Az egész oldalas összeállítás szerzői arról írnak, hogy Oroszországban él azoknak az emléke, akik „életüket adták”, s nem felejtik el, hogy miért. Mindenki látta a híradófelvételeken, „hogyan fogadták a szovjet harcosokat Európában”, és mindenki azt hitte, hogy fennmarad az európai népek „hálája” azok iránt, akik elűzték a fasisztákat. „Ám most ezt a történetet teljesen átírják, mégpedig azokban az országokban, amelyekben a vérünkkel mostuk fel a megszálló barna festéket” – írta a lap. Felidézte korábbi cikkeit arról, hogy Románia, Lengyelország, Magyarország iskolai tankönyveiben ma az áll, hogy ha volt is a Szovjetuniónak szerepe a hitleri Németország feletti győzelemben, az csak másodlagos volt, de alapvetően a szerencsétlen kelet-európai népek megszállásával és kifosztásával foglalkozott.
Ezután az összeállítás ismerteti a lengyelországi és romániai helyzetet, majd Magyarországra térve megállapítja: „Nem csillapodnak a szenvedélyek a Budapest belvárosában álló szovjet katonai emlékmű körül. A jobboldali erők az elbontását követelik. Az indoklás: a szovjet katona éppen olyan megszálló volt, mint a német, noha tudott dolog, hogy a horthysta Magyarország a legvégsőkig Németország hű szövetségese maradt. A budapesti Terror Házában az ország legfőbb vezetőinek jelenlétében megnyílt kiállítás pedig nyíltan egyenlőségjelet tesz a nácik és a szovjet hadsereg között. S ezt a múzeumot állandóan egész Magyarországról látogatják a gyerekek iskolai kirándulások keretében. Bárdossy egykori horthysta miniszterelnököt viszont, akinek kormányzása alatt Magyarország részt vett a Szovjetunió elleni hitleri agresszióban, hovatovább mártírnak tekintik. Nem is olyan régen egy magyar bíróság egy botrányos perben hivatalosan felmentette azokat az embereket, akik 1944-ben megölték Ságvári Endrét, az antifasiszta ellenállás vezetőjét. Amint a Népszabadság című lap hasábjain Tamás Gáspár Miklós megjegyezte, Magyarország eddig még soha nem jutott el az antifasizmus nyílt tagadásáig. Vagyis akkor most eljött az idő?” – tette fel a kérdést a lap.
Végül a szerzők Vjacseszlav Nyikonov politológust idézték, aki rámutatott: a több kelet-európai országban megfigyelhető jelenségnek semmi köze nincs a történelemhez mint tudományhoz. Politikáról van szó, amely a vezető csoportok érdekében a múltba billen. Csábító más számlájára egyszerre több feladatot is megoldani: új államideológiát teremteni, valamiféle adósságokra célozgatni, amelyekkel Oroszország tartozna mint a Szovjetunió jogutódja, és még néhány jó pontot szerezni a nyugati oroszellenes köröknél. Természetesen senki nem számít komolyan kompenzációra vagy „valamilyen területek visszaadására”, de a bűnös Oroszország illúziójának megteremtése már önmagában is alkalmas arra, hogy az illuzionistát felmagasztosítsa a közönség szemében – mondta a politológus.
(MTI)

Miniszterelnöki biztos a PDSZ-ről: már holnap megnyitnák az óvodák és iskolák kapuit a drag queen-eknek