jelátviteli folyamataival, vagyis azzal a „kommunikációs” rendszerrel, ami lehetővé teszi, hogy a sejt a különböző ingerekre, belső és külső változásokra adekvátan reagáljon, és így képes legyen funkciója betöltésére. E rendszer működésének alapját a fehérjék jelentik, ezek kódjait pedig a gének, illetve a belőlük felépülő DNS-lánc hordozza, s ebben az összefüggésben különösen izgalmas a jelátviteli folyamatok vizsgálata. A gének egyikének, illetve több gén hibájának eredményeként betegségek alakulhatnak ki a szervezetben. Ezen összefüggés ismeretében az orvostudomány egyik legizgalmasabb kérdése ma az, hogyan lehet az egyes betegségeket a genetikus alapokig visszavezetni és gyógyítani. A világ vezető laboratóriumaiban már dolgoztak ki olyan rendszereket, amelyek segítségével a hibás gént jól működőre lehet cserélni, és számba véve a genetikai beavatkozások etikai kényességét, meglehetősen nagy körültekintéssel hozzá is kezdtek a módszer klinikai kipróbálásához. Ám ez nem jelenti azt, hogy az új gyógymód rövidesen bárki számára hozzáférhető lesz. Bevezetése, elterjesztése, a szükséges kezelések elsajátítása hosszú éveket vehet igénybe, és a kutatások jelenlegi állása szerint egyelőre csak az egygénes betegségek kezelésére lesz alkalmazható.

– Bár sokan azt várják a génterápiában sem lebecsülendő szerepet játszó kémiától, biokémiától, hogy találja meg az összes gén hibáját orvosolni képes csodaszert, az olyan több tucat vagy akár több száz gén által kódolt betegségek esetében, mint például a magas vérnyomás, amely önmagában genetikai kezeléssel valószínűleg nem, vagy csak a nagyon távoli jövőben lesz orvosolható – hűti le a közkézen forgó, ám téves hiedelmek által kiváltott alaptalan reményeket Gergely professzor.

Miközben a tudománnyal szembeni elvárások irreálisan magasak – hiszen ki ne szeretne génsebészet segítségével ilyen-olyan panaszokkal küszködő negyvenes-ötvenes-hatvanasból ragyogóan egészséges húszévessé lenni –, terjedőben van egy másik attitűd is, ami teljesen elutasítja nemcsak a legújabb törekvések sorába tartozó génsebészeti eljárásokat, de minden egyéb kémiai beavatkozást is, és természetes élelmiszerek és gyógynövények alkalmazásával képzeli el az egészségesebb, jobb életet. A gyógyszerek iránti kereslet csökkenésének Magyarországon persze nem és talán nem is elsősorban az az oka, hogy az emberek tudatosan tartózkodnának a kémiai hatóanyagoktól, sokkal inkább az, hogy a készítmények árai az égbe szöktek. Ennek is köszönhető, hogy nagyon sokan leszoktak arról a korábbi gyakorlatról, hogy minden csip-csup panaszra gyógyszert szedjenek, a legkisebb nátha kezelésére is antibiotikumhoz nyúljanak. A végeredmény mindenestre az lett, hogy sokan a patika helyett szívesebben mennek az olcsóbb teákat, gyógynövénykeverékeket, kenőcsöket kínáló gyógynövényboltba, mert úgy vélik, az ott kapható készítmények nemcsak olcsóbbak, de természetes alapanyagúak lévén, kevesebb a mellékhatásuk is, mint a szintetikus úton előállított gyógyszereknek. E változások kapcsán Gergely professzor azt mondja, téves az a hit, hogy a gyógyszerek jó része szintetikusan készülne, egyszerűen azért, mert a természetes anyagból olcsóbb kivonni, mint szintetikus úton előállítani ugyanazt a hatóanyagot. Ám azt egyáltalán nem tartja bajnak, hogy az emberek kevesebb gyógyszert szednek.

– Meg kellene végre érteni, hogy a stresszt, feszültséget levezető mozgást nem pótolja a legkitűnőbb készítmény sem – hát még azok az alacsony hatásfokú pirulák, amiket az emberek ilyenkor bevesznek. Ha valaki éppen nem tud elaludni, fusson vagy sétáljon, mindenesetre mozogjon, menjen friss levegőre. Ettől előbb-utóbb elfárad a szervezet, és elalszik az álmatlanságban szenvedő – tanácsolja Gergely professzor, aki egyetért azzal a már köztudatban is elterjedt nézettel, hogy az emberi szervezet túlzottan sok vegyi hatásnak van kitéve.

– Mindenképpen az élelmiszerekkel kezdeném a túlzott vegyi hatásokért felelős dolgok sorát – mondja. – Bizonyára mindenkinek feltűnik, hogy a szeletelt pármai sonkának milyen szép színe van, vagy hogy a hatvan napig szavatos élelmiszer a lejárat előtt néhány nappal felbontva milyen frissnek tűnik. Ehhez rengeteg tartósítószert, adalékanyagot és antioxidánst kell alkalmazni. Ki ne hallott volna még arról, hogy a túl sok „E” betűjelzést tartalmazó élelmiszerek fogyasztásától nem árt óvakodni, mert az bizony nem tesz jót az emberi szervezetnek – mutat rá Gergely professzor, majd emlékeztet a guargumi-problémára, amikor ugyan tartósítószerről szó sem volt, klórtartalmú növényvédőszer maradékairól annál inkább. Indiában ugyanis még alkalmaznak ilyen – egyébként valóban hatékony – szereket a növényvédelemben, ám úgy tűnik, a maradványok kitisztítása a végtermékből nem mindig sikeres – mutat rá a professzor, aki a szervezetet túlzott vegyi hatásnak kitevő dolgok sorában másodikként a kozmetikumokat említi. Különösen azokkal a készítményekkel szemben bizalmatlan, amelyek állatkísérletek nélkül kerülnek forgalomba.

– Szép dolog és érthető is, hogy ma az emberek jelentős része úgy véli, minden élet érték, s nem szabad önző célok érdekében fölöslegesen életet áldozni. De azt is meg kellene fontolni, hogy az ilyen módon kifejlesztett szerek túl nagy kockázatot hordoznak, hiszen a forgalomba hozók nem ismerik – mert nem is ismerhetik – pontosan ezeknek a készítményeknek a hatóanyagát, és ugyanígy nem ismerhetik kockázati tényezőiket, mellékhatásaikat sem. Márpedig az emberi bőr a legnagyobb olyan felület, amin keresztül a szervezet a külvilággal érintkezik, így egyáltalán nem mindegy, milyen készítményekkel tisztítjuk, szépítjük vagy illatosítjuk – figyelmeztet a professzor. De ott van kockázati tényezőként az implantátumok sora – köztük a magukkal örökösen elégedetlen nők által oly igen kedvelt mellprotézisekkel –, melyek közül éppen ennek az utóbbinak voltak az Egyesült Államokban olyan mellékhatásai, amelyek nyilvánvalóvá tették: sokkal alaposabban meg kell vizsgálni az emberi szervezetbe kerülő anyagot ahhoz, hogy a kellemetlen – vagy akár az életet is veszélyeztetető – mellékhatások kiküszöbölhetők legyenek.

– Visszatérve a gyógyszerek és gyógynövények korábban felvetett problémájára: úgy vélem, az egészséges életmódhoz, a megelőzéshez hozzátartozhat egy átgondolt gyógynövényhasználat, hiszen, bár hatóanyagaikat nem ismerjük maradéktalanul, tapasztalatok alapján tudhatjuk, hogy jótékonyan hatnak közérzetünkre, növelik fittségünket. Betegség esetén azonban a magam részéről ragaszkodnék a jól bevált nyugati tudományos standardhoz, vagyis a gyógyszerjelölt molekulát igenis állat- és klinikai kísérleteket követően szabad csak az embergyógyászatban használni, és természetesen csakis orvosi felügyelet mellett. Ebben a folyamatban pedig a kémiának mindig is meglesz a mással nem helyettesíthető feladata – foglalja össze gondolatait Gergely professzor.