Csaba testvér: Jézus sem rúgott ki két-három apostolt

Hogyan viselkedjünk a nehézségek közepette? – tette fel a szerdai elmélkedése vezérfonalául szolgáló kérdést Böjte Csaba ferences atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője. A budapesti Szent István-bazilikában tartott triduum (húsvéti lelki előkészület) harmadik, egyben befejező részében az árvákat nevelő szerzetes elmondta, miért nem rúgott ki Jézus húsvét előtt két-három apostolt, s miért nem nyúlt le a keresztről „beállítani” Pilátus fülét. • Csaba testvér: Szent József sem kapott motoros fűrészt• Csaba testvér: Isten nagyon drukkol nekünk

„Keresztény ember mindenképp fel kell, hogy tegye magának a kérdést, hogy hogyan kell viselkedni a nehézségek közepette. Amikor a 16 éves kamasz undok, amikor a feleség csak zsummog, amikor a főnököm bal lábbal kel fel, mi a teendő? Ebben a kérdésben is Jézustól kell tanácsot kérni, menjünk közelebb hozzá, hogy ő a feszült pillanataiban mit csinál” – kezdte háromnapos lelki elmélkedéssorozatának befejező prédikációját Böjte Csaba.

Megőrizte méltóságát

Meg is találja az első szentírási példát: „Amikor Jézus megtudja, hogy egyik kedves barátja, Keresztelő János meghal – kedvtelésből lefejezik Heródes palotájában, csak hogy teljen az idő, és tálcán beviszik a fejét a bulizók közé –, Jézus ugye azt mondja: asszonyok szülöttei között nem volt nagyobb Keresztelő Jánosnál. És másnap félrevonul egy magányos helyre. De utánajönnek az emberek. Tanítani kezd, prédikál, gyógyít, gyóntat. És vigasztal, bátorít, és mind többen és többen jönnek hozzá. Nem tör ki, kezd el duzzogni, veszekedni, civakodni, mérgelődni. Estére már több mint ötezer ember van körülötte. Enni kell adni nekik. Ekkor megszaporítja a kenyeret, királlyá is akarják tenni.”

Csaba testvér a történteket olvasva úgy véli, sokakat felháborított Keresztelő János halála, talán egy lázadás is készülőben volt. „Az ott lévő tanítványokat erre bárkába rakja, a népet eloszlatja. Jézus ura önmagának. Nincs kapkodás, csapkodás, kiabálás. Nem tér le a szeretet útjáról” – folytatja. „Ugyanezt látjuk nagycsütörtökön, nagypénteken. Ott, a kereszten is megőrzi emberi méltóságát. Nem kezdi kiosztani Heródest és Pilátust, ki tudja mondani, hogy Atyám, bocsáss meg nekik. Húsvét hajnalán nincs duzzogás, nem ül félre pufogni, hogy eljövök ide nektek karácsonykor, meg kenyeret szaporítok, ti meg itten megfeszítetek engem. Nem rúg ki 2-3 apostolt, nem gyújtják fel a palotát. Megy az élet tovább” – mutat utat, hogyan is lehet viselkedni kritikus helyzetekben, hozzátéve: „ennél sokkal kisebb problémáktól is hogy ki tudunk akadni, cirkuszolni. Jézus körül is mindenkinek kialudt a gyertyája”.

Vagy egy másik bibliai történés: húsvét után az apostolok elmennek halászni Galileába, kidobják a hálót, hideg van, egész éjjel nem fognak semmit. „Egy férfinak ez eléggé gáz, nem? Erre odajön Jézus, és azt mondja nekik, hogy dobjátok ki újra a hálót, és megtelik. A hajnali félhomályban kiérnek, ott ülnek a tűz körül és reggeliznek, ropognak a friss halak” – idézte érzékletesen Csaba testvér.

Beállítani a fület?

Gyereknevelőként is sokszor megtapasztalja, hogy nehéz megmaradni a szeretet útján. „Jelenleg kétezernél is több gyermeket gondozunk Erdélyben, 56 helységben. Amikor Gyulafehérváron indítottuk a kis házunkat – ugye nagyon kevés magyar gyermek van az iskolában –, átjött oda pár gyermek Déváról. Viszont nekik otthon maradtak a társaik. És egyszer csak jött a telefon, hogy három fiú megszökött. Azt hittem, elsüllyedek, nálunk nincs kapus, nincs éjjeliőr, mégsem tűnhet el soha senki. Mindenkiben van rátartiság, azt gondoltam, elintézem két nyaklevessel, hogy büdös kölykök” – elmondása szerint így ült be az autóba, majd folytatta: „de mintha Jézus is odaült volna mellém, »Csaba testvér, akármit is csinálnak ezek a gyerekek, az nem jogosít fel téged arra, hogy letérj a szeretet útjáról«. Gondoltam, azért a fülükön csak csavarok egyet. De Jézus sem nyúlt le a keresztről, hogy Pilátusnak a fülét úgy beállítsa, pedig ráfért volna.”

A szerzetes azon gondolkodott, azzal a „fránya nagy szeretettel” hogyan lehet egy ilyen helyzetet megoldani. Autóval a város szélén aztán utolérte a gyerekeket, akik azt mondták, hogy ők csak mennek vissza a másik otthonba. „Gondoltam, akkor azért nincs akkora baj, és azt mondtam, három lehetőség van: á, elbúcsúzunk, bé, visszamegyünk a házhoz, mint a mesében, hamuba’ sült pogácsa, zsíros kenyerek, husángot a vállra, és mehettek világgá. A harmadik: visszamegyünk szépen, bocsánatot kértek, és megígéritek, hogy többet ilyen spontán felfedezőútra nem indultok. Döntsetek, válasszatok!” – mondta akkor a gyerekeknek, akik erre elkezdtek sírni, „aztán mondtam, üljenek be az autóba, mert valaki még azt hiszi, hogy valami pogány szertartást végzünk az út szélén.”

Szidás helyett tüzet kell rakni

Csaba testvér szerint igaza volt Jézus Krisztusnak, amikor nem kiosztotta tanítványait, hanem tüzet rakott nekik. „Milyen jó lenne, ha bármi történne otthon a családban, nem térnél le az útról. Amikor Mária megtalálta az elcsatangolt Jézust a templomban, nem vette elő a szíjat, hanem szeretettel és jósággal fordult felé. Sokkal, de sokkal eredményesebb a jóság, mint a civakodás, a veszekedés, az átkozódás. Tudom, hogy nagyon nehéz az embernek parancsolnia saját magának” – fejtegette szentbeszédében. Mint fogalmazott, Szent József sem kiabál, amikor jön szembe vele Mária, aki más állapotban van, hanem csendben elgondolkodik, és először titokban el akarja bocsátani Máriát, de megvárja, amíg Isten elmagyarázza neki.

„Egyszer szólt a telefon, hogy betörtek az egyik házunkba, itt vannak már a rendőrök is. Kiderült, hogy csak az egyik gyerek ment fel a harmadik emeletre. Gyorsan kaptam a pizsamára a szerzetesi ruhát, s miközben mentem fölfelé, bennem volt ez a máriás lelkület, hogy nem fogom leszidni ezt a 12 éves gyereket. Pedig nagyon dühös voltam. Kiderült az is, hogy egy gerlefiókát kaptak, és mentőakciót szerveztek neki, mert odalent nyávogott egy macska. Mert ugye mindig a ferences lelkületről prédikálok nekik. Ilyenkor el kell magyarázni, hogy a teremtett világ védelme nem erről szól, el is engedtem nekik egy tojást az erkélyről. Nem szabad letérni a szeretet útjáról” – hozott példát a saját életéből a pap.

Amikor nem azt mondjuk, amit gondolunk

És egy másikat is: „Hamvazószerda előtt beállított egy 18 éves lány, »pap bácsi, én megyek férjhez«. Mondom neki, nagyszerű, érettségi után »eladó« vagy. De hogy ő most megy férjhez. Kérdezem: most, így ebéd előtt vagy esetleg utána? Itt van a fiú – mondja. Lássuk, bejön egy ilyen kétméteres olasz legény, hogy annyira szereti a leányzót, hogy elveszi feleségül. Jól végigmértem a helyzetet, kérdeztem: jön a baba? Óvodáskora óta ismertem, olyan tiszta lelkű lány volt. Adtam a kezébe egy könyvet, beleírtam a nevemet, a számomat, az e-mail címemet, és azt mondtam: ezt a könyvet akármennyit dörzsölgeted, masszírozhatod, nem fogok megjelenni, de ha összecsapnak a fejed fölött a hullámok, keress, és segítek.” Jézus – mint Csaba testvér figyelmeztetett – egyetlen dolgot kér: szeress! „Ha szögek állnak ki a testedből, akkor is csak ehhez van jogod. Ez az egyetlen emberhez méltó út. Csak ezen az úton járva tudjuk orvosolni a problémákat” – tette hozzá.

Nagyon sokszor, amikor veszekszünk, szerinte igazából azt akarjuk mondani: „nagyon fáj, hogy nem hívtál fel, hiányzol, fontos vagy nekem”. De sajnos nagyon sokszor nem ezt mondjuk, hanem azt: „hol voltál, mit csináltál, nem szégyelled magad?”

Mocsok jobb és bal kézzel

Csaba testvér végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy ha „a politikai hatalmat gyakorlók le is térnek az útról, ha kapzsiak, ha önzőek, az nem jogosít fel bennünket, hogy mi is hasonlóképpen rátérjünk a gyűlölet, a harag, az ellenségeskedés útjára. Ha előttem van egy tál leves, mindegy, hogy jobb kézzel vagy bal kézzel rakom bele a mocskot. A mocsok az mocsok. Adná az Isten, hogy a magyar nemzet se jobb kézzel, se bal kézzel ne rakjon mocskot az ő mindennapi betevő életébe!”