A férfi saját feleségét is odadobja kurtizánnak

Különleges színházi élményben lehet része azoknak, akik vasárnap ellátogatnak a Centrál Színházba. Két, felnőtteknek szóló darabot mutat be a Hacsiodzsi Kuruma-Ningjó hagyományos japán kocsitechnikás bábszínházi társulat és a „Japán Nemzeti Kincse” címmel kitüntetett, a Curuga sinnai iskola 11. nemzedékéhez tartozó Vakaszanodzso Curuga sinnai mester két samiszen-játékos kíséretében.

A „Duna–Japán” év keretében a Japán Alapítvány szervezésében a japán társulat tart előadást a Centrál Színházban november 22 és 23-án. Az este során két, felnőtteknek szóló darabot mutatnak be. Az első, a Ran’cso, Omija sirámai egy szerelmi háromszög történetét meséli el, a második, Jadzsi és Kita pedig egy semmirekellő komikus páros úti kalandjairól szól.

Az előadás előtt egy elmesélhető történetet nélkülöző előjáték tánca látható, amelynek az a funkciója, hogy a szereplők megtisztítsák a színpadot a gonosz erőktől és köszönetet mondjanak az isteneknek, szerencsés jövőt kérvén tőlük.

A Ran’cho (Vakagi no Adangusza) című mese a műfaj egyik legjelentősebb darabja, amely feltehetően az 1770-es években született, és Curga Vakaszano nevéhez fűződik. A szerelmi háromszögre épülő történet szereplői Ran’cho, a férj; felesége, Omija; valamint a magas rangú kurtizán, Kono’ito. Omija elviselhetetlennek érzi, hogy férje megcsalja, ezért rászánja magát, hogy felkeresse a Josivara kerületben lévő bordélyházat, ahol Ran’cho rendszeresen találkozik szép szeretőjével. Az asszony megosztja keserűségét Kono’itóval, elmondja neki, hogy még mindig szereti a férjét, és arra kéri őt, hogy szakítson Ran’chóval. A férj inkább szeretőjénél időz, haza se megy éjszakára. A bordélyházban azonban fizetnie kell, ha együtt akar lenni kedvesével, és ehhez egyre több pénzre van szüksége. A házaspár pénze lassan elfogy, ezért Omija, hogy mindennapi szükségleteikre előteremtse a pénzt, maga is egy bordélyházba szegődik. Legnagyobb döbbenetére Ran’cho az így keresett pénzt is Kono’itóra költi. Omiját a férje iránt érzett szerelme és Ran’cho iránt tanúsított megértése emészti. A kötelesség és a személyes érzések között őrlődő férj hiába dönt úgy, hogy visszaköltözik feleségéhez, képtelen elszakadni szerelmétől, aki viszontszereti. Végül a férj és Kono’ito nem lát más kiutat helyzetükből, mint az öngyilkosságot.

Jadzsi és Kita meséje két jómadár kalandjait meséli el. Az Edo-korszak legközkedveltebb két karaktere, Jadzsirobei és Kitahacsi semmirekellő páros. Útra kelnek, amelynek során sok mulatságos kalandba keverednek. A mesefolyam történeteit 1802–1809 között adták ki. Az itt bemutatott részletben már az országúton bandukol a tréfacsináló Jadzsirobei és a félénk Kitahacsi. Jadzsorobei kihasználva azt, hogy barátja fél a kísértet lakta erdőtől, egy róka képében jelenik meg előtte, majd amikor felfedi kilétét, kajánul nevet társa ijedségén. A két jómadár folytatja útját, amelynek során rengeteg kalandban, meglepetésben, félreértésben lesz részük.

A japán bábszínház keletkezése egészen a szamuráj harcosok idejére nyúlik vissza. Ekkor alakult ki ez a kifejezetten felnőtteknek szóló szórakozási forma, melynek előadásain tetőtől talpig fekete öltözékbe bújt bábművészek játszanak, akik mindvégig jelen vannak a színpadon miközben figuráikat mozgatják.