Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap A jóléti állam pénzt pumpál és gyarapítja a szegénységet című cikkében arról ír, hogy a szövetségi köztársaság lakhatatlan lesz, ha nem állítja meg demográfiai hanyatlását.
1996. augusztus 22-én Bill Clinton behúzta a vészféket. 1997-tól az addig élethossziglani szociális segélyt öt évre csökkentették. Az 1935-ben elfogadott családjogi törvény eredeti célja az volt, hogy a vétlenül bajba került anyákat segítse. A törvény következményei 1960-ban váltak szembetűnővé, amikor a fiatal nők tömegesen követelni kezdték a segélyt gyermekeiknek. Az anyák nem hagytak fel a gyermekszüléssel, erre a kormány tovább növelte a segélyeket. Clinton bírálói fajüldözést kiáltottak. A kilencvenes években száz személyből 12 volt fekete, de a segélyezettek majdnem negyven százalékát adták. De a bőrszínnél sokkal fontosabbak a teljesítményorientációban meglévő különbségek. A fekete nők fiatalabbak, képzetlenebbek és több gyermekük van, mint társaiknak. Ezért élethossziglani eltartásuk éppen úgy felháborítja a fekete adófizetőket, mind a többieket. Amerika félti a jövőjét, mert a segélyezett nők lányai is nagycsaládokat terveznek a támogatások reményében. A segélyekből élő fiúk gyakran szüleiknél is iskolázatlanabbak. Még aggasztóbb, hogy tízszázalékos arányukkal szemben minden második erőszakos cselekedetet ők követik el. Mivel a fiúk nem menekülhetnek az utódok nemzésébe, igényeik viszont természetesen nekik is vannak, ezért nem áll tőlük messze a bűnözésen keresztüli karrierépítés.
Annak ellenére, hogy Amerika jelentősen csökkentette a szegénység elleni kiadásokat, nem nőtt, hanem csökkent a szegények száma. Kevesebb képzetlen fiú születik. Lényegesen csökken a jóléti okokból történő bevándorlás is. Ezzel párhuzamosan a teljesítőképes csoportok kivándorlása megszűnik. Egykor a folyamattól leginkább érintett Kaliforniában a fekete nők ma csak 1,7 gyermeket szülnek, ami nem elég az önreprodukcióra sem.
Németországban viszont ez a reform elképzelhetetlen. A gyakori fasisztázásnál is nagyobb probléma, hogy azok az érdekcsoportok, melyek a szegénység kezeléséből élnek, lényegesen befolyásosabbak, mint az Egyesült Államokban. Németországban 11 százalék a segélyből élők aránya és nem 4,6, mint Amerikában 1995-ben. S a gyerekek nem tíz, hanem húsz százaléka születik segélyezett családba. New Yorkban csúcsidőben 25 százalék volt a segélyezett gyerekek aránya, Berlin Észak-Neuköllnben 70 százalék, 40 százalék Brémában és a gazdag Hamburgban is meghaladja az összes csemete negyedét. Németország csendben igazolja a Murray törvényének érvényességét, miszerint a képzetleneknek adott növekvő támogatások nem kevesebb és jobban képzett utódot eredményeznek, hanem többet és még képzetlenebbet.
Sokkal nagyobb megdöbbenést vált ki, hogy időközben a teljes németországi fiatalság 20-25 százaléka korlátozottan képezhető. A segélyezettek körében ez az arány eléri a 40-50 százalékot. A lakosságszám fenntartásához évente szükséges 1,1 millió helyett alig 680 ezren születtek, de közülük is csak 350 ezer képezhető, ami alig harmada a szükségletnek. A német demográfia ugyan számít rájuk, de nagyon korán rájönnek, hogy a saját gyerekeiken kívül, a velük egyidős képzetleneken túl évente egymillió új nyugdíjast kellene eltartaniuk. Nem véletlen, hogy már 2007-ben a német diplomások 87 százaléka külföldi karrierről álmodott. Németországba az 1980-as évek óta tizenkétmillió ember érkezett, közülük legfeljebb 1,2 millió számít képzettnek.
Miközben Clinton behúzta a vészféket, a németek még azt sem tudják, hogy ilyen egyáltalán létezik. A helyzet további romlását megakadályozandó, semmi sem hatna áldásosabban, mint a pénzcsapok teljesen ideológiamentes elzárása mindenki számára, aki nem beteg, viszont segélyből akar megélni. Ezt követően akár egy értelmes, kanadai mintájú bevándorláspolitikát is el lehet kezdeni.
Mitteldeutscher Rundfunk (mdr.de)
A közép-németországi köztelevízió honlapja Regina von Habsburgot eltemették a családi kriptában című cikkében tudósít az utolsó magyar trónörökös feleségének haláláról. Az egy héttel ezelőtt a bajorországi pöckingi családi házban elhunyt Habsburg Reginát szerdán a türingiai Heldburgban a családi kriptában temették el. A 85 éves korában elhunyt hölgy gyászszertartásán Habsburg Ottó családtagjai és barátai vettek részt. Habsburg Regina a Sachsen-Meiningen hercegi családból származott és gyermekkorát Heldburg várában töltötte. A középkori vár kápolnájában Gregor Henckel-Donnersmarck, a Bécs melletti heiligenkreuzi ciszterci apát mutatta be a gyászmisét. A gyászszertartás végén elhangzott az osztrák császári himnusz és a Sachsen-Meininger dal. Habsburg Regina temetési szertartásán a 97 esztendős Habsburg Ottó nem jelent meg.
origo.hu
Két tehervonat szakított szét egy átjáróban elakadó autót Komáromnál
