Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Martina Salomon és Christoph Schwarz A bevándorlók a baloldalra szavaznak – vagy sehogy című cikkükben elemzik a migránsok választási viselkedését. A lakosságon belüli arányuk sokkal gyorsabban emelkedik, mint a pártlistákon. Miként választanak a bevándorlók, ha honosították őket? Mint a közvélemény-kutatások mutatják, többségük a szocialistákra szavaz. Amint a GfK-Austria tanulmánya (2000 személyt kérdeztek meg 2008 októbere és decembere között) bizonyította, 38 százalék az SPÖ-t, 11 a zöldeket, 5 az ÖVP-t, 4 az FPÖ-t és 2 százalék a BZÖ-t választotta. A törökök körében 51 százalékkal a szocialisták az abszolút többséget is elérték, a néppárt a lengyelek és a bolgárok körében (13-13 százalék), az FPÖ az oroszoknál (12 százalék) a legkedveltebb, akiket a szerbek követnek (6 százalék). A bécsi SPÖ már régóta felismerte a bevándorlókban megnyilvánuló lehetőséget és számos külön kezdeményezésében megpróbál egyesületekkel és kultúrcsoportokkal közelebb kerülni a lehetséges választókhoz. Ami nem könnyű, mert nagy részük távol marad az urnáktól, érdektelen és nehezen elérhető. A legerősebben a kérdéssel a zöldek foglalkoznak, akik olyan jelölteket is ajánlanak, akikkel a bevándorlók azonosulhatnak. Egyetlen más párt sem vett fel annyi bevándorló jelöltet a listájára, mint a zöldek.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hamburgi hírmagazinban Claus Christian Malzahn Új Németország című cikkében elemzi a tegnapi választások után a szövetségi köztársaságban kialakult politikai helyzetet. Angela Merkel kancellár marad, de ezért a CDU/CSU nagy árat fizetett. A 2005-ös eredményüket sem érték el. A fekete-sárga koalíciót Merkel annak az FDP-nek köszönheti, melyet a választók olyan nagyra dagasztottak, amit a közvélemény-kutatók nem sokkal korábban lehetetlennek tartottak. A Merkel-kormány belső elrendezése alapjaiban különbözik a korábbi CDU–FDP-koalícióktól. Helmut Kohl idejében a kereszténydemokraták négyszer-ötször annyi mandátummal rendelkeztek, mint a liberálisok. Ez mára – talán örökre – megváltozott. A jövőben a kormány elsődleges kezdeményező ereje Guido Westerwelle FDP-elnök lesz.
A betegre vert CSU ebben az ütközetben nem szövetségese lesz Merkelnek, inkább akadálya. Az FDP kétszer annyi képviselőt küldhet a Bundestagba, mint a CSU, mely csak a szavazatok 41 százalékát kapta meg Bajorországban, ami országosan alig 6,4 százalékot jelentett. A nagy vesztes a történelmi mélypontot elérő SPD, mely még az 1953-as vereséget is alulmúlta. Tizenegy év kormányzás után ellenzékbe vonul egy párt, melyet néppártnak már csak feltételesen lehet nevezni. A Baloldali Párttal szembeni előnye alig tíz százalék.
Frank-Walter Steinmeier kísérlete, hogy legalább a nagykoalícióba mentse a pártot, kudarcot vallott. Feltételezhető, hogy majd minden poszt megkérdőjeleződik, de Steinmeier és Franz Müntefering pártelnök személye biztosan, amint a végén főként csak üres ígéreteknek tűnő mérsékelt baloldali politika is. Mit áldoznak fel először, a nyugdíjkorhatár 67 évre emelését? Az afganisztáni akciót? Eddig közhelynek számított, hogy ha Berlinben valaki kormányozni akar, akkor a Baloldali Pártnak közelednie kell az SPD-hez. Már ez is megkérdőjeleződik. A Baloldali Párt hagyja majd, hogy az SPD közeledjen hozzá, ha véget ért a szociáldemokratáknál a belső leszámolás. A baloldali hajtórakéta szerepe, melyhez a többi ellenzéki pártnak még fel kell nőnie, egyelőre elegendő lesz.
A zöldek támogatottsága megnőtt – de miért? Belülről már régóta polgári erővé váltak, de érzésviláguk alapján magukat a baloldalhoz sorolják. De a zöldek tényleg szeretnének egy ennyire lecsúszott SPD-vel és politikailag ennyire múltba révedő Baloldali Párttal hatalmi igényeket megfogalmazni? A zöldek az egyetlen erő, amelyik e választást követően megkérdőjelezheti a politikai táborokat. Kérdéses, hogy lesz-e ehhez elegendő bátorságuk. Az első válaszokat a Saar-vidéki és türingiai tartományi kormány megalakításakor már megadhatják.
origo.hu
Menczer Tamás üzent a magyargyűlölő Manfred Webernek
