Egy kulturális centrum építésekor bukkantak még decemberben csontvázak, emberi maradványok tömegére a Loire-völgytől északra fekvő, festői szépségű Le Mans-ban. A leleteket azonnal régészek kezdték vizsgálni. Mintegy 6-7 méterrel a föld alatt került elő – egy középkori medence vagy víztározó maradványai mellett – a tömegsír.
Az itt megtalált földi maradványokról hamarosan kiderült, hogy mintegy kétszáz évesek; a régészeknek nem sokat kellett találgatniuk, hogy a leletek mely korszakhoz köthetők.
Az „ellenforradalom”
1793. december 12–13-án zúdultak a jakobinus seregek a városra azután, hogy Robespierre-ék véres diktatúrájával szemben sikeresen megszerveződött a királypárti katolikusok fölkelése az ország nyugati felében. Az Atlanti-óceán partvidékén fekvő Vendée volt a lázadás egyik központja. A térségben a mintegy 30 ezres főerőket 60-80 ezer fős, csekélyen fölfegyverzett parasztsereg segítette. A „lázadók” hadjáratot indítottak, és a délnyugati országrészek támogatását is bírva észak felé nyomultak, hogy minél nagyobb területeket szabadítsanak fel a világtörténelem első, esztelenül dühöngő terrorgépezetének rémuralma alól.
A véres ütközetek során a republikánusokkal szemben felülkerekedő köztársaságiak iszonyatos tömegmészárlásokat rendeztek, Le Mans is az egyik leszámolás helyszíne volt. A három ponton megkezdett ásatások során egyelőre a lelőhelyek csak egy részét nyitották meg. Az áldozatok egy részét tisztességgel temették el, még használati tárgyaik is mellettük voltak, mint például egy kés, vagy apró golyócskák, talán egy olvasó részei. A másik lelőhelyen viszont lemeztelenített, gyakran össze-vissza törött csontokkal elföldelt maradványokra bukkantak.
Megtorlás
Egyes holttesteken több olyan lövés- vagy szúrásnyomot fedeztek föl, melyekből akár egy is halálos lehet. Háromszorosan-négyszeresen betört koponyák, levágott végtagok bizonyítják: a baloldal már akkor sem bánt kesztyűs kézzel saját népével, ha az „osztályellenségként” viselkedett.
Többször is rábukkantak a tűzfegyverek használatának nyomaira, a régészek szerint elkeseredett kézitusa zajlott a városban. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a feltárt holttestek összecsapás, illetve azt azt követő mészárlás áldozatai, akik többnyire a fehér hadsereg soraiból kerültek ki.
Semleges emlékmű
Jean-Claude Boulard polgármester jelezte: mivel az elesett királypárti harcosok a Vendée fiai, ha bebizonyosodik, hogy kik a ma élő leszármazottak, ő támogatja a földi maradványok kiadását az érintett családok számára. A Lemans.maville.com megemlíti: civil szervezet is létrejött, melynek tagjai emlékművet kívánnak állítani Le Mans-ban 1793 decembere áldozatainak emlékére.
A „Le Mans, virée de Galerne” szervezet elnöke, Cécile Bayle de Jessé elmondta: az áldozatok között nők és gyerekek is vannak. Hozzátette: az elesettek között a vendée-ieken kívül bretonok, Sarth-mentiek (a város e folyó partján fekszik – a szerk.) és más tájakról való katonák is voltak, mindannyiuk emlékét itt, Le Mans-ban, a feltárások helyén kell megőrizni. Hogy ne élesszék fel a jobb- és baloldal vitáját, az emlékmű „minden áldozat” számára állítana emléket.
Különös véletlen egyébként, hogy éppen ebben az időszakban zajlik a városban egy szintén a 18. században játszódó, kosztümös történelmi film forgatása; a France2 által forgatott tévéfilm Párizsban játszódik XV. Lajos alatt, és ősszel kerül adásba.
(lemans.maville.com)
