A hatvanas évek végén Kamerunban, valahol egy kis faluban született egy fiú, Bona Penda Nya Yuma Elolo néven. Zenészcsaládba teremtette ugyan a Jóisten, mégsem gondolta volna akkoriban senki, hogy alig több mint tíz év múlva ő lesz az egyik legjobb muzsikus a világon az Afrikából elvándorolt tehetségek közül. A művész, aki ma már Richard Bona néven ismert, meghódította nemcsak a zeneértő közönség jelentős részét, hanem a muzsikus társadalmat is, sokan egyenesen azt vallják, a legnagyobb basszusgitár virtuóz Jaco Pastorius óta.
Mások hátborzongatóan bársonyos hangja miatt tartják élő istennek, miközben természetesen magában hordozza szülőföldjének ősi, és utánozhatatlan ritmusérzékét is. Ez persze nem véletlen, nagyapja ütős hangszereken zenélt és énekelt, és az édesanyja is afrikai énekes volt. A gyermek Bona Mozarthoz hasonlóan már négyéves korában zenélt és komponált, csak éppen nem zongorán, hanem a hazájában elterjedtebb balafonon, és ötéves korában már a város helyi templomában lépett fel. Aztán természetesen „európaibb” hangszerekre is vágyott, ezért saját kezűleg gitárt készített magának, illetve a maga által faragott furulyákat fújta. A szerencséje az volt, hogy lehetősége volt fesztiválokon és ünnepélyeken is fellépni, ezért „rátaláltak” a klubok jó fülű vezetői. Mindössze 13 éves volt, amikor megalapította első együttesét egy francia város, Douala dzsessz klubjában.
A klub tulajdonosának köszönhetően Jaco Pastorius lemezekhez jutott, és ez kijelölte a további útját, minden addigi hangszernél fontosabb lett számára a basszusgitár. Ennél már csak új hazája, Franciaország lehetett előrevalóbb, hiszen egy kis németországi kitérőt követően visszatért Párizsba, ahol zenei tanulmányokba kezdett. Eközben persze járta a dzsesszklubokat, és olyan előadókkal szerepelt együtt a színpadon, mint Manu Dibango, Salif Keita, Jacques Higelin és Didier Lockwood. Aztán természetesen – mint minden zenészt – őt is meghódította Amerika, és így ő is meghódíthatta Amerikát. 1995-ben New Yorkba költözött, ahol jelenleg is él és dolgozik. Az Egyesült Államokban pedig a nem mindennapi tehetségek általában megtalálják az útjukat a legnagyobbakhoz, New Yorkban Bona olyan világsztárokkal dolgozhatott együtt, mint Larry Coryell, Michael és Randy Brecker, Mike Stern és Steve Gadd.
Első albuma 1999-ben jelent meg Scenes From My Life címmel, és megvalósult az egyik nagy álma is: Jaco Pastorius Big Band-jének lemezein működhetett közre. Albumán szerepeltette ugyanakkor Harry Belafonte, George Benson és Zawinul Syndicate is. A legnagyobb áttörést a számára talán mégis az jelentette, hogy 2002-ben egy világ körüli turnéra vállalkozott Pat Metheny dzsessz gitárossal, akivel együtt mutathatta meg, hogy a dzsessz-rock a legszínvonalasabb előadókkal és zeneszerzőkkel megteremthet egy új, egyedi és szuggesztív kortárs muzsikát. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy Bona jelenleg a New York Egyetem zenei tanszakán tarthat órákat, cseppet sem érdemtelenül. Végül, de nem utolsó sorban: Richard Bona holnapi fellépése szinte már menetrendszerű Budapesten, hiszen számos alkalommal járt Magyarországon. Állítása szerint többek között azért, mert imádja a magyarokat és a gulyást.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péter szagmintát vesz
