Illovszky Rudolf 1922-ben született Budapesten. 1933-ban, az MTK játékosaként kezdte pályafutását, majd nem sokkal később a Vasashoz került, s az angyalföldi klubhoz haláláig hű maradt. Tizenöt éven keresztül (1941–1956) szerepelt az élvonalban a piros-kék gárda tagjaként, s ez idő alatt 270 mérkőzésen 87 gólt szerzett. Villámgyors balszélsőként évtizedekig volt vezéregyénisége a csapatnak. Három alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban is.
Még játékosként edzői képesítést szerzett, s trénerként is a Vasasban kezdett dolgozni. 1960 és 1977 között négyszer nyert bajnokságot (1961-ben, ’62-ben, ’65-ben és ’77-ben), háromszor Közép-európai Kupát és 1986-ban Magyar Kupa-győzelemre vezette csapatát. Élvonalbeli edzőként 445 NB I -es mérkőzésen ült a kispadon. Külföldön is jelentős sikereket ért el a görög Pireusz és az osztrák Admira Wacker szakvezetőjeként. Két időszakban volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, előbb 1966–67-ben, majd 1971 és 1974 között. Összesen 29 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet. Vezetése alatt válogatottunk ezüstérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián, s 1972–73-ban Európa legjobb négy csapata között tartották nyilván.
Nyugdíjazása után a Vasas több felkérésének is eleget tett. Kezdetben edzőként, majd utánpótlás-vezetőként, később elnöki tanácsadóként és szakosztályvezetőként is dolgozott. Munkája során mindig arra törekedett, hogy lehetőséget adjon a fiatal, tehetséges labdarúgóknak. 1996-ban a XIII. kerület díszpolgárává választották. Illovszky Rudolfot több mint egy hete szállították kórházba tüdőgyulladás miatt, állapota azonban nem javult, sőt egyre rosszabbra fordult, s a legendás sportember kedd hajnalban távozott közülünk.
(mlsz.hu, sportforum.hu)
