Amikor az olasz bíró hármas sípszavával 93 perc játék után 44 év után nyilvánította Európa-bajnoknak a spanyol álogatottat, lefújás pillanatában 17 690 000 tévénéző énekelhette diadalittasan a spanyolok négy évig jogos kardalát: „Campeones!”
A baloldalhoz közeli spanyol gazdasági napilap hozzáteszi: mérkőzés átlag nézőszáma sem lebecsülendő: 14.482 millió spanyol szurkolta végig a meccset a képernyők előtt – az aznapi összes tévénéző 80,9 százaléka! -, ha éppen nem egy óriáskivetítő körül iszogatta könnyű sörét vagy kedvenc italát megszokott baráti, esetleg vadidegen környezetében.
A spanyolországi lapok érintettségüktől függően fogadták az eseményt: a leglelkesebb a legolvasottabb jobboldali hírportál, az El Mundo volt, mert a hagyománytól eltérően címoldalán a meccs első percétől fogva mással nem is foglalkozott, csak a döntővel az ország és a világ eseményei csak utána következhettek, no meg a többi kevésbé fontos dolog. Sőt a címoldal fele még hétfőn is a szívderítő részleteket taglalta. A baloldali kormányhoz közeli napilap, az El País ennél visszafogottabb volt, de azért a címoldalon szintén öles betűkkel hirdette ország-világ előtt, hogy a most már valóban aranylábú kedvencek éppen a legjelentősebb európai futballesemény résztvevői, majd nyertesei. A másik véglet a Deia, a bilbaói mérsékelt baszk napilap, amely a többi laphoz képest pusztán egy rövidebb hírben számolt be, inkább hűvösen, holott a második félidőben pályára lépett a válogatott egyetlen baszk tagja, a Liverpool erőssége, Xabi Alonso is. A mérvadó katalán lapok – a kereszténydemokrata, de spanyol nyelvű La Vanguardia, a baloldali és szintén spanyol nyelvű El Periódico, valamint a katalán nyelvű, de erősen nacionalista Avuí – hozzájuk képest jóval lelkesebben osztoztak a spanyol csapat örömében. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a válogatott gerincét és vitán felül tudásuk legjavát adó hét katalán játékos többsége – Puyol, Iniesta, az EB legjobb játékosának választott Xavi, Fábregas és Capdevila – oroszlánrészt vállalt a győzelemben. A lapok mindegyike elégedetten számolgatta a győzelemért járó teljesen megérdemelt jutalmakat: a döntőbe jutott csapatok 170 millió eurón osztozhatnak, ebből 90 üti a győztes csapat tagjainak markát – közvetítői díj, támogatói jutalék részesedés a jegyeladásokból stb. -, a MasterCard, a futballtorna hivatalos támogatójának egyik tanulmánya úgy tudja, hogy Bécs 100 millió eurót kap csak azért, mert ott játszották le a döntőt.
A spanyol siker Európa-kupán kívül még a Google böngészőjét is meghódította: a győzelem napján még a spanyol logó második 'gé' betűje is a döntő egyetlen és győztes gólját szerző „El Nino” Fernando Torres alakját formázta ezen a napon. A győztes mindent visz alapon a spanyol csapat játékosai közül kilencen kaptak helyet az EB válogatottjának bővebb, 23-as keretében – és nagy meglepetésre kimaradt belőle a Real Madridba igyekvő portugál Cristiano Ronaldo -, ráadásul David Villa személyében az első spanyol gólkirály is megvan rangos nemzetközi viadalon.
Nagyon kellett ez a nemzetközi futballsiker az Ibériai-félsziget nagyobbik országának. A tavaly nyáron az Egyesült Államokból csendesen begyűrűző jelzáloghitel-válság ugyanis inflációt gerjesztett, és egyértelmű válságba sodorta az ingatlanágazatot és az építőipart, pedig a két ágazat az első osztályú bajnokság eddig sziklaszilárdnak hitt támogatójának számított. A lassan egy éve felfelé kúszó jelzáloghitel alapkamatai – júniusban rekordnagyságot, 5,361 százalékot értek el – egyre több spanyolországi – baszk, katalán és madridi stb. – adóst kényszerít kilátástalan helyzetbe, és bár a siker egyik kovácsa, Fernando Torres is kiadta a jelszót, hogy a világbajnokság a következő cél, ki tudja, sikerül-e egyben tartani a csapatot, és lesz-e elég pénz? És bár a csapat hétfői fogadtatása sokáig emlékezetes lesz, utána jönnek a válsággal és feszültséggel terhelt bizonytalan hétköznapok – még a División Primera csapatainak is.
Elég csak arra gondolni, hogy az idén az első vonalból kiesett Levante játékosai milyen emlékezetes sztrájkba kezdtek az egyik utolsó mérkőzésükön – középkezdés után egy percig csak nézték az ellenfelet -, mert a csapat tulajdonosai hónapok óta tartoztak a játékosoknak fizetésükkel. És meg fog lepődni, aki veszi magának a fáradságot, hogy átnézze a szponzorok listáját, és hány csapat járhat ugyanebben cipőben. Csaknem az összes, amelyik uniós előírás szerint gazdasági társaságként működik, mert a hivatalos támogatók tevékenysége meglehetősen bizonytalan. Vagy kétes.
