A film Amanda Foreman életrajzi regénye alapján készült, amellyel az írónő 1997-ben elnyerte a rangos irodalmi Whitbread-díjat az életrajz kategóriában. A regény hosszú hónapokig vezette a brit könyveladási listákat; ilyen előzmények után talán nem váratlan, hogy film készült az érdekes történetből.
1774-ben járunk, amikor Georgiana, vagyis „G” 17 évesen Devonshire hercegéhez megy feleségül. Kezdetben élvezi a pompát, a hatalmas palotákat, a vidéki kiruccanásokat, a pazar fogadásokat, bálokat, ám hamar rá kell döbbennie: a nála évtizedekkel idősebb herceg egy magának való, érzelmek nélküli, faragatlan élvhajhász, aki nehézkesen fogalmaz és kutyáin kívül igazából senkit nem szeret. Tetézi a bajt, hogy G nem tud fiú gyermeket szülni a hercegnek, akinek végképp elmegy a kedve fiatal és gyönyörű feleségétől, vigaszt a szobalányok oldalán keres. Unalom és mellőzöttség lesz a kenyere a fiatal nőnek, aki a whig párt oldalán korteskedik, és az előkelő körök ünnepelt „sztárjává” válik.
Egy gyógyüdülőhelyen a herceg bemutatja G-nek Lady Bess Fostert, akit a férje apanázs nélkül dobott el magától, megtiltva a vonzó és művelt nőnek fiai láthatását is. A két fiatal nő között mély barátság szövődik, Devonshire hercege viszont nemcsak koszttal és kvártéllyal kedveskedik meghatározatlan ideig Bessnek, de három fiúgyermekét is palotájába hozatja – cserébe némi szeretetet vár el csupán. Georgiana férje után barátnőjét is elveszíti, de nem talál kiutat, a herceg nem engedi el aranykalitkájából. Ezért titokban ifjúkori szerelme, Charles Grey (aki később Anglia miniszterelnöke lesz) oldalán keres enyhet fájdalmára, ám a kötöttségekből nincs menekvés, a herceg ugyanis megzsarolja feleségét: vagy szakít szeretőjével, vagy soha többé nem láthatja gyermekeit.
A film betekintést nyújt a 18. századi Anglia felső osztályának mindennapjaiba, annak színfalai mögé, ahol minden ugyanúgy működik, mint a „pórnép” köreiben. A képmutatás álcahálójának védelme a palotafalak között mit sem ér, a nemesek, politikusok ugyanúgy, netán még „úgyabbul” viselkednek, mint az egyszerű emberek. Gyakran a legelőkelőbb férfiak is gorombábbak a kocsisnál, szó nélkül tesznek ágyasukká bárkit, vagy dobják el maguktól azt, akit megunnak, és legalább annyi zabigyerek születik, mint törvényes utód. Nincs szó emancipációról, a nő, ha előkelő is, csak szülni és reprezentálni hivatott. És tűrni. Sokat. A halálig. Mert így kívánja az etikett.
Keira Knightley a Szerelem határaival tavaly már dobott egy nagyot, bizonyítva, hogy a művésznő a Büszkeség és balítélettel, továbbá a Vágy és vezekléssel megkezdett úton halad tovább, s nem ragadt le a könnyedebb közönségfilmek műfajánál. Hasonló nagy élmény Ralph Fiennes bumfordi, ugyanakkor végtelen befolyásos hercege, amint savanyú képpel kritizálja a felszolgált fogásokat, és hűvösen csak annyit jegyez meg felesége égő parókája láttán: „Volnának szívesek a hercegnő haját eloltani?”
Pados Gyula változatos és agyafúrt kameramozgásaival számtalan esetben képes hozzátenni valami pluszt egy-egy jelenet drámaiságához, meghittségéhez, különlegességéhez; varázslatos képei pedig lenyűgözőek. Az operatőr segítségével a rokokó fényűző világa olyan közel kerül a nézőhöz, mintha maga is ott járna, teljesen átélve a 18. század végi miliőt. Érthetetlen, hogy Pados milyen elgondolás alapján nem került az Oscar-jelöltek közé. Ugyanez igaz lehet Rachel Portman zeneszerzőre is, aki megható, máskor komor, de a művel, a korral adekvát muzsikája üdítő színfolt a megszokás tengerében. (Zenéje mellett a betétdalok is egytől egyig a legnagyobb barokk szerzők darabjai, felcsendül Mozart, Beethoven, Vivaldi és Händel muzsikája is.)
Szerencsére a film azért így is magáénak tudhat két jelölést, Michael O’Connor jelmezei, valamint Michael Carlin és Rebecca Alleway díszletei méltán várományosai a filmipar talán legnagyobb elismerését jelentő kis szobornak.
A hercegnő
Színes, feliratos angol-francia-olasz történelmi dráma, 110 perc, 2008
Író: Amanda Foreman Forgatókönyvíró: Jeffrey Hatcher, Anders Thomas Jensen, Saul Dibb Zeneszerző: Rachel Portman Díszlettervező: Rebecca Alleway Jelmeztervező: Michael O’Connor Látványtervező: Michael Carlin Vágó: Masahiro Hirakubo Operatőr: Pados Gyula Rendező: Saul Dibb Szereplők: Keira Knightley (Georgiana, Devonshire hercegnője), Ralph Fiennes (Devonshire hercege), Hayley Atwell (Lady Bess Foster), Charlotte Rampling (Lady Spencer), Dominic Cooper (Charles Grey gróf), Simon McBurney (Fox)
origo.hu
Ezért bukott le a karateedző, aki a szolnoki kalandparkban felrúgott egy kisfiút
