Die Welt (Welt.de)
A konzervatív német napilapban Dorothea Siems A jóléti állam támogatja a társadalom alsó osztályának létrejöttét című cikkében elemzi a szociális kiadások egyik nemkívánatos következményét.
Heinz Buschkowsky (SPD) gyakran keményen fogalmaz. A berlini Neukölln kerület polgármestere a társadalom aljáról származó gyermekeknek és bevándorlók csemetéinek tervezett gyermekgondozási díjat szintén nem állta meg szó nélkül. A pluszpénzt egy részük elissza, mások a származási országukban házat építenek abból – prófétálta a multikulturális városrész polgármestere. Még akkor is, ha a megfogalmazás és az általánosítás néhányakat zavar, aligha lehet nem észrevenni a társadalom félresiklását. „A lakosság egy része leszakadt” – fogalmazott Meinhard Miegel társadalomkutató. Kialakult egy növekvő és mindinkább megszilárduló alsó réteg, amely 20 évvel ezelőtt még nem létezett. Az integrációt megtagadó bevándorlók növekvő száma és az egyre több gyermekét egyedül nevelő nő Miegel szerint a társadalmi válság két legfontosabb oka, hiszen mindkét csoportnál rendkívül magas a szegénységi kockázat.
Németországban különösen nehéz a tartósan munkanélkülieket ismét visszahozni a munkaerőpiacra. Míg a 60-as években csak minden 25. gyerek élt szociális ellátásból, addig ma már minden hatodik. A szociálpolitika évtizedekig abból állt, hogy a problémákat mind több pénzzel oldották meg. Ez mára tévútnak bizonyult. Éppen a jóléti állam az, amely ezt az alsó társadalmi réteget létrehozza – fogalmaz Hans-Werner Sinn, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet vezetője. A német GDP majd harmadát jóléti kiadásokra költik. „Hogy ezeket a juttatásokat élvezhesse, el kell hagynia a munkaerőpiacot. Az emberek tehát prémiumot kapnak, ha kilépnek a munka világából” – nyilatkozta a közgazdász. Különösen az alacsony képzettségűeknél hiányzik az ösztönzés, hogy munkahelyet keressenek maguknak. Aki ugyanis okos a jóléti állam megcsapolásában, az egy hónapban semmivel sem keres kevesebbet, mint egy pincér vagy egy anyagmozgató. Főleg aki több gyermekkel él közös háztartásban, annak nem éri meg munkát vállalni. Aki a csökkentett összegű munkanélküli-segélyből él, gyerekei teljes ellátását az állam fizeti. Aki dolgozik, annak jóval alacsonyabb családi pótlékkal kell megelégednie. A további kedvezményt, mint a többnyire ingyenes óvodai férőhelyeket is a munkanélkülieknek tartják fenn.
Tragikus, hogy Németországban is szaporodnak az olyan esetek, amikor egy család harmadik generációja is segélyekből él. Gabor Steingart publicista az „új proletárok” szellemi lepusztulásáról ír: a nap felében tévét néznek, dohányoznak és sokat isznak, sok a gyerekük, és többnyire kiegyensúlyozatlan családi viszonyok közepette élnek. Miegel utalt arra, hogy mindig voltak emberek, akik a társadalom kontójára éltek. „Ma azonban a névtelen átutalások és a hiányzó szociális ellenőrzés miatt sokkal könnyebb, mint a korábbi korszakokban.”
Neue Zürcher Zeitung am Sonntag (Nzz.ch)
A konzervatív svájci napilap vasárnapi kiadásában Barbara Hofman Olaszország gazdagvadászata: aki akar, svájci lehet című cikkében foglalkozik a római kormány vagyonkimentés elleni harcával.
Mindenki ideges – a svájci határ mindkét oldalán. Tessinben (az alpesi köztársaság olasz nyelvű kantonjában – a szerk.) aggódnak, mert azt feltételezik, hogy a svájci bankszámlákon elhelyezett pénz felét – a becslések 150-185 milliárd frankkal számolnak – visszavihetik Olaszországba. Olasz részről hitelhiány a jellemző, nagy az igény az új forrásokra. Csak így lehet megérteni a hektikus hangulatot, a nyomásgyakorlási kísérletet az előre hozott adóamnesztia (december 15.) előtt.
Alessandro Ciocca luganói vagyonkezelő olasz ügyfelei aggódnak. Tremonti olasz pénzügyminiszter a svájci bankoknál végrehajtott razziával azonban lehet, hogy öngólt lőtt – vélekedik Ciocca. „Ügyfeleim, akik élni akartak az adóamnesztiával, a razzia és a megfélemlítő kampány után lemondtak vagyonuk hazajuttatásáról, még akkor is, ha korábban határozottan eldöntötték.” Attól tartanak, hogy amint a pénzek visszafolytak Olaszországba, vége a hatóságok által az amnesztiával élni kívánóknak megígért névtelenségnek.
Az olasz hatóságok növekvő nyomása azonban még javára is válhat Svájcnak és különösen Tessinnek. Egy ideje felfigyeltek arra a tessini adóhatóságok, hogy az átalányadót választó, a kantonban letelepült külföldiek száma folyamatosan nő. 1999-ben még 440 ilyen megállapodást tartottak nyilván, ez 2008 végéig 717-re emelkedett. Az adóhatóság vezetőinek becslése szerint ez a szám az év végére elérheti a 800-at. Igen sokan közülük a déli szomszédból érkeztek. Egyre nő azok száma is, akik vagyonukat követve svájci állampolgárságot is igényelnek, ezt a tendenciát egyébként a bankok is támogatják. Gazdag svájcivá vált olasz például Ernesto Bertarelli (2004-ben honosították), a család vagyonát 10-11 milliárd frankra becsülik, Ermenegildo Zegna (1–1,5 milliárd frank) vagy Carlo De Benedetti, aki az idén kapott állampolgárságot (2-3 milliárd frankkal).
Giancarlo Lafranchi, a tessini adóhivatal alelnöke egyúttal hangsúlyozta, hogy mindazon olasz vállalatnak, melyeknek szüksége van működő szolgáltatásokra és tökéletes logisztikára, a kanton vonzó telephely lehet. „Ezek a személyek ugyan nem fizetnek átalányadót, de az ott dolgozó jól fizetett menedzserek szintén szívesen telepednének le Tessinben.” Legismertebb példaként a Zegna, Gucci és Versace textildinasztiákat említette, melyek logisztikai központjukat a kantonba telepítették.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
