Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Stefan Berg Platzeck egy korszakzáró koalíciót tervez című cikkében foglalkozik a brandenburgi miniszterelnök elhatározásának sorsdöntő következményeivel. Matthias Platzecknek a brandenburgi SPD vezetőjének hétfőn döntenie kell, mint kezd az elődje Manfred Stolpe által csak „kis NDK-nak” nevezett tartományban aratott választási győzelmével. Folytatja-e, az általa sikeresnek dicsért koalíciót a CDU-val, vagy egy vörös-vörös koalíciót kovácsol Brandenburgban. Jóval többről van szó, mint hatalomról. 20 évvel a békés forradalom után arról is dönt Platzeck, mennyit számít ma az NDK-múlt. Egy kézfogás Kerstin Kaiserrel, a Baloldali Párt listavezetőjével jelképes korszakzárást jelentene. Platzecknek jóval többre lenne szüksége, mint szakmai érvekre a koalíció mellett. Meg kellene magyaráznia, hogy Kaisernek, aki korábban a Stasinak dolgozott, miért lenne ma szabad egy kormánypárti frakciót vezetnie, vagy a kabinet tagjaként a tartomány sorsát irányítani. A Stasi aktákat kezelő Birthler Hivatal kritériumai szerint a Kerstin Kaiser tettesnek számít. Az egykori spicli azonban egyvalamiben különbözik a pártjában lévő többi besúgótól.
Aki az ő történetét szeretné megismerni, annak sokáig nem kell keresgélnie. A honlapján részletesen tárgyalja saját NDK-s tévútjait. Egy kézfogás egy nővel, aki 20 év demokráciát tud maga mögött, akit tisztelnek a parlamentben, miért is ne? Miért ne lehetne vele szemben megtenni a kibékülés gesztusát? Platzeck már régóta előkészítette a talajt a vörös-vörös koalíciónak. Tehát nem lenne elveinek feladója, mint a hesseni Andrea Ypsilanti. A probléma csak az, hogy a Baloldali Párt a maga részéről nem végezte el a házi feladatát. Brandenburgban sok a volt Stasi múlttal bíró baloldali párti politikus – túl sok ahhoz, hogy a párt megvilágosodását egyszerűen elhiggyék. Mert nem csak a frakcióvezető Kaiser, a tartományi pártelnök Thomas Nord is Stasi munkatárs volt. Most a Bundestagban ül. Axel Henschke frankfurti képviselő korábban főállású Stasi-ügynök, párt és szakszervezeti funkcionárius volt. Ő is sajnálja a múltját, de muszáj egy ilyen embernek a tartományi gyűlésben ülnie?
Hiteles az, ha egy ennyire a múlttal összefonódó személy ma azt magyarázza, hogy a tevékenységének célja, hogy megakadályozza a felejtést? Nem túl sok a volt a Stasi munkatárs ahhoz, hogy komolyan vegyék a Baloldali Párt demokrácia és emberi jogok melletti hitvallását? S még valami megnehezíti Platzeck döntését. Neki is hiányzik a legitimációja, hogy a Stasi múltban érintetteket lemondásra szólítson fel. Ő, aki a polgárjogi mozgalomból származott, Manfred Stolpe kormányfő alatt is miniszter maradt. Tehát ama szociáldemokrata miniszterelnök alatt, aki csak vonakodva vallotta be a Stasi múltját. Követelhető a Kathrin fedőnevű ügynök visszavonulása (Kerstin Kaiser), ha a „titkár” (Manfred Stolpe) alatt karriert csinált? Stolpe árnyéka nagyra nőtt – máig nincs a tartománynak Stasi megbízottja, aki foglalkozna az áldozatok problémáival. Sok minden utal egy vörös-vörös koalícióra.
A szociáldemokraták arról vitatkoznak, miként tudják eladni saját embereiknek az egykori ellenfeleikkel megkötendő koalíciót. Markus Meckel, a kelet-német SPD megalapítója, aki a mostani választásokon kihullott a Bundestagból. Az október 6-án – ahol Meckel az NDK SPD megalapításának 20-ik évfordulójára emlékeztek – egy kőbe vésett mondatot mondott. Húsz évvel ezelőtt a szociáldemokrata kezet kivették az állampárt jelképező kézfogás jelképéből. Amennyiben most vörös-vörös kormány fogja irányítani Brandenburgot Platzecknek meg kell magyaráznia, miként kell értelmezni a kézfogást.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Thomas Prior és Karl Ettinger EU-biztos: ÖVP kényszerhelyzetben című cikkében ismerteti a néppárt dilemmáját. Egyre közelebb kerül az a pillanat, amikor bécsi koalíciónak döntenie kell a leendő osztrák uniós biztos személyéről. José Manuel Barroso uniós bizottsági elnök bécsi látogatása előtt egyre kiélezettebb a helyzet. Josef Pröll (ÖVP) elődjét a pártelnöki és a pénzügyminiszteri poszton látná a legszívesebben Brüsszelben, Wilhelm Molterer. Az jelölését a szocialisták szeretnék megakadályozni. A lap értesülése szerint Pröll találkozott a tartományi pártelnökök többségével a bécsi ÖVP akadémián, hogy megvitassa velük azt a kérdést, meddig menjen el a koalíciós partnerével a biztosi posztért zajló összeütközésben. Hiszen a választási vereségek után amúgy is igen nehéz helyzetbe jutott SPÖ elnök és kancellár, Werner Faymann még súlyosabb helyzetbe kerülhet.
Ezt azonban az ÖVP a koalíciós hangulata miatt szeretné megakadályozni. Molterer alternatívájaként emelgetik Benita Ferrero-Waldnert az eddigi biztos (aki jól együtt tudna működni Faymannal) és ha Ausztria meg tudná szerezni a kutatási területet, akkor a jelenelgi tudományügyi miniszter Johannes Hahn (ÖVP) lehet még esélyes. Ursula Plassnik egykori külügyminiszter asszony, aki Wolfgang Schüssel volt kancellár bizalmasa és a nagy hatalmú Kronen Zeitung első számú ellenségképe ezzel szemben Faymann és Pröll számára keresztülvihetetlen. Azt a körülményt, hogy Barroso a legszívesebben egy nőt vinne magával Ausztriából a bizottságba, ezt a néppárt sokad rangú kérdésként kezeli. „Hogy kit fognak jelölni, azt még mindig a szövetségi kormány határozza meg, és nem Barroso úr” – teszi világossá egy magas rangú párttag.
A 2010-es szövetségi elnökválasztást szintén részletekbe menően megbeszélték, eredményként már a fő csapásirány világos. A néppárt akkor is saját jelölttel fog indulni, ha a Heinz Fischer a második ciklusának is nekivág. Hogy ezt a jelöltet Erwin Pröllnek hívják az elsősorban az érintettől függ. Ha az alsó-ausztriai tartományfőnök indulni akar, akkor őt kell támogatnia a többieknek is. Az alternatív lehetőség egy „független” jelölt indítása, aki nem a néppártból érkezne. De ezzel a lehetőséggel senki sem számol. „Erwin Pröll meg fogja tenni, őt izgatja az elnöki poszt” – fogalmaz egy néppárti vezető. A döntés november születik, miután Fischer bejelentette, jelölteti magát egy második elnöki ciklusra, vagy sem.
origo.hu
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott
