Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív német napilapban Michaela Wiegel Sarkozy, a „falbontó harkály” – csak reklámlegenda? című cikkében ismerteti a francia elnök húsz évvel ezelőtti szerepéről kirobbant vitát. A francia elnök a Facebookon nyilvánosságra hozott egy fényképet, mely őt az éjszakai órán a berlini fal egyik összefirkált szakasza előtt mutatja. „Már november 9-én reggel érdekeltek bennünket a berlini hírek, melyek fordulatot sejtettek a megosztott német fővárosban. Úgy döntöttünk Alain Juppével közösen, elhagyjuk Párizst, hogy részt vegyünk a kibontakozóban lévő eseményekben” – írta Sarkozy az interneten.
Ez úgy hangzik, mintha Sarkozy már órákkal előre látta volna a Schabowski sajtótájékoztatóján történő eseményeket. Sarkozy közli a Facebook-használókkal, hogy nyugat-berlini megérkezése után azonnal a brandenburgi kapuhoz futott, és egy kis csákánnyal elkezdett apró tömböket lefejteni a falból. Sarkozy szeretné, ha a hétfői, nagyszabású megemlékezéssorozatban őt is méltatnák mint olyan valakit, aki a berlini fordulat történelmi jelentőségét a legtöbb francia politikusnál korábban felfedezte.
Az elnök változata azonban szkepszissel találkozott Párizsban. Az események tanúi kételkednek a Sarkozy által előadottakban. „November 9-én Párizsban senki sem tudhatta, hogy a fal leomolhat” – írta Alain Aufray a Libérationban. Alain Juppé korábbi miniszterelnök nem kívánta megerősíteni Sarkozy beszámolóját. Mint a TV5-nek nyilatkozta, nem tudja pontosan megmondani berlini útjuk időpontját, csak arra emlékszik, hogy az röviddel a fal leomlása után, talán november 11-én, legkorábban 10-én történhetett.
Hol volt végül is Nicolas Sarkozy 1989. november 9-én? Párizsban tudni vélik, hogy a fiatal gaullista képviselő akkor de Gaulles tábornok nyugvóhelyére, Colombey-les-Deux-Eglises-be zarándokolt. A lotaringiai városkában az ötödik köztársaság megalapítója halálának 19. évfordulójára emlékeztek.
Der Spiegel (Spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Lisa Hemmerich Az NDK történetének legsúlyosabb következményekkel járó tévedése című cikkében foglalkozik a berlini fal leomlásának hátterével. Günter Schabowski, a politikai bizottság tagja számolt be a ködös őszi napon a Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának tizedik üléséről. Senki sem sejtette ezen az estén, hogy ez egy történelmi tájékoztató lesz. Majdnem egy órán keresztül beszélt a pártfunkcionárius a reformokról a tévében. Az újságírók szunyókáltak, mígnem 19 óra előtt Riccardo Ehrman, az olasz Ansa hírügynökség munkatársa feltette az NDK-polgárokat leginkább érdeklő, az új utazási törvényt érintő kérdést.
A hosszadalmas válasz végén hangzottak el Schabowski szavai: „Ezért arra a döntésre jutottunk, ma elfogadunk egy új szabályozást, mely minden állampolgárnak lehetővé teszi, hogy az NDK határátkelőhelyein kiutazzon”. Mozgolódás a teremben, Peter Brinkmann, a Bild riportere visszakérdezett: mióta érvényes az új törvény? Ekkor kezdett Günter Schabowski a cédulái között lapozgatni, melyeket Egon Krenz, az állampárt új főtitkára a központi bizottság ülése után nyomott a kezébe. „Ez tudomásom szerint azonnal, haladék nélkül hatályba lép” – dadogta Schabowski.
Ezek azok az ismert félmondatok, melyeket a fal leomlásának 20. évfordulóján ezerszer megismételtek. Schabowski a nagy sietségben a határidőt elnézte. Ezt a hírt eredetileg másnap négy órakor kellett volna a keletnémet rádiónak bejelentenie. De Schabowski nem tudott a határidőről, az NDK határőrszerveit nem tájékoztatták, csak utólag vált világossá, milyen feszült volt Berlinben 1989. november 9-én a helyzet.
A bejelentés először zavart keltett a satótájékoztatón. A fal tényleg megnyílt? – kérdezgették egymást az újságírók. Végül az AP hírügynökség 19.05-kor Schabowski szavait a határok „megnyitásaként” adta ki. Ezt 19.41-kor a DPA követte: „Az NDK határa nyitva áll”. Ma már biztos: a nyugati média értelmezése szintén meghatározó volt. Végül 22.42 körül a közszolgálati híradó mondta ki azt a mondatot, amely sokak számára keleten és nyugaton érthetővé tette a funkcionárius zavaros szóvirágait. „Az NDK bejelentette, hogy a határok mindenki számára azonnali hatállyal nyitva állnak, a falon lévő kapukat szélesre tárták.” Sokan ekkor léptek mozgásba. Berlini tízezrek még akkor megrohamozták az átkelőhelyeket és a politikai bizottsági tagra hivatkozva követelték annak megnyitását. 23.30 körül végül a bornholmi hídnál megnyitották a határt. Ez Harald Jäger főhadnagy önhatalmú döntése volt.
