Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin Moszkva tárgyalásokat ajánlott Kelet-Poroszországról című cikkében tudósít a több kérdést is felvető kordokumentum felbukkanásáról. A lap értesülése szerint a Szovjetunió számára a német újraegyesülés alkalmával kérdésként felmerült Kelet-Poroszország jövője. Geli Batenyin vezérőrnagy 1990 nyarán egy bonni diplomatának jelezte, érdekelnék őket a Kelet-Poroszország szovjet részéről zajló tárgyalások. Ez derül ki egy titkos táviratból, melyet a moszkvai német követség küldött 1990. július 2-án Bonnba. Ebben az időpontban zajlottak az úgynevezett kettő plusz négy tárgyalások, a két német állam, valamint a győztes hatalmak között az újraegyesülésről. Batenyin Joachim von Arnimmal, a nagykövetség politikai osztályának vezetőjével találkozott. A távirat szerint Batenyin kijelentette, létezik az „északi Kelet-Poroszország kérdése” és hozzáfűzte: „Ez a probléma a Szovjetunió és Németország számára rövid, vagy hosszú távon fel fog merülni.” Batenyint akkor a szovjet hadsereg reformszárnyához számították, von Arnim szerint a titkosszolgálatokkal is kapcsolatban állt. A német diplomata zárkózottan fogadta a moszkvai ajánlatot és válaszában utalt a bonni álláspontra. „Az egyesülés folyamata a szövetségi köztársaságra, az NDK-ra és egész Berlinre terjed ki.” Ha a Szovjetuniónak problémája van az északi Kelet-Poroszország fejlődésével, az az ő dolga. Kelet-Poroszország fővárosával, Königsberggel egyetemben egy német tartomány volt, melyet 1920 és 1945 között az akkori lengyel korridor földrajzilag elválasztott a Német Birodalom többi részétől. A második világháború után Kelet-Poroszországot a potsdami megállapodás felosztotta Lengyelország és a Szovjetunió között, fenntartva a jogot egy végleges békerendezésre. Ez az 1990-es kettő plusz négyes tárgyalások alkalmával megtörtént. Ez véglegesítette az Odera–Neisse vonalat német–lengyel határként.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Christian Schubert Európa két országból álló motorja kihagy című cikkében elemzi Berlin és Párizs viszonyát az euróválságban. Csütörtök délután Angela Merkel kancellár és Nicolas Sarkozy elnök telefonon megállapodott abban, hogy szorosan együttműködnek a spekulációk elleni küzdelemben. A sötét foltok azonban egyértelműen uralják a két ország kapcsolatát, s az euróválság egyértelművé tette eltérő gazdasági felfogásukat. „Növekvő aggodalommal figyelem a német és a francia politika eltérő fejlődési irányát. Túl sok a feszültség és megerősödnek az ellenszenvek, valamint a kölcsönös harag” – fogalmaz Joachim Bitterlich, aki Helmut Kohl nagykövete és tanácsadója volt, ma pedig egy francia környezetvédelmi cég németországi üzleteit vezeti. „Korábban közvetlenebbül és alaposabban tárgyaltunk egymással.” Legutóbb a francia pénzügyminisztérium jelezte: egyáltalán nem örülnek, hogy a németek egyedül tiltották be a fedezetlen tőzsdei műveleteket. Franciaország 2008 szeptemberében betiltotta a fedezet nélküli eladásokat, ebből azonban kivette az állampapírokat, mert az adósságot finanszírozó oly fontos likviditást nem kívánja megterhelni. A francia pénzügyminiszter, ellentétben a német kancellárral, nem hiszi, hogy veszélyben lenne az euró. Szerinte a közös fizetőeszköz szolid és hiteles valuta, ami több mint egy évtizede biztosítja az euróövezet stabilitását. „A német–francia motor a legutóbbi időben többször csődöt mondott” – véli Henri Ménudier, a Sorbonne politológusa. Mert két ország eltérő célokat követ: Az „északi” Németország súlyt fektet a szigorú költségvetési politikára és a versenyképesség javítására. Ugyan Franciaország ezt nyíltan nem utasítja el, de erőteljesebben szimpatizál a mediterrán államokkal, mint például Görögországgal. A politikai rendszer eltéréseit még jobban kiemelik a gazdaságiak. Németország a háború óta az exportra és ipara versenyképességére helyezte a hangsúlyt. Franciaországot hosszú ideig meghatározta a máig jelentős szerepet betöltő állami irányítás, valamint a belső fogyasztás támogatása. A keynesi gondolkodásmódú francia közgazdászok ezért hajlandóak a magasabb államadósságot is elfogadni. A német közgazdászok és kormánytanácsadók nem bíznak Franciaország reformképességében. A francia adósságleépítési kísérlet mérlege is igencsak soványka. Ménudier szerint ezért érthetőek az új európai segélycsomaggal kapcsolatos szankciók miatti nézeteltérések. Párizsban attól tartanak, hogy az ilyen szankciók egy napon Franciaországot is sújthatják.
origo.hu
Ennyire még sohasem tették nevetségessé a Mediánt
