Az egykori foglyok sajátos tiltakozása

A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámol arról, hogy elkeseredett volt Stasi-foglyok megszállták egykori börtönüket. A Neue Zürcher Zeitung a svájci gazdaszervezet éves közgyűlésének apropóján ismerteti a követeléseiket.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap Claus Peter Müller A történelem üres cellái című, erfurti keltezésű cikkében foglalkozik a Stasi áldozatainak szokatlan tüntetésével. Három férfi – Joachim Heise, Gerhard Bause és Rainer Schnaider – újév napján beköltözött az egykori erfurti Stasi-börtönbe. A legutóbbi éhségsztrájkba lépett és inni sem kíván. Szeretnék felhívni a figyelmet helyzetükre, miután úgy érzik, átverte őket a türingiai kormány. Akciójukkal azt szeretnék elérni, hogy az egykori Stasi-börtön megmaradjon és a közreműködésükkel emlékhellyé alakítsák.

De még mindig nem létezik egy végleges koncepció, s az egykori foglyok úgy érzik, a kormány folyamatosan megszegi a nekik tett ígéreteket. Most mindhárman önként érkeztek, de a hetvenes-nyolcvanas években kényszerből ismerkedtek a mai celláikkal. Most mindhárman azt szeretnék, ha az utókor emlékezne a pártállam jogtiprásaira. E célból megalakították és bejegyeztették a Szabadság Egyesületet. Saját költségükön rendszeresen vezetnek látogatókat a korábbi börtönben, és szemtanúként ismertetik az iskolásokkal a történéseket. De mindhármuknak az az érzésük, hogy nem veszik őket komolyan. 2005-ben már felmerült a börtön részleges lebontása. Akkor a tartomány Stasi-dokumentumainak megbízottja és az egykor letartóztatottak eredményesen fordultak Dieter Althaus (CDU) miniszterelnökhöz, aki ígéretet tett a most üresen álló börtön megőrzésére, de hosszú ideig nem történt semmi. 2009. december 15-én találkozott Heise Thomas Deufellel az oktatási minisztérium államtitkára, a tárcát immár a tartományi SPD-elnök, Christoph Matschie vezeti.

Deufel megígérte Heisének a nyílt és konstruktív együttműködést. Ugyanaznap délután azonban Heise arról értesült, hogy egy befektetőnek olyan tervei vannak a börtönnel, amiről eddig a Szabadság Egyesületnek fogalma sem volt. Az egykori Stasi-foglyokat felháborította, hogy a tartományi gyűlés Karin Kaschubát, a marxista-leninista filozófia docensét és főállású NSZEP-funkcionáriusát, a Baloldali Párt mai képviselőjét jelölték az Ettersberg Alapítvány irányító tanácsába. Ez lenne a nyitottság új kultúrája, amit az új miniszterelnök megígért, hogy így határolja el magát elődjétől? Christoph Matschie még nem szólalt meg az ügyben, úgy tűnik, őt akkor kezdi el érdekelni az ügy, ha az már olvasható az újságban. Deufel államtitkár amúgy első nyilatkozatában félreértésről beszélt, kijelentette: „Nem létezik elfogadott kész koncepció és így az érintetteket sem zárták ki a döntésből.”

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív zürichi napilapban Urs Holderegger Ha a gazda a jövőjét keresi című cikkében foglalkozik a svájci mezőgazdaság jövőjéről zajló vitákkal. Már csak 60 900 gazdaság létezik Svájcban, több mint negyedét mellékállásban üzemeltetik. Az egyetlen, ami most biztosnak tűnik, hogy a gazdaságok száma 2000 óta évente közel 1250-nel folyamatosan csökken és a nagy – 25 hektár fölötti – üzemek száma folyamatosan növekszik. Annak ellenére, hogy a termelők száma csökken és a termelékenység folyamatosan emelkedik, jelentős nyomás nehezedik a mezőgazdaságra. Hansjörg Walter, a Svájci Parasztszövetség (SBV) elnöke – aki egyben Thurgau kanton néppárti (SVP) nemzetgyűlési képviselője – szerint az átlagos, mezőgazdaságból élő családtag 41 700 frankot keres.

Ami lényegesen alacsonyabb, mint az ehhez hasonló ágazatokban megszokott jövedelmek. A gazdák szervezetének célja: egy sokszínűen termelő, alapvetően a főállású családi gazdaságokra épülő mezőgazdaság létrehozása. Ezt a világos jövőképet a gazdák összekötik annak követelésével, hogy a jövőben jövedelmük jelentős része termékeik eladásából származzon. Ehhez azonban elkerülhetetlen a politikai irányváltás. Tovább kell fejleszteni a termelő mezőgazdaságra kihegyezett közvetlen támogatásokat. Jacques Bourgois, az SBV igazgatója a gazdák éves konferenciáján arra utalt, hogy egy környezet- és állatbarát mezőgazdaság egyszerre nem lehet olcsó és költséghatékony. Nem teljesen újak a további követelések. Szerintük alapjaiban újra kell gondolni a WTO dohai fordulóját. Bourgois három lehetőséget vázolt a gazdák előtt.

Az Ausztriával és Baden-Württemberggel történő összehasonlítás azt mutatja, hogy a mellékkeresetként működő mezőgazdaságnak is lehet jövője. Sokkal nehezebbnek látja a kis területű Svájcban, hogy a versenyképes üzemek csak a fő bevételi forrásaikra koncentráljanak. A harmadik variáció végül a jelenlegi út folytatása, az inkább kisebb területen folyó diverzifikált mezőgazdaság művelése. „Mi, gazdák, 58 százalékban ellátjuk Svájcot a szükséges élelmiszerrel” – fogalmazott Walter. „Garantáljuk a fenntartható és állatbarát termelést, gondoskodunk a vidék változatosságáról, ápoljuk a szélső zónákat a hegy- és dombvidékeken és a lakott vidéki övezetekben.” A teljesítmény egy része nem piacképes és ezért azt a közpénzből kell támogatni. De a vámvédelem és a magasabb élelmiszerárak ellenére az átlagos háztartás mindössze bevételeinek alig hét százalékát költi élelmiszerre. A világ egyetlen országában sem alacsonyabb ez az arány.