Elhunyt Herczegh Géza

Herczegh Géza Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja január 11-én Budapesten, 82 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek – közölte az MTA kedden.

Herczegh Géza Gábor 1928. október 17-én született Nagykaposon (ma Szlovákia, Velké Kapusany, akkor Csehszlovákia). Középiskolai tanulmányait a gödöllői francia gimnáziumban végezte. 1947-ben érettségizett. Jogi tanulmányokat 1947–1951 között folytatott a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán. Summa cum laude minősítéssel avatták doktorrá 1957-ben. 1967–1990 között a Pécsi Tudományegyetemen a Nemzetközi Jogi Tanszéket vezette egyetemi docensként, majd egyetemi tanárként. 1980–1986 között a kar dékánja volt. 1985-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig az MTA rendes tagjává választották. 1990–1993 között a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája. 1993–2003 között az ENSZ Hágai Nemzetközi Bíróságának tagja. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület elnökségi tagja. A Marburgi Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli doktora és Nagykapos díszpolgára. 2000-ben elnyerte a Bethlen Gábor-díjat – olvasható az Akadémia közleményében.

Herczegh Géza nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkássága igen széles körű. Főbb munkái: A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog (1962), General Principles of Law and the Legal Order (1969), Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző, 1976), A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (1981), mely munkája 1984-ben angolul is megjelent, Magyarország külpolitikája 896–1919 (1987), A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig (1999), Peres örökségünk (2005).

(OS)