Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Reinhard Bingener Ne ébreszd fel az alvó kutyát című cikkében foglalkozik a keresztény egyházak pénzügyi problémáival. „Ilyen csökkenés, mint most, még sohasem volt”, panaszolják az evangélikus és katolikus egyházak pénzügyi szakemberei. Egyedül a bajor evangélikus egyháznak 2010-ben előreláthatóan 116 millió euróval kevesebbel kell gazdálkodnia, mint két évvel ezelőtt, ami 20 százalékos csökkenésnek felel meg. A csökkenés egyik fele a konjunkturális okokra vezethető vissza, a másik fele viszont az előzetes adócsökkentés következménye. S a legfrissebb, az ún. „növekedés felgyorsító törvényben” foglalt adócsökkentést még nem is számoltak bele. A jövedelemadó és az egyházadó összefüggéseiről sem a politika sem a keresztény felekezetek nem beszélnek szívesen. „Ne ébreszd fel az alvó kutyát” mondja egyik és másik fél.
Attól tartanak, hogy egy nyilvános vita megrendítheti a németországi egyház-finanszírozás teljes rendszerét. Pedig a rendszer hatékonyan működik és valóban igen egyszerű. Mindenki, aki tagja az egyik keresztény egyháznak, az részt vesz az egyházi adó rendszerben. Az illetőnek, tartománytól függően nyolc-kilenc százalékkal megfejelik a jövedelemadóját. Az egyházak megtakarítják a bürokratikus költségeket, míg az állam az igazgatási kiadásokért cserébe megtarthatja a beszedett egyházi adó négy százalékát. Akkor válik problémássá a rendszer az egyház számára, ha a jövedelemadó kulcsokat folyamatosan csökkenti, vagy akár az adómentes részt emeli meg. Az állam ezt kiegyenlítheti más adók, pl. az áfa emelésével. Az egyház ezzel szemben reménytelenül hozzákötözte sorsát a jövedelemadóhoz. Ugyan emelhetné százalékos arányt, de attól tartanak, hogy azt jelentős kilépési hullám követné. A két keresztény egyház 500-500 millióra becsüli az éves veszteséget, amennyiben megvalósul az FDP által kidolgozott adóreform.
A veszteség eléri az egyházak bevételeinek 15 százalékát, másként fogalmazva, az egyházi személyek eltartási költségének felét. Az egyházak képviselői között mind többen gondolkodnak azon, hogy megtörik hallgatásukat, amennyiben a kormány megvalósítja terveit. Jelenleg azzal próbálkoznak, hogy megértessék a politikusokkal, milyen következményei lehetnek a reformnak. Itt már nem az egyházi kiváltságokról, hanem bezárt egyházi óvodákról lesz szó. A demográfiai átalakulással szemben a kilépések bármennyire fájdalmasak is, alig esnek a latba. Az egyházakat háromszorosan is érinti a társadalom elöregedése. Az általános elöregedést tovább súlyosbítja az a tény, hogy nő a fiatalok körében a nem keresztény bevándorlók és leszármazottaik aránya. 2030-ig Bajorországban a két nagy keresztény egyház 25- 30 százalékkal kevesebb tagot fog számlálni.
Másrészt az egyházi adó kizárólag a jövedelemadótól függ és többek között a nyugdíjasok sem fizetik. Csak az egyházak tagjainak alig harmada fizeti az egyházi adót. Mert elsősorban az ő arányuk emelkedik majd, 2030-ig az egyházi adót fizetők száma felére csökken majd. S, nem elég a rossz hírekből, hiszen a dél-német tartományok egyházai még hasznot húznak az országon belüli vándorlásból. Másutt, főként északon és keleten bárhogyan emelhetik az adót, a veszteséget képtelenek lesznek ellensúlyozni. Az evangélikus dogmatika látható egyházából, ott egyre inkább láthatatlan egyház lesz.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban C. von Bullion „Nem hagyom, hogy ezt tegyék velem” című cikkében tudósít a brandenburgi miniszterelnök ellentámadásba lendüléséről. „Négy hónapon keresztül túl nyugodt voltam. Én nem hagyom, hogy tovább ezt tegyék velem”, mondta Matthias Platzeck (SPD) a lapnak. A vörös-vörös koalíció mögött a brandenburgi választók többsége támogatja. Ezen nem változtat egyes pártok és a Springer lapok országos kampánya. „Talán a kollégák a CDU-tól rájönnek arra, hogy az állandó, különbségtétel nélküli Stasizás nem viszi előre az országot”, fogalmazott Platzeck.
Brandenburg vörös-vörös koalíciója, mely hétvégén 100 napja kormányoz, még mindig nem heverte ki az első hetek Stasi botrányait. Az SPD és Baloldali Párt vezetésében nem tagadja senki, hogy nem csak az indulás, de az azt követő hetekben is számos botlás történt. A kormányt ügyetlenül viselkedett, Platzeck maga is gyakran inkább tanácstalanul, mint határozottan irányított, s többször idegesen válaszolt. Bírálták 250 vállalkozó előtt mondott beszédét is, melyben cinikus megjegyzéseket tett azokról, akik nekik akarják elmesélni, milyen szörnyű volt a Stasi. „Időközben egész csapatunk van forradalmi őrökből, akik az agyamra mennek”, mondta akkor. Ennek a viccesnek szánt megjegyzésnek nem örült mindenki a társaságban, mert a forradalmi őrökkel az ellenzékieket verő iráni titkosszolgálati alkalmazottak képét kapcsolják össze. Velük azok az egykori ellenzékiek, akik az NDK történelmének határozott feldolgozását követelik, nem kívánták összehasonlítani magukat.
Ő azonban kitart megjegyzése mellett, nyilatkozta Platzeck. S kijelentette, elege van abból, hogy az NDK polgárjogi mozgalmából kioktassák. „Azokkal az emberekkel, akik az agyára mennek, azokra gondolt, akik ma elmagyarázzák a békés forradalmat, de 1989-ben sem kedvük, sem idejük nem volt a tüntetésekben részételre.” Ezzel elsődlegesen Hans-Peter Goetz-öt, az FDP potsdami frakcióvezetőjét célozta, aki a rendszerváltás előtt még az állampárt tagja volt, most azonban a vörös-vörös koalíció legelkötelezettebb ellenfelei közé számít. Platzeck 100 napos mérlege „katasztrofális”, vélekedik az FDP, a Stasi leleplezések minden másnál jobban rányomták a kormányzásukra a bélyegét. Platzeck sem tagadja, hogy ez „sok mindent beárnyékolt”, most azonban erőteljesebben kíván a „jövő kérdéseit” hangsúlyozni, s utalt a vörös-vörös koalíció társadalmi támogatottságára.
