Nem kell minden tüsszentésre gyógyszert szedni

Nemrégiben Tankó Béla-díjjal tüntette ki Gergely Pált, az Orvos Vegytani Intézet professzorát a Debreceni Egyetem. Bár az elismerést többnyire orvosok kapják, most egy – az egygénes betegségek biokémiai okait kutató – vegyész tudományos életművét ismerte el vele az intézmény.

Miközben a tudománnyal szembeni elvárások irreálisan magasak – hiszen ki ne szeretne génsebészet segítségével ilyen-olyan panaszokkal küszködő negyvenes-ötvenes-hatvanasból ragyogóan egészséges húszévessé lenni –, terjedőben van egy másik attitűd is, ami teljesen elutasítja nemcsak a legújabb törekvések sorába tartozó génsebészeti eljárásokat, de minden egyéb kémiai beavatkozást is, és természetes élelmiszerek és gyógynövények alkalmazásával képzeli el az egészségesebb, jobb életet. A gyógyszerek iránti kereslet csökkenésének Magyarországon persze nem és talán nem is elsősorban az az oka, hogy az emberek tudatosan tartózkodnának a kémiai hatóanyagoktól, sokkal inkább az, hogy a készítmények árai az égbe szöktek. Ennek is köszönhető, hogy nagyon sokan leszoktak arról a korábbi gyakorlatról, hogy minden csip-csup panaszra gyógyszert szedjenek, a legkisebb nátha kezelésére is antibiotikumhoz nyúljanak. A végeredmény mindenestre az lett, hogy sokan a patika helyett szívesebben mennek az olcsóbb teákat, gyógynövénykeverékeket, kenőcsöket kínáló gyógynövényboltba, mert úgy vélik, az ott kapható készítmények nemcsak olcsóbbak, de természetes alapanyagúak lévén, kevesebb a mellékhatásuk is, mint a szintetikus úton előállított gyógyszereknek. E változások kapcsán Gergely professzor azt mondja, téves az a hit, hogy a gyógyszerek jó része szintetikusan készülne, egyszerűen azért, mert a természetes anyagból olcsóbb kivonni, mint szintetikus úton előállítani ugyanazt a hatóanyagot. Ám azt egyáltalán nem tartja bajnak, hogy az emberek kevesebb gyógyszert szednek.

– Meg kellene végre érteni, hogy a stresszt, feszültséget levezető mozgást nem pótolja a legkitűnőbb készítmény sem – hát még azok az alacsony hatásfokú pirulák, amiket az emberek ilyenkor bevesznek. Ha valaki éppen nem tud elaludni, fusson vagy sétáljon, mindenesetre mozogjon, menjen friss levegőre. Ettől előbb-utóbb elfárad a szervezet, és elalszik az álmatlanságban szenvedő – tanácsolja Gergely professzor, aki egyetért azzal a már köztudatban is elterjedt nézettel, hogy az emberi szervezet túlzottan sok vegyi hatásnak van kitéve.

– Mindenképpen az élelmiszerekkel kezdeném a túlzott vegyi hatásokért felelős dolgok sorát – mondja. – Bizonyára mindenkinek feltűnik, hogy a szeletelt pármai sonkának milyen szép színe van, vagy hogy a hatvan napig szavatos élelmiszer a lejárat előtt néhány nappal felbontva milyen frissnek tűnik. Ehhez rengeteg tartósítószert, adalékanyagot és antioxidánst kell alkalmazni. Ki ne hallott volna még arról, hogy a túl sok „E” betűjelzést tartalmazó élelmiszerek fogyasztásától nem árt óvakodni, mert az bizony nem tesz jót az emberi szervezetnek – mutat rá Gergely professzor, majd emlékeztet a guargumi-problémára, amikor ugyan tartósítószerről szó sem volt, klórtartalmú növényvédőszer maradékairól annál inkább. Indiában ugyanis még alkalmaznak ilyen – egyébként valóban hatékony – szereket a növényvédelemben, ám úgy tűnik, a maradványok kitisztítása a végtermékből nem mindig sikeres – mutat rá a professzor, aki a szervezetet túlzott vegyi hatásnak kitevő dolgok sorában másodikként a kozmetikumokat említi. Különösen azokkal a készítményekkel szemben bizalmatlan, amelyek állatkísérletek nélkül kerülnek forgalomba.

– Szép dolog és érthető is, hogy ma az emberek jelentős része úgy véli, minden élet érték, s nem szabad önző célok érdekében fölöslegesen életet áldozni. De azt is meg kellene fontolni, hogy az ilyen módon kifejlesztett szerek túl nagy kockázatot hordoznak, hiszen a forgalomba hozók nem ismerik – mert nem is ismerhetik – pontosan ezeknek a készítményeknek a hatóanyagát, és ugyanígy nem ismerhetik kockázati tényezőiket, mellékhatásaikat sem. Márpedig az emberi bőr a legnagyobb olyan felület, amin keresztül a szervezet a külvilággal érintkezik, így egyáltalán nem mindegy, milyen készítményekkel tisztítjuk, szépítjük vagy illatosítjuk – figyelmeztet a professzor. De ott van kockázati tényezőként az implantátumok sora – köztük a magukkal örökösen elégedetlen nők által oly igen kedvelt mellprotézisekkel –, melyek közül éppen ennek az utóbbinak voltak az Egyesült Államokban olyan mellékhatásai, amelyek nyilvánvalóvá tették: sokkal alaposabban meg kell vizsgálni az emberi szervezetbe kerülő anyagot ahhoz, hogy a kellemetlen – vagy akár az életet is veszélyeztetető – mellékhatások kiküszöbölhetők legyenek.

– Visszatérve a gyógyszerek és gyógynövények korábban felvetett problémájára: úgy vélem, az egészséges életmódhoz, a megelőzéshez hozzátartozhat egy átgondolt gyógynövényhasználat, hiszen, bár hatóanyagaikat nem ismerjük maradéktalanul, tapasztalatok alapján tudhatjuk, hogy jótékonyan hatnak közérzetünkre, növelik fittségünket. Betegség esetén azonban a magam részéről ragaszkodnék a jól bevált nyugati tudományos standardhoz, vagyis a gyógyszerjelölt molekulát igenis állat- és klinikai kísérleteket követően szabad csak az embergyógyászatban használni, és természetesen csakis orvosi felügyelet mellett. Ebben a folyamatban pedig a kémiának mindig is meglesz a mással nem helyettesíthető feladata – foglalja össze gondolatait Gergely professzor.