Kodolányi Gyula: Ha Babits önemésztésének, vívódásainak forrását keressük, nemcsak az olimposzi díjosztó és pénzosztó örök magányát találjuk ott, egy érzékeny lélek halmozódó sérüléseit, nemcsak kései éveinek halálos gégerákját, de Trianon fájdalmát is. Azt hiszem, senkinek sem fájt úgy költőink közül Trianon vesztesége, mint Babits Mihálynak, aki nyaralójából, az esztergomi hegyről átlátott Párkányba, ahonnan még a kakasszót is áthozta a víz csendes hajnalokon. Senki más klasszikus költőnknek a verseit – amikor egyáltalán újra kiadták őket – nem csonkíttatta meg annyira a cenzúra 1948-tól kezdve, mint a Babitséit. Egész verseket hagyattak ki, és a kötetekben szaggatott vonalakkal jelzett stanzákat, kipontozott sorokat. Ezek a kitiltott versek, verssorok szinte mind a trianoni feldarabolásról és következményeiről szóltak.
A teljes cikket a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.
Macron most már tárgyalna Putyinnal















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!