Becsületbeli ügy vagy fasiszta megfélemlítés?

Kedden újra antifasiszta ellentüntetés készül az egyik kormányközeli napilap szerkesztőségénél. A tiltakozást a Gój Motoros Egyesület ellen szervezik, akik a lap és szimpatizánsai szerint „fasiszta módszerekkel” meg akarják félemlíteni az újságírókat. A motorosok viszont állítják: semmi közük a fasiszta eszmékhez, s nem megfélemlíteni akarnak, csupán demonstrálni az újság, illetve a lap egyik munkatársának hazugságai és sértései ellen.

„Szelíd pikniket” szervez április 29-én délelőtt 9.30 és 11 óra között a Népszava szerkesztősége előtti parkolóban a Nagy Imre Társaság, „szemben az egyáltalán nem szelíd gój motorosokkal”. Az antifasiszta tüntetéshez máris több szervezet és magánszemély csatlakozott, maga Gyurcsány Ferenc is kijelentette, hogy ott a helye minden jó érzésű embernek a demonstráción. A rendezvény lényegében ellendemonstráció, eredetileg a Gój Motoros Egyesület hirdetett tiltakozó akciót a Népszavával szemben.

A történet úgy kezdődött, hogy a gój motorosok aláírásgyűjtést kezdeményeztek a cigányság helyzetének rendezéséért, „a magyar–cigány megbékéléssel kapcsolatos problémák” kibeszéléséért, s petíciójukat átadták a Köztársasági Elnöki Hivatalnak is. Az ismert, önmagát szatirikusnak nevező kéthetilapban a Népszava egyik újságírója a hírt kommentálva azt javasolta a motorosoknak, hogy a társadalmi megbékélés jegyében először is kereszteljék át magukat, vessék el a „gój” nevet, s nem mellesleg fölfújt hobbirobogós cicahordáknak nevezte az egyesületet.

Cicahordák?

A „gójok” válaszukban azt írták: hajlandóak lennének a névváltoztatásra is, ha az újságíró garantálja, hogy ettől kitör a társadalmi béke. Április 29-én eredetileg tárgyalni mentek volna a laphoz, ám nem akart tárgyalni velük, mondván, a gój motorosok fasiszták. Mindezt személyes sértésnek vették, s azt kérték a laptól és az újságírótól, hogy kövessék meg őket, s mivel ez nem történt meg, a motoros egyesület bejelentette: az „össztársadalmi hangulat javítása érdekében” a Népszava szerkesztősége elé vonulnak tiltakozásul. A Népszava s az ilyenkor mindig beinduló szervezetek és magánszemélyek rögtön fasiszta támadást vizionáltak, s ellenakciót szervereztek. (A lap azóta teljes oldalakat szentel az ügynek napról napra.) Ehhez azonban több, magát antifasisztaként meghatározó szervezet nem csatlakozott, mondván, a motorosok akciója korántsem olyan veszély, ami miatt utcára kellene vonulni. Volt, aki szerint a lap munkatársa lényegében megérdemli a demonstrációt, hisz „maga ment házhoz a pofonért”.

A Gój Motoros Egyesület elnöke, Mészáros „Imiblues” Imre szerint ők becsületbeli ügynek tekintik a tiltakozásukat:

– Jelenleg 25–0-ra állunk a különböző médiumokkal szemben – mondja az elnök –, ez azt jelenti, hogy ennyiszer kértünk és kaptunk helyreigazítást, amikor bennünket sértegettek, vagy hazugságokat állítottak rólunk. Voltak médiumok, amelyek egy telefonhívásra kijavították az általuk elkövetett hibát, de volt olyan is, akivel szemben bíróságon kellett érvényesíteni igazunkat. Egy György Péter nevű esztétának például félmillió forintja is bánta, hogy valótlan dolgot állított rólunk. Nálunk ez becsületbeli ügy: nem tűrjük a sértéseket és a hazugságot. Miért tennénk? A Népszava elé is azért vonulunk, mert nem voltak hajlandók elnézést kérni tőlünk, sőt azóta csak tovább sértegetnek és hazudnak, úgyhogy a demonstráción kívül majd a bíróságon is találkozunk velük. Voltunk mi már az Indexnél is, érdekes módon akkor mégsem kiáltottak fasiszta veszélyt. De mást mondok: nemrég a Lánchíd Rádióban is elhangzott rólunk egy valótlan állítás – hogy tudniillik mi is ott voltunk a Hollán Ernő utcai „fasiszta” rendezvényen. Nem voltunk ott, felhívtuk a rádiót, akik elismerték, hogy hibáztak, s bemondták a következő híradásukban. Ezzel az ügy le lett zárva, de ugyanúgy odamentünk volna ehhez a rádióhoz is, ha nem ezt teszik.

– Nincs abban némi igazság, hogy az egyesület elnevezése: „gój” a mai helyzetben némileg provokatív lehet?
– Szerintünk a gój szó semmilyen kirekesztő értékkel nem bír. De nem csak szerintünk, a honlapunkon is olvasható Raj Tamás rabbi elemzése, amelyben leírja, hogy ez a szó semmiképpen nem sértő vagy pejoratív, s hogy nem is minden nem zsidóra vonatkoztatható. A rabbi szerint „a héber Bibliában a gój egyértelműen népet jelent, sőt Mózes második könyvében közvetlenül a Tízparancsolat elhangzása előtt Isten egyenesen így szól a zsidókhoz: Ti pedig legyetek számomra papi birodalom és a szent nép, héberül gój kados. A gój csupán a római elnyomás idején nyerte el mai jelentését. A kereszténység hatalomra jutása és a római birodalom bukása után a római keresztényekre vonatkozott, akik különféle népekhez tartoztak, ám vallásuk mégis egybefűzte őket. Egyszóval a hagyományos zsidó szemében a gój csupán a keresztény európait jelenti…”

Mészáros „Imiblues” Imre – Forrás: www.gojmotorosok.hu

– Azért a névválasztás mögött nem biztos, hogy ilyen tudományos igényű megfontolás állt…
– Elárulhatom, hogy nevünket egy ismert zenésztől kaptuk, aki egyébként zsidóságát több alkalommal is büszkén vallotta. Ő is tagja volt – ma is az – ugyanis baráti társaságunknak, együtt motoroztunk, kirándultunk. Kezdő motorosként gyakran cikiztük őt, ahogyan ez motoros körökben szokás, s egy alkalommal tréfásan megjegyezte: biztosan azért kritizáljuk, mert ő zsidó, mi meg gójok vagyunk. Innentől kezdve hívjuk magunkat gój motorosoknak. Ez még a kilencvenes évek elején történt, s egyébként úgy emlékszem, a Népszava mai főszerkesztője éppen ott ült a szomszéd asztalnál, abban a gárdonyi étteremben, ahol ez az eset történt. Hogy hallotta-e a mi beszélgetésünket, nem tudom, de talán láthatta, mennyire fasiszták vagyunk, hogy zsidó barátunkkal együtt viccelődünk.

– Nem gójokat, zsidókat felvesznek az egyesületbe?
– Nem felvételi követelmény sem a származás, sem a vallás igazolása. Mi baráti társaság vagyunk, ahol mindezek nem számítanak, csak az, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában, meg persze a közös szerelem, a motorozás.

– Visszatérve a demonstrációra: nem mindegy egyébként, hogy mit mond egy kis példányszámú lap újságírója? Nem lehetne ezen felülemelkedni, s ráhagyni, vagy a felvonulás helyett megmaradni mondjuk a bírósági keretek között? Az jut eszembe, hogy a mi lapunk, s én magam is gyakran bírálunk politikusokat, s előfordul, hogy esetleg úgy érezhetik: megsértettük őket. Nem biztos, hogy örülnénk, vagy nem éreznénk fenyegetésnek, ha minden nap az ablakom alatt jönnének össze tiltakozni, demonstrálni ezek a politikusok meg a barátaik.
– A politikusoknak több mindent el kell viselni, de ők is gyakran beperlik azokat a lapokat, amelyekkel bajuk van. Mi magánemberek vagyunk, s nem szívesen vesszük a sértést. Csupán egy apró bocsánatkérést vártunk, vagy elhatárolódást. Szerintünk jogunk van tiltakozni a miáltalunk választott formában.

– Rendben, Önök azt mondják, nem fasiszták. De azt nem veszik észre, milyen jól jön minden hasonló alkalom akár a nagypolitikának is, amikor harcos antifasiszta színben tűnhet fel, s úgy tehet, mintha ez lenne ma Magyarországon a legnagyobb probléma? Addig sem kell arról a totális csődről beszélniük, amibe belekergették az országot. Ebből a szempontból, látva a reakciókat, nem lett volna, nem lenne jobb a tiltakozásnak más formáját választani?
– Mi nem politizálunk, persze megvan a véleményünk a mai kormányról, s ezt olykor ki is fejezzük, de tetteinket nem ez a fajta politika határozza meg. Mi szeretjük a hazánkat, végigjárjuk a történelmi Magyarország fontosabb emlékhelyeit, segítünk, akin tudunk – az Olaszliszkán meglincselt Szögi tanár úr családjának pénzt gyűjtöttünk például –, s egyébként olyanok vagyunk, mint bármely más civil szervezet. Miért kellene a nagypolitika elvárásainak megfelelően cselekednünk?

– Nem félnek attól, hogy a Népszava előtti demonstrációjukra „rászerveznek”, akár provokációként is, szélsőséges szervezetek?
– A tiltakozást a Gój Motoros Egyesület szervezi, s mindössze körülbelül huszonöt motoros jelenik ott majd meg. Kifejezetten kértük és kérjük, hogy senki más, akár szimpatizáns motorosok se jöjjenek el a demonstrációra. A rendőrségtől is azt kértük, hogy ne engedjenek senkit a bejelentett rendezvényünkre. A motorokat leállítjuk a parkolóban, odamegyünk a lap székháza elé, rövid beszédet tartunk, lesz némi zene, s aztán szépen elmegyünk onnan. Részünkről az ügy nyilvános és civil része ezzel le is zárul. Nem akarjuk betörni a szerkesztőség ablakait, nem akarjuk felgyújtani, megtámadni, megfélemlíteni őket. Ha provokálnak az ellentüntetők, természetesen megvédjük magunkat, de szerintem a rendőrség kezelni tudja majd a helyzetet. A többit majd a bíróságon megbeszéljük a lap képviselőivel.