Lengyel választás: aki mer, az veszít? + Képek

A választások két fordulója között elemzők úgy vélik: bizonyos értelemben mindkét fél ellenérdekelt a győzelemben. Jaroslaw Kaczynski visszafogott kampányt folytat, az első forduló győztese, a nemzeti liberális Bronislaw Komorowski tábora továbbra is az ellenfél lejáratására törekszik.

A választások első fordulójának megnyerése után eleve némi nyugtalanság lett úrrá a balliberális táboron: Donald Tusk miniszterelnök (PO) például nyert a 2005-ös választásokon, de elvesztette a második fordulót.

Nemcsak a rossz emlékek miatt tartanak a jelenlegi kormányzó erők részéről attól, hogy kedvezőtlen lesz számukra a július 4-i második forduló. A voksolás során Lengyelországban nem lehet átjelentkezni, a szavazatokat más választókörbe átvinni, mint Magyarországon. A választó csak a lakcíméhez tartozó szavazókörben adhatja le voksát. A júliusra eső voksoláskor viszont a nagyvárosiak, értelmiségiek tábora jórészt nyaralni megy, míg a Kaczynskire szavazó kisvárosiak, falusiak otthon maradnak: nincs pénzük, hogy elmenjenek nyaralni.

Meghatározza a képet a baloldal is, amelynek jelöltje, Grzegorz Napieralski 13,7 százalékot kapott, s most a királycsináló szerepében tetszeleghet. Jaroslaw Kaczynski kommunistamentesítési, ügynöktelenítési programja, melyet miniszterelnökként (2006. július 14. és 2007. november 16. között volt kormányfő) szorgalmazott, egyértelművé teszi, hogy a posztkommunista erők hívei soha nem fogják rá adni szavazatukat. Kérdés viszont, hogy az általuk hozott szavazat elegendő lesz-e a jelenlegi kormány híveinek megerősítésére.

Ha a „reformok kerékkötője” kikerül a képből...

A legkülönösebb ebben a választásban, hogy egyik félnek sem igazán érdeke a győzelem. 2011-ben ugyanis parlamenti választásokra kerül sor Lengyelországban; s ha a választásokat most Komorowski nyeri, a baloldal és a liberálisok elveszítik egyik legfőbb hivatkozási alapjukat. Elemzők szerint Kaczynski támadásában gyakran ki is merül a liberális Unia Wolnoscival is megerősített baloldal eszköztára, s ez a konkrét kormányzati cselekvésnél jóval kényelmesebb pozíció. Kaczynski úgymond a „reformok kerékkötője”, távozásával lehullana a fátyol a látszatpolitizálásról, s kiderülhetne, hogy Kaczynski nélkül sem csinálnak semmit. Eddig éppen Kaczynski és pártja ellenállására hivatkozva maradtak el a nagy államháztartási reformok.

Kaczynsky elnökké válása ugyanakkor a PiS-ben olyan vákuumot teremtene, amelyet nehezen lehetne betölteni. Személyisége meghatározza a párt működését, a PiS ugyanis erőteljesen Jaroslaw Kaczynskire épül, s őt indítanák miniszterelnök-jelöltnek a jövő évi parlamenti választásokon is.