Mit sem ér a kötelező?

Kárbejelentés után elhúzódó vizsgálatok, fizetni nem akaró biztosítók, háborgó ügyfelek, bírósági tárgyalások – gyakran tarkítják hasonló közjátékok a közúti gépjárműbalesetek kárrendezését. A felek helyzete nem könnyű: a biztosító nem szeret fizetni, így a kevésbé rámenős károsult hoppon maradhat még akkor is, ha valóban jogosult lenne a kártérítésre.

Hírből vagy tapasztalatból minden gépjármű-tulajdonos ismer olyan ügyeket, amikor a biztosító a „káresetet nem látja igazoltnak”, s így nem fizet. Az elutasítás – általában meglehetősen szűk szavú – indokai között az is szerepel, hogy a kárrendezendő eset nem úgy történt, ahogy a tanúk leírták azt. A biztosító megtévesztése a törvény szerint biztosítási csalásnak minősül, amit azonban sokkal ritkábban állít a kárrendező cég, mint ahányszor elutasítja a kárigényt. A gyanús eseteknél a biztosító megbízásából rendszerint új szereplő, a biztosítási nyomozó is színre lép.

Nem történt ez másként egy tavaly októberben, Szeged legforgalmasabb kereszteződésében történt balesetet követően sem, amely a két károsult gépkocsi-tulajdonos állítása szerint a követezőképpen történt: a mintegy 70 kilométer/órás sebességgel haladó teherautó jobbról nekicsapódott egy, a balra kanyarodó sávban haladó személygépkocsinak. Utóbbi az ütközéstől 360 fokos fordulatot tett, közben tehetetlenül nekicsapódott egy szemből érkező másik autó bal oldalának. Személyi sérülés nem történt, a két autóban azonban közel másfél millió forintos kár keletkezett. A kamionos azonnal beismerte, hogy hibázott, a telefonon hívott rendőrök ezért nem szálltak ki a baleset helyszínére az onnan egyébként néhány lépésre lévő kapitányságról.

A kárrendezés tehát a kamionos kötelező felelősségbiztosításának terhére kellett volna hogy történjen, ám ez mégsem valósult meg, az érintett biztosító, a Közlekedési Biztosító Egyesület (Köbe) ugyanis a már említett „sablonindokkal” elutasította a kárigényt, és közölte, hogy lezártnak tekinti az ügyet. Mint azt Joó Gabriella, az egyik autó tulajdonosa elmondta, a Köbe nem adott érdemi tájékoztatást arról, hogy miért nem fizet. E helyett számára meglehetősen furcsa eset történt: – Munkám végezte után másodmagammal az utcára kilépve leszólított egy idegen, aki „a biztosítósként” mutatkozott be, majd rövidesen kiderült, hogy a káresetet ismeri, és már a szervizben épp javítás alatt álló autóm sérülései iránt is érdeklődött telefonon. A baleset körülményeinek ismételt leírását kérte, amit én meg is tettem. Miközben a sötét utcán írtam, folyamatosan beszélt hozzám, tovább nehezítve ezzel az eset pontos felidézésének egyébként sem ideális körülményeit – számolt be a történtekről a károsult.

A „biztosítóssal” találkozott a másik vétlen autós is, Kapota Ágnes azonban nem úszta meg enynyivel: a hasonló határozottsággal fellépő ügynök telefonált, sms-t írt, majd lakásánál várakozott, hogy az ügyet tisztázhassa. – Otthonom bejáratánál találkoztunk, és mivel az ügyben jártasnak tűnt, beinvitáltam, hogy ne az utcán tárgyaljunk. Az eset feltárása végül személyeskedésig és útszéli hangnemig fajult. Közölte, a napnál is világosabb, hogy szántszándékkal törtük össze autóinkat, hogy a biztosítóról pénzt akasszunk le, az esetet beismerő kamionos pedig a helyszínen sem volt. Azt tanácsolta, hogy álljunk el a követelésünktől, máskülönben a bíróság elé kerül az ügy, és megnézhetjük magunkat – fogalmazott Kapota, hozzátéve: panaszával a biztosítóhoz fordult, ahol ugyanúgy válaszra sem méltatták, mint ahogy korábbi, a kárrendezés elutasítását firtató megkereséseire sem reagáltak. Véleménye szerint az lehetett a gyanú alapja, ami a biztosító számára is ismertté vált valamilyen módon, hogy Gabriellával egy általános iskolába jártak, így korábbról ismerhették egymást.

A konkrét esetnek mi is utána jártunk. Először „a biztosítóst” hívtuk az általa használt mobilszámon. Ő nem nyilatkozott az ügyről, de elmondta, hogy a többek között biztosítási nyomozással és őrzés-védéssel is foglalkozó Expol Kft. alkalmazottja. A cég az egykori sztárrendőr és MSZP-s képviselő, Doszpot Péter nevéhez köthető. A Köbével szerződésben álló vállalkozás szakterületi vezetője, Boros Sándor a konkrét kárügyről nem kívánt nyilatkozni, mondván, arra csak az érintett biztosító jogosult. Szavai szerint a vizsgálatot lefolytató nyomozóval szemben semmilyen panasz nem érkezett hozzájuk. – Egy vizsgálat lefolytatása, és a kérdéses ügyek kiderítése után cégünk csupán javaslatot tesz a biztosítónak a kárrendezésre vagy annak elutasítására. Fokozottan ügyelünk arra, hogy minden jogszerű és szakszerű legyen – fogalmazott. Boros leszögezte: bár a biztosítók szerződtetik a céget, az Expol nem érdekelt abban, hogy az általuk feltárt esetekben ne kerüljön sor kárrendezésre.

Nógrádi Judit, a Köbe kommunikációs és marketingigazgatója a károsultak felé lezártnak minősített üggyel kapcsolatban ugyancsak nem kívánt részletekbe bocsátkozni azzal az indokkal, hogy az ügy még folyamatban van. Anynyit azonban közölt: biztosítási nyomozást vitás esetekben szoktak kérni az Expoltól. – A károsultak elmondása, a károk, valamint a szakmai vélemények egymásnak ellentmondanak, mi viszont szeretnénk tisztán látni – fűzte hozzá Nógrádi, aki szerint a szóban forgó kárösszeg egy biztosítónak nem jelenthet nagy megrázkódtatást.
– A kasszakulcs a biztosítóknál van, akik nem fizetnek, mert csak – idézte a hoppon maradt károsultak általános summázatát Kozma Péter, biztosítási szakjogász. Úgy látja, a biztosítók gyakorta lavíroznak az indokok között, álláspontjukból ugyanis az következik, hogy az ügyfél csalni próbál. Ám, ha ezt állítja és kötelezettségének megfelelően feljelentést tesz, már nehezebb helyzetben van, hiszen bizonyítania kell a vádat. Ehelyett egyszerűbb nyomozókra bízni a dolgot, és nyomós indokot találni arra, hogy miért nem látják bizonyítottnak az elmondottakat. Kozma tapasztalatai szerint a káresetet vizsgálók olykor a nyomásgyakorlástól sem riadnak vissza, mivel – Boros Sándor állításával ellentétben – mégis érdekeltek lehetnek a kárrendezés elmaradásában.

Bodacz Péter