Révész Sándor: Az életüket áldozni kész antifasiszta ellenállók és embermentők üldözése a náci tömeggyilkosok szolgálatára álló erőszakszervezet keretében nagyon súlyos morális és történelmi bűn. Akár minősíthető jogilag, akár nem. Az ellenállók morális fölénye és hősiessége pedig nem vitatható el, bármilyen balhitekben hittek és bármit tettek, vagy tettek volna a későbbiekben. Kristóf hozzátartozóitól, akik aztán végképp ártatlanul szenvedtek, senki nem várhatja, hogy ezt így lássák. A Kristóf-ügyre rátelepedő jobbszéli alakoktól nem számíthatunk másra. De hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan szöveget jegyezzen, amely a morális fölényt Kristóf oldalára állítja azzal a sötét megjegyzéssel, hogy "Kristóf László – Ságvári Endrével ellentétben – nem ölt embert" – ez egészen elképesztő! Másrészt: hogy tarthatja magát demokratának és az antifasiszta hagyomány méltó képviselőjének az, akit nem háborít föl, hogy előre megfontolt gyilkosság vádjával államilag meggyilkolnak egy embert, aki – ezt senki nem tagadja – valóban nem ölt meg senkit. Egy olyan ítélettel, amely egy széleskörű és minden jogelvet megcsúfoló megtorlási folyamat keretében született, annak a hazug propagandatézisnek az alátámasztása végett, miszerint a forradalom a "Horthy-fasizmus" reinkarnációja volt. Akiben van igazságérzet, az nem tiltakozhat egy ilyen ítélet megsemmisítése ellen, és főleg nem tekintheti azt a nácikat kiszolgáló csendőrség rehabilitációjának. Még akkor sem, ha a csendőrség apologétái annak tekintik.
(Népszabadság, 2008. január 25.)
