Müller Nobel-díját bírálják a lengyelek

A Der Spiegel beszámol arról, milyen zavarokat okoz az SPD, mert a leendő Merkel-kormány nem kíván jelentősen lefaragni a jóléti kiadásokból. A Süddeutsche Zeitung ismerteti, milyen problémákat okoz a lengyeleknek az új irodalmi Nobel-díjas személye.

Süddeutsche Zeitung (Sueddeutsche.de)

A baloldali német napilapban Thomas Urban A lengyelek bírálják Müller Nobel-díját című cikkében ismerteti az irodalmi kitüntetéssel kapcsolatos varsói reakciókat. Kezdetben mindenki egyetértett a döntéssel, a nagy lengyel újságok üdvözölték, hogy a bánáti sváb Herta Müllernek ítélték az irodalmi Nobel-díjat. A baloldaliak és a liberálisok nem változtattak álláspontjukon, a jobboldal viszont bírálja, hogy olyan embert tüntettek ki, aki írásaiban a kisebbségi németek sorsát ábrázolja. Jacek Cieslak irodalomtörténész a Rzeczpospolitában kifejtette: Müller kitüntetése bizonyítja a németek azon fáradozásait, hogy szabaduljanak a náci bélyegtől. Cieslak szerint a díj egy további „mozaikkocka” ama nagy ívű terveikben, hogy magukat tegyék a második világháború áldozataivá.

Herta Müllert ugyanakkor jól ismerik Lengyelországban, hét könyve jelent meg az elmúlt hat évben lengyelül, őt tartják az új német irodalom legfontosabb hangjának. A baloldali Gazeta Wyborcza és a Rzeczpospolita is egyetértett abban, jó dolog, hogy Müller művei ismét szembesítik a nyugati gondolkodást a kommunizmus borzalmaival és minden egyéni energiát megfojtó rendszerével.

Der Spiegel (Spiegel.de)

A baloldali német napilapban Sebastian Fischer és Veit Medick Merkel wellnessiránya zavarja az SPD újrakezdését című cikkében elemzi az ellenségkép hiányát vesztő baloldal problémáját. A győztesek intézkedései ugyanis szociális jótétemények voltak. „A Hartz IV-es rendszer alapvető igazságtalanságait felszámoltuk” – büszkélkedett Ronald Pofalla, a CDU pártigazgatója. Megháromszorozták azt a vagyonmennyiséget, amit az egy év után segélyre szoruló nem köteles eladni az állami támogatás igénybevétele előtt. Aki alaposan odafigyelt a Bundestag-választások után, megállapíthatta, fel sem merült a nagykoalíció idejében elfogadott minimálbérek visszavonása. Erről biztosította is a német polgárokat Angela Merkel. A választások óta Merkel különösen kedvesen bánik a szakszervezetekkel, olyannyira, hogy egy régi szociáldemokrata sem tehetné jobban. Hol a szövetségi köztársaság sikertörténetében betöltött szerepüket dicséri, hol felszólítja az érdekvédőket, hogy közösen harcoljanak a pénzügyi válság ellen.

Ellentétben a 2005-ben még neoliberális vonásokat mutató Merkellel, néhány kereszténydemokrata politikus egész életében ezen a „wellnessunión” dolgozott. Például Horst Seehofer CSU-elnök, egy teherautó-sofőr fia, a kisemberek önjelölt védője. Szociális minisztere, Christine Haderthauer (CSU) átvette az osztályharcos hangütést. Többek között azért nem támogatják a liberálisok által követelt fejkvótát – a szociális segély helyett mindenki állampolgári jogon kapna egy adott összeget –, mert a javasolt átalány nem fedezné a téli fűtés költségét sem. Lehet az új kereszténydemokraták szociálpolitikai manőverét átlátszó taktikának tartani, mert a Bundestag-választások után ott a következő fontos voksolás, az észak-rajna–vesztfáliai. A tartomány a szociáldemokrácia egykori hátországa, melyet a CDU balszárnyához tartozó Jürgen Rüttgers 2005-ben foglalt el. Ott 2010. május 9-én választanak, majd néhány héttel később kell a berlini kabinetnek előterjesztenie költségvetési tervét, melynek fel kellene mutatnia az adósságcsapdából kivezető utat. Addig még lehet jótéteményeket ígérni.

Ugyanakkor néhány tényező arra utal, hogy a CDU/CSU–FDP a tartományi választás után sem tervez szociális tarvágást. A leendő koalíciós partnerek tudják, hogy ezzel egy alvó oroszlánt ébreszthetnének fel.