A német rendőrök rettegnek a diszkrimináció vádjától?

A Die Welt beszámol arról a német rendőrségben zajló vitáról, szabad-e vallást, nemzetiséget nyilvánosságra hozni a körözéseknél. A Tagesspiegel szélsőbaloldali merényletek elkövetői ügyében történt ítélethirdetésről tudósít.

Die Welt (Welt.de)

A konzervatív német napilapban Till-Reimer Stoldt A rendőrség félelme a diszkriminációtól című cikkében elemzi a kölni rendfenntartók dilemmáját, vagyis hogy mit közölhetnek körözéseikben, hogy ne vádolják őket rasszizmussal. Mennyi szándéktalan rasszizmustól való félelmet képes elviselni a bűnüldözés? Szabad a feltételezett „becsületgyilkos” személyazonosságát annyira anonimmá tenni, hogy az a nyomozást is akadályozza? S tanácsos egy egész bűnözési formáról szándékosan tájékozatlannak maradni ama félelem okán, hogy ne tűnjék az elkövetők népcsoportja rágalmazásának? Ilyen kérdéseket vetett fel egy feltételezett kölni „becsületgyilkosság”.

A bevándorlók által lakott Bilderstöckchen negyedben 2009. október 13-án egy lakóház belső udvarában férje meglepte a 29 éves Hannah H.-t. A szemtanúk szerint előbb szidni kezdte a nőt, majd előrántotta kését és több tucatszor arcon szúrta. Néhány perc múlva ott voltak a rendőrök és a mentők, de már késő volt. Hannah H., három gyermek anyja akkor már halott volt. A férj elmenekült. Az azonnal megkezdett körözésben a leírás nagyon kevéssé volt konkrét. A leírásban egyetlen szót sem vesztegettek haj- és bőrszínére, német nyelvismeretére vagy a körözött személy nemzetiségére. S még mindig megtagadják a rendőrségi szóvivők a tájékoztatást a körözött személy nemzetiségéről és vallásáról, hogy egyetlen népcsoportot se rágalmazzanak, amint az a kölni rendőrség nyilatkozatban állt, annak ellenére, hogy több szomszéd egyértelműen nyilatkozott a sajtónak. Eszerint a feltételezett gyilkos egy muzulmán, jordán férfi, míg az áldozat egy muzulmán hitre tért német nő volt, aki haláláig fejkendőt viselt.

A diszkriminációtól való félelem 2009 eleje óta befolyásolja igazán az észak-rajna–vesztfáliai bűnüldözést. Akkor Ingo Wolf (FDP), a tartomány belügyminisztere elrendelte, hogy a rendőrségnek nem szabad „megbélyegző, kategorizáló vagy általánosító megjegyzéseket emberekre” használnia. Valamint „kisebbséghez tartozásra a tudósításokban csak akkor lehet utalni, ha a történtek megértéséhez vagy a szakmai kapcsolat létrehozásához ez szükségszerű”. Eme elbizonytalanodás miatt Wolfgang Bosbach, a CDU bel- és igazságügyi szakpolitikusa arra figyelmeztetett, számos rendőr nem mer a körözésben annyit sem leírni, hogy a keresett illető „délies típusú”, mert az diszkrimináló lehetne. Szerencsére a kölni gyilkosság gyanúsítottját sikerült Brüsszelben letartóztatni. Úton volt Isztambulba, ahonnan továbbutazott volna a szíriai Damaszkuszba. A férfi személyazonossága a rendőrség számára ismert volt, mert a nő a korábbi bántalmazások miatt távoltartási végzést kért a közös lakásra ez év júniusában.

Évek óta követeli a Terre des Femmes nevű nőjogi szervezet, hogy alaposan vizsgálják ki a németországi úgynevezett becsületbeli gyilkosságokat. Végül is pontosan senki nem tudja, milyen gyakran ölnek a szövetségi köztársaságban. Azonban eddig egyetlen kormányzati képviselő sem teljesítette ezt a követelést – a pártok szokásos felháborodási gyakorlatai ellenére. Gülsen Celebi düsseldorfi ügyvédnő, a becsületbeli gyilkosságok kutatója összegyűjtötte a szétszórt adatokat. 1996 óta 88 esetet számolt össze. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) becslései szerint 1996 és 2005 között Németországban 55 becsületbeli gyilkosságot követtek el. 2007-ben 14, 2008-ban már 19 dokumentált esetet vagy ilyen kísérletet tartanak nyilván. A nőjogi aktivisták azt feltételezik, a becsületbeli gyilkosságok rendszeres felderítése mögött megbúvó hiányzó politikai szándékot az a félelem mozgatja, hogy ne vetődjön rájuk a muzulmánokkal és a bevándorlókkal szembeni rágalmazás vádja. De mi történik akkor, ha az áldozat éppúgy bevándorló vagy muzulmán, mint a tettes? Nem lenne fontosabb az áldozatok életének védelme, mint az esetleges diszkriminációtól való félelem?

Der Tagesspiegel (Tagesspiegel.de)

A konzervatív berlini napilapban Frank Jansen Harci Csoport: szélsőbaloldaliakat börtönbüntetésre ítéltek című cikkében foglalkozik a nagy figyelmet kiváltó politikai perrel. Az utcán baloldali tüntetők elénekelték az Internacionálét. Az 1. büntető szenátus pénteken Axel H.-t (48) és Oliver R.-t (37) bűnszervezetbeli tagság és gyújtogatási kísérlet miatt három és fél év börtönbüntetésre ítélte. A szintén a vádlottak padján helyet foglaló Florian L. (37), aki pszichés betegségben szenved, három évet kapott. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy Axel H. és két társa a közveszélyesnek tartott merényletsorozatot elkövető Harci Csoport (MG) tagja – fogalmazott Josef Hoch tanácsvezető bíró. A vádlottakat találták felelősnek a 2007. július 31-i brandenburgi merényletsorozatért, ahol a Bundeswehr teherautóit akarták felgyújtani. Az MG legalább 25 gyújtogatást hajtott végre, összesen 840 000 euró kárt okozva ezzel – mondta Hoch. 2001-es letartóztatása óta a három férfi a „legaktívabb és legveszélyesebb szélsőbaloldali csoport tagja” volt.

A bíró hangsúlyozta, hogy a Brandenburg–Havelben végrehajtott merényletsorozaton kívül nem lehetett más bűncselekményt rájuk bizonyítani, ugyanakkor vádként felmerült, hogy az MG tetteinek ismeretében csatlakoztak a csoporthoz, mert egy „kommunista világtársadalmat” akartak létrehozni. A vádlottak viszonylag könnyen vették az ítéletet, s a teremben ülő baloldali publikum sem tiltakozott komolyabban. A viszonylag nyugodt fogadtatás oka volt, hogy a szenátus feltételes szabadságvesztést szabott ki az elkövetőkre. Csak hetente egyszer kell a rendőrségen jelentkezniük.

A bíróság ítéletében követte az államügyészség javaslatát. A vádlottak célja az volt, hogy fegyveres harcukkal megdöntsék a jelenlegi társadalmi viszonyokat. 2007. júliusi támadásukkal a lehető legnagyobb anyagi kárt akarták okozni az államnak, és szerettek volna további követőket kiprovokálni – fogalmazott Hoch. Már Brandenburg–Havelbe történő utazásuk előtt a rendőrség megfigyelte és lehallgatta a három személyt. Amikor Oliver R. és Florian L. megpróbálta elhelyezni az általuk barkácsolt és időzítővel ellátott gyújtóbombákat a gépkocsikon, beavatkoztak a rendőrök. Az ügyvédek bejelentették, hogy fellebbeznek. Több ügyvéd kijelentette, hogy a büntetőbíróságnak nagyon kevés bizonyítéka volt a vádlottak MG-tagságára. A bíró ugyanakkor számos olyan közvetett bizonyítékot említett, mely a vádiratban is szerepelt. Florian L. lakásában többek között megtalálták az MG által készített, Mini kézikönyv militánsoknak című füzetet.