„Látjátuk feleim szümtükhel...” + Képek

Legkorábbi fennmaradt magyar nyelvemlékeink között talán legisemrtebb a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom; „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk tizedik része „róluk” szól.

Forrai Mária Melinda
2010. 04. 18. 10:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.” (Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: biza por és hamu vagyunk.) – így kezdődik legkorábbi magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés.

Vélhetően 1192 és 1195 között, III. Béla idejében keletkezett, a Pray-kódex 136. lapján maradt fenn. Hogy ki fedezte fel, nem tudni pontosan, elsőként nyilvánosan Pray György jezsuita szerzetes számolt be róla, majd társa, Sajnovics János publikálta a teljes szöveget 1771-ben. Mivel a szöveget másolták, így szakértők szerint elképzelhető, hogy még korábban keletkezett.

A szöveg két részből áll: 26 sort tesz ki a temetési beszéd, majd további 6 sort a könyörgés. Európai viszonylatban is jelentős, mert a halotti beszédek műfaja csupán a reformáció idején vált általánossá.



Bár a szöveg jól olvasható, abból adódik probléma, hogy nem tudjuk, egy-egy adott latin betűt milyen hangok jelölésére használtak. A magyar hangzókészlet ugyanis jóval bővebb, mint a latin ábécé. Észrevehető, hogy az írnok több helyen is küzdött azzal, milyen betűt írjon le; ezt jelzi, hogy a gyakran elhangzó szavak nem egyformán jelennek meg a szövegben. Ilyen például a gyümölcs szó. Mindezek miatt az olvasása és az értelmezése sok esetlegességet tartalmaz.

Az Ómagyar Mária-siralom

Az első fennmaradt magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária-siralom, amelyet feltehetően a 13. században, egy latin vers átköltéseként írtak. 1922-ben fedezték fel a Leuveni Kódex 134. lapján, amely 1982-ben került a magyar állam tulajdonába. Szerzője feltehetően Gotfrid domonkos rendi szerzetes, aki a 12. században élt. A vers fejlett rímeket, szép, tudatosan elhelyezett alliterációkat tartalmaz.

A költeményben Mária, Jézus anyja egyes szám első személyben fejezi ki fia kínhalála miatti kétségbeesett fájdalmát.


„Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk következő, s egyben utolsó részében a déli harangszóról lesz szó.

(forrás: wikipedia.hu)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.