CNN (www.cnn.com)
11 napig vándorolt a New York-i metróban egy 13 éves fiú. Az Asperger-szindrómás Francisco Hernandez Jr. október 15-én tűnt el. A fiú édesanyja szerint iskolai problémák miatt bujdosott el.
Marsiela Garcia a CNN-nek elmondta, problémájukkal először a rendőrséghez fordultak, de igen kevés segítséget kaptak. Ezután saját kezükbe vették az ügyet, „eltűnt személy” feliratú falragaszokat tettek ki a metróállomásokon és az utcán. A kis csavargót végül egy rendőr találta meg New York Coney Island városrészében, miután felismerte a fiút a poszterekről. Francisco sértetlenül térhetett haza, bár édesanyja szerint 11 napig ugyanabban a ruhában járt, metrókocsikban aludt, az állomások mosdóit használta, s ideje legnagyobb részét a föld alatt töltötte.
Eltűnése pillanatában 11 dollár volt nála, így majdnem két hétig az aluljáróban vásárolható nyalókán és chipsen élt. „Soha nem mesélt arról, mi történt vele odalent” – mondta az édesanya. Francisco nem kért segítséget és nem beszélt senkivel, az Asperger-szindróma ugyanis a szocializációs és érintkezési készség erős sérülésével jár együtt.
A New York-i rendőrség kezdetben szökésként tekintett az ügyre, öt nap után azonban az eltűnt személyek osztálya is bekapcsolódott a keresésbe. Garcia, az édesanya olyan mértékben csalódott a rendőrség szerinte hiányos intézkedései miatt, hogy még a mexikói konzulátust is felkereste, amely szintén kapcsolatba lépett a rendőri szervekkel. New York főfelügyelője azonban úgy véli, a protokoll szerint jártak el. „Vártunk néhány napot, hiszen a rendőrség nyilvánvalóan nem tud minden késve hazaérő tinit felkutatni” – mondta Ray Kelly az újságíróknak. „Azt hiszem, minden lehetségeset megtettünk, hogy megtaláljuk ezt a fiatalembert” – jelentette ki.
The New York Times (www.nytimes.com)
Egymás jobb megértése a célja a „vallásközi amigóknak” – tudósít a The New York Times. A világon egyedülálló, amit ez a három férfi véghezvisz: Ted Falcon rabbi, Don Mackenzie tiszteletes és Jamal Rahman sejk (a szó itt nem világi tekintetben, hanem „iszlám bölcs” jelentésként értendő) együtt járja az Egyesült Államokat és igyekszik előmozdítani a felekezetek közötti egyetértést.
A „vallásközi amigók”, ahogy ők nevezik magukat, ugyan gyakran sokkal inkább egy csapat humoristának tűnnek, mint valódi papoknak, mégis fontos feladatot látnak el – különösen most, az egész országot megrázó Fort Hood-i lövöldözés utáni időkben. „A felekezetek közötti párbeszéd legnagyobb gondja az, hogy gyakran nem vagyunk hajlandók kihozni a sodrából másokat” – mondja Falcon rabbi. A három férfi szerint ők korántsem viselkedtek így, nem próbálták meg a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hanem szembenéztek velük: antiszemitizmus, erőszak a vallás nevében, a szent könyvek sértő passzusai, Izrael – semmi nem volt tabu számukra. „Megpróbáljuk tisztelni az igazságot – folytatja a rabbi –, ami persze lehet, hogy számodra teljesen más, mint számomra, és az is megeshet, hogy a kettő egyáltalán nem egyeztethető össze, de a fontos az, hogy ez ne vezessen ellenségeskedéshez.”
Amikor a legnehezebb ügyről kérdezik őket, a sejk és a rabbi is egyszerre szólalnak meg: Izrael. A vallásközi párbeszéd ma már korántsem különlegesség az Egyesült Államokban, különösen szeptember 11. után került előtérbe a kérdés: a keresztény-zsidó szervezetek úgy vélték, ideje felvenni a kapcsolatot muszlim társaikkal, de sok muzulmán is fontosnak tartotta, hogy az emberek megismerjék a hitét, és ne azonosítsák azt a terrorizmussal. Ma már létezik közös hálaadás, közös egyetemi klubok, még közös olcsó házakat építő vállalkozás is.
A „három amigó” azonban bizonyos szempontból különleges. A seattle-i hármas „a vallásközi kapcsolat spirituális útjának” nevezi felfogását – a The New York Times által megfigyelt nashville-i előadásukon például a három pap egyesével felállt és elmondta, mit tekint vallása legfontosabb tanításának. „Feltétlen szeretet” – mondta a lelkész. „Könyörület” – hangzott a sejk válasza, végül az utolsóként felálló rabbi az „egységet” nevezte a zsidók legnagyobb erényének. Ezután vallásuk „valótlanságait” sorolták fel: a lelkész szerint nem igaz, hogy „a kereszténység az egyetlen út Istenhez”. „Nem vagyunk kiválasztott nép” – mondta a rabbi, a sejk szerint pedig a Korán „hitetlenek megöléséről szóló versei” az a tanítás, amelyet nem kell komolyan venni. „Kontextusba helyezve egész máshogy hat a dolog” – mondja Rahman, majd rámutat, hogy a hitetleneket halálra ítélő passzus előtt közvetlenül az agresszorokat elítélő verseket találunk. „Azért el kell ismerni, igen kínos a szövegezése.”
Nyilvánvalóan mindhárom pap felekezete liberálisabb szárnyához tartozik: Mackenzie a United Church of Christ nevű protestáns egyház lelkipásztora, Falcon rabbi szintén a zsidó vallás reformistái közül való (az általa alapított zsinagógákban meditációval ötvözik a Tóra-olvasást), Rahman sejk pedig az iszlám szúfi ágához tartozik, mely a gyakorlati rítusok helyett inkább a szellemi folyamatokat helyezi előtérbe. Mégis sokan úgy vélik, igazán bátor dolog kiállni a nyilvánosság elé és beismerni vallásuk hiányosságait.
Slot csak annak tud örülni, hogy csapattársa nem követte Szoboszlai példáját















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!