A lap portálja kedden csak arról számolt be, hogy tömegtüntetéssel emlékeztek meg a zavargások 39 – köztük 9 kiskorú – halálos áldozatára, és a csúcsidőben óriási forgalmi dugót okoztak a két legforgalmasabb – az államfői palota előtt végződő Május, illetve a Július 9. – sugárút kereszteződésében, majd onnan vonultak a Casa Rosada elé, de a portál meg sem becsülte a tiltakozók létszámát.
A „corralito”, avagy a rettegett készpénzkorlátozás
Argentína akkori elnöke ugyanis nyolc évvel ezelőtt, december harmadikán többek között azt rendelte el, hogy a bankszámlával rendelkezők egy héten legfeljebb 250 dollárt/pezót vehetnek föl. A döntést azzal indokolta, hogy az ország fizetésképtelensége miatt meg kell akadályozni a bankrendszer összeomlását, és a tőke külföldre menekítését. A zavargások kitörése előtt december 16-tól már az ország több városában gyakori fosztogatások jelezték a készülő vihar kitörését. A Spanyolországban dolgozó és argentin születésű Martín Warsawsky, a Jazztel akkori tulajdonosa az összeomlás után tartott egyik beszélgetés során elmondta, hogy az ország lakossága a recesszió és a bizonytalan hazai gazdasági helyzet miatt körülbelül 155 milliárd dollárt tartott külföldi bankokban. Ez az összeg majdnem megegyezett a csődbe vitt Argentína külső államadósságával. Az idén nyilvánosságra hozott újabb adat szerint a csőd után 8 évvel hivatalosan még mindig hasonló összeg, 147 milliárd dollár volt a dél-amerikai ország külső tartozása, bár nem hivatalos becslés szerint az adósság jóval nagyobb.
Nagy IMF-hitel az államcsőd előtt
Az államcsőd és a zavargások egyik kiváltó oka volt, hogy a recessziót, és a külföldi tőke menekülését megakadályozni akaró argentin állam 2001. júniusában 29,5 milliárd dolláros rendkívüli hitelt kapott az IMF-től. A következő elnök, Eduardo Duhalde (2002-2003) engedelmesen végrehajtotta az IMF-hitel visszafizetése érdekében rendkívüli megszorításokat – amit még a spanoyl szakértők is megdöbbentően könyörtelennek minősítettek ilyen helyzetben. A corralitót végül csak az államcsőd bejelentése után majdnem egy évvel, 2002. december másodikán oldotta föl a dollár-pezó paritás 1991-es bevezetője, és az „eladósítás atyja”, Domingo Cavallo, aki akkor már a de la Rúa utáni második elnök, Duhalde gazdasági minisztere volt. Adolfo Rodriguez Saá alelnök ugyanis a súlyos helyzet miatt villámgyorsan, 15 nap alatt megszabadult veszedelmesnek érzett posztjától Az argentin középosztály egyik napról a másikra a legteljesebb nyomorban találta magát, mivel addigra a teljesen a neoliberális gazdasági pályára állított országban elterjedt a feketegazdaság, és a készpénzfizetés gyakorlata. A feketegazdaság mértéke azóta se csökkent – csak hivatalosan -, és tavaly, az előző évforduló előtt gazdasági elemzők figyelmeztettek, újra adott az összes feltétel egy újabb pénzügyi összeomláshoz. A válság után a BBC Mundo több írása is foglalkozott azzal az elgondolkodtató ténnyel, hogy a tiltás ellenére mégis jelentős mennyiségű külföldi tőke távozott az országból – illegálisan.
Közel vagy elmarad a felelősségre vonás?
Az összeomlást előidéző főszereplők közül ma hárman állnak bíróság előtt vagy hamarosan követik őket: Carlos Saúl Ménem (1989-1999) ellen jelenleg illegálisnak minősített fegyverszállítás miatt zajlik egy büntetőeljárás, de hamarosan többek között külügy-, illetve gazdasági miniszterével, Domingo Cavallóval együtt a kormányzása idején alkalmazott indokolatlan túlfizetések miatt kell vállalnia a felelősséget. Fernando de la Rúa ellen már 2006 áprilisában egyszer már megindult az eljárás az ország eladósítása miatt, de idén áprilisban felmentették a vádak alól. Ez annyit jelent, hogy a helikopteres menekülés során megölt polgárok haláláért egyelőre nem tudják felelősségre vonni. Idén nyáron viszont újabb per kezdődött ellene azzal a váddal, hogy mandátumának két éve alatt megvesztegette a szenátus számos tagját. A pénzügyi összeomlás két új fogalommal gazdagította a világ közvéleményének ismereteit Argentínáról: a gazdasági helyzetükkel elégedetlen asszonyoknak a konyhai eszközökkel keltett macskazenéjével, a caceroladával, és a tettleges tiltakozókkal, vagyis a piqueterókkal. Néstor Kirchner volt elnöknek (2003-2007) egyébként sikerült „megszelídítenie”, és a maga oldalára állítania az utóbbi radikális szakszervezeti mozgalmárok egy részét.
(clarin.com.ar – Argentína, wikipedia.org, BBC Mundo)
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
