Platzeck rehabilitálja a pártállami múltat

A Der Spiegel szerint hétfői kormányalakítási bejelentésével a brandenburgi miniszterelnök arról is dönt, mennyire fontos számára a pártállami múlt. A Die Presse összefoglalja milyen szempontok alapján kíván az ÖVP dönteni az osztrák uniós biztos személyéről.

2009. 10. 11. 9:48
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Stefan Berg Platzeck egy korszakzáró koalíciót tervez című cikkében foglalkozik a brandenburgi miniszterelnök elhatározásának sorsdöntő következményeivel. Matthias Platzecknek a brandenburgi SPD vezetőjének hétfőn döntenie kell, mint kezd az elődje Manfred Stolpe által csak „kis NDK-nak” nevezett tartományban aratott választási győzelmével. Folytatja-e, az általa sikeresnek dicsért koalíciót a CDU-val, vagy egy vörös-vörös koalíciót kovácsol Brandenburgban. Jóval többről van szó, mint hatalomról. 20 évvel a békés forradalom után arról is dönt Platzeck, mennyit számít ma az NDK-múlt. Egy kézfogás Kerstin Kaiserrel, a Baloldali Párt listavezetőjével jelképes korszakzárást jelentene. Platzecknek jóval többre lenne szüksége, mint szakmai érvekre a koalíció mellett. Meg kellene magyaráznia, hogy Kaisernek, aki korábban a Stasinak dolgozott, miért lenne ma szabad egy kormánypárti frakciót vezetnie, vagy a kabinet tagjaként a tartomány sorsát irányítani. A Stasi aktákat kezelő Birthler Hivatal kritériumai szerint a Kerstin Kaiser tettesnek számít. Az egykori spicli azonban egyvalamiben különbözik a pártjában lévő többi besúgótól.

Aki az ő történetét szeretné megismerni, annak sokáig nem kell keresgélnie. A honlapján részletesen tárgyalja saját NDK-s tévútjait. Egy kézfogás egy nővel, aki 20 év demokráciát tud maga mögött, akit tisztelnek a parlamentben, miért is ne? Miért ne lehetne vele szemben megtenni a kibékülés gesztusát? Platzeck már régóta előkészítette a talajt a vörös-vörös koalíciónak. Tehát nem lenne elveinek feladója, mint a hesseni Andrea Ypsilanti. A probléma csak az, hogy a Baloldali Párt a maga részéről nem végezte el a házi feladatát. Brandenburgban sok a volt Stasi múlttal bíró baloldali párti politikus – túl sok ahhoz, hogy a párt megvilágosodását egyszerűen elhiggyék. Mert nem csak a frakcióvezető Kaiser, a tartományi pártelnök Thomas Nord is Stasi munkatárs volt. Most a Bundestagban ül. Axel Henschke frankfurti képviselő korábban főállású Stasi-ügynök, párt és szakszervezeti funkcionárius volt. Ő is sajnálja a múltját, de muszáj egy ilyen embernek a tartományi gyűlésben ülnie?

Hiteles az, ha egy ennyire a múlttal összefonódó személy ma azt magyarázza, hogy a tevékenységének célja, hogy megakadályozza a felejtést? Nem túl sok a volt a Stasi munkatárs ahhoz, hogy komolyan vegyék a Baloldali Párt demokrácia és emberi jogok melletti hitvallását? S még valami megnehezíti Platzeck döntését. Neki is hiányzik a legitimációja, hogy a Stasi múltban érintetteket lemondásra szólítson fel. Ő, aki a polgárjogi mozgalomból származott, Manfred Stolpe kormányfő alatt is miniszter maradt. Tehát ama szociáldemokrata miniszterelnök alatt, aki csak vonakodva vallotta be a Stasi múltját. Követelhető a Kathrin fedőnevű ügynök visszavonulása (Kerstin Kaiser), ha a „titkár” (Manfred Stolpe) alatt karriert csinált? Stolpe árnyéka nagyra nőtt – máig nincs a tartománynak Stasi megbízottja, aki foglalkozna az áldozatok problémáival. Sok minden utal egy vörös-vörös koalícióra.

A szociáldemokraták arról vitatkoznak, miként tudják eladni saját embereiknek az egykori ellenfeleikkel megkötendő koalíciót. Markus Meckel, a kelet-német SPD megalapítója, aki a mostani választásokon kihullott a Bundestagból. Az október 6-án – ahol Meckel az NDK SPD megalapításának 20-ik évfordulójára emlékeztek – egy kőbe vésett mondatot mondott. Húsz évvel ezelőtt a szociáldemokrata kezet kivették az állampárt jelképező kézfogás jelképéből. Amennyiben most vörös-vörös kormány fogja irányítani Brandenburgot Platzecknek meg kell magyaráznia, miként kell értelmezni a kézfogást.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilapban Thomas Prior és Karl Ettinger EU-biztos: ÖVP kényszerhelyzetben című cikkében ismerteti a néppárt dilemmáját. Egyre közelebb kerül az a pillanat, amikor bécsi koalíciónak döntenie kell a leendő osztrák uniós biztos személyéről. José Manuel Barroso uniós bizottsági elnök bécsi látogatása előtt egyre kiélezettebb a helyzet. Josef Pröll (ÖVP) elődjét a pártelnöki és a pénzügyminiszteri poszton látná a legszívesebben Brüsszelben, Wilhelm Molterer. Az jelölését a szocialisták szeretnék megakadályozni. A lap értesülése szerint Pröll találkozott a tartományi pártelnökök többségével a bécsi ÖVP akadémián, hogy megvitassa velük azt a kérdést, meddig menjen el a koalíciós partnerével a biztosi posztért zajló összeütközésben. Hiszen a választási vereségek után amúgy is igen nehéz helyzetbe jutott SPÖ elnök és kancellár, Werner Faymann még súlyosabb helyzetbe kerülhet.

Ezt azonban az ÖVP a koalíciós hangulata miatt szeretné megakadályozni. Molterer alternatívájaként emelgetik Benita Ferrero-Waldnert az eddigi biztos (aki jól együtt tudna működni Faymannal) és ha Ausztria meg tudná szerezni a kutatási területet, akkor a jelenelgi tudományügyi miniszter Johannes Hahn (ÖVP) lehet még esélyes. Ursula Plassnik egykori külügyminiszter asszony, aki Wolfgang Schüssel volt kancellár bizalmasa és a nagy hatalmú Kronen Zeitung első számú ellenségképe ezzel szemben Faymann és Pröll számára keresztülvihetetlen. Azt a körülményt, hogy Barroso a legszívesebben egy nőt vinne magával Ausztriából a bizottságba, ezt a néppárt sokad rangú kérdésként kezeli. „Hogy kit fognak jelölni, azt még mindig a szövetségi kormány határozza meg, és nem Barroso úr” – teszi világossá egy magas rangú párttag.

A 2010-es szövetségi elnökválasztást szintén részletekbe menően megbeszélték, eredményként már a fő csapásirány világos. A néppárt akkor is saját jelölttel fog indulni, ha a Heinz Fischer a második ciklusának is nekivág. Hogy ezt a jelöltet Erwin Pröllnek hívják az elsősorban az érintettől függ. Ha az alsó-ausztriai tartományfőnök indulni akar, akkor őt kell támogatnia a többieknek is. Az alternatív lehetőség egy „független” jelölt indítása, aki nem a néppártból érkezne. De ezzel a lehetőséggel senki sem számol. „Erwin Pröll meg fogja tenni, őt izgatja az elnöki poszt” – fogalmaz egy néppárti vezető. A döntés november születik, miután Fischer bejelentette, jelölteti magát egy második elnöki ciklusra, vagy sem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.