Tages-Anzeiger (tagesanzeiger.ch)
A baloldali-liberális zürichi napilapban Thomas Knellwolf, Patrick Feuz és Daniel Friedli az „Ahogyan a szövetségi állam a túszokat szerette volna kiszabadítani” című cikkében ismerteti Bern szabadítási terveinek részleteit. Micheline Calmy-Rey külügyminiszter most megerősítette, hogy a válság idején a katonai lehetőségeket is vizsgálták. Végül egyetlen tervet sem valósítottak meg, ugyanakkor bennfentesek beszámolója szerint többször, 2008 végén és 2009 elején is nagyon közel álltak ahhoz, hogy a svájci titkosszolgálat a gyakorlatba ültesse azokat. Néhány nappal 2008 karácsonya előtt azt tervezték, hogy a két túszt Algéria irányába juttatták volna ki Líbiából. Az akcióba már az algériai felső vezetés is beleegyezett, Göldi és Hamdani kész volt az indulásra, de a legutolsó pillanatban az algériaiak teljesíthetetlen feltételeket támasztottak. Nyilvánvalóan azt követelték Berntől, hogy több honfitársukat kiadják. (Svájcban számos algériai ellenzéki él). Nem sokkal később a szövetségi állam ugyanazon forrás szerint két hasonló akciót is tervezett Nigeren keresztül. Az akciót követő meneküléshez már helyi segítőket is felbéreltek, de az akciót röviddel az indulás előtt lefújták, vélhetően a líbiai rezsimet Algériából figyelmeztették. Már 2008 őszén mérlegelték, hogy a két túszt kisrepülővel vigyék ki az országból. A terv álcázásához az akkori svájci nagykövet hobbija szolgált volna, ő péntekenként rendszeresen a tunéziai Dzserba szigetére repült golfozni. A túszdráma utolsó heteiben a titkosszolgálat további lehetőségeket is kipróbált. Felmerült egy brit magánbiztonsági cég szerződtetése, egy tengeralattjáróról végrehajtott tengeri mentőakció is. Hivatalosan senki sem nyilatkozott a tervekről. A külügyminisztérium egyik diplomatája ezt azzal indokolta, hogy a jövőben is lehetséges a túszok rejtése, s akkor is szükség lehet bizonyos lehetőségekre. Politikai értelemben azonban annyi biztosnak tűnik, hogy ezek a tervek még heves vitákat okoznak majd, ennek első jele már érzékelhető volt a feszült légkörű kormányülésen. Az RSR értesülései szerint Hans-Rudolf Merz pénzügyminiszter egy olyan jelentést terjesztett a testület elé, ami élesen bírálta Micheline Calmy-Rey külügyminiszter válságkezelését. Merz különösen hiányolta, hogy bizonytalanságban tartották a menekítési forgatókönyvekről. Ezt ugyanakkor cáfolta a külügy. Elképzelhetetlennek nevezett egy ilyen súlyú akciót a kormány tájékoztatása nélkül. Lehetséges, hogy az esetleges előkészületeket, s a terveket, melyek végül csak elképzelések maradtak, előbb szűk körben a kormány biztonsági kabinetje tárgyalta. André Simonazzi kormányszóvivő megtagadott minden érdemi választ a kérdéssel kapcsolatban.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Torsten Krauel „A harmadik lemondás egy tanácstalan CDU-ban” című cikkében kommentálja az észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök visszavonulását. A tévedések szomorújátéka nem akar véget érni a berlini koalíciós pártokon belül. Jürgen Rüttgers-szel három héten belül három fontos kereszténydemokrata politikus távozott. Ő ugyan nem olyan meglepően, mint Horst Köhler és Roland Koch. Kochnak, Köhlernek és Rüttgersnek úgy tűnik, elfogyott a politikaalakító képessége. A kilépések növekvő száma ugyanakkor nem a hiányzó megvalósítási képesség jele, hanem a kedvetlen hatalomgyakorlás jele – s ennek oka van. Ez az ok, hogy a konzervatív-liberális spektrum elveszítette a szellemi-politikai céljait. Már hiányzik a nagy társadalmi cél, csak vitatkoznak fejetlenül a koalíción belül és fejvesztve rohannak a falnak. Ha a következő hónapokban a dolgok nem változnak meg alapvetően, könnyen elképzelhető, ki lesz a következő, aki a hivataláról kénytelen lesz lemondani. Ez nem meglepő módon elsőként valószínűleg az FDP-t érinti. Az FDP a kampányban főként konkrét célok helyett konkrét számokat emlegetett. Ennyi és ennyi milliárd eurót terveznek adócsökkentésre, ekkora és akkora összeget szánnak majd az egészségügyre. Az adócsökkentés azonban elveszett a gazdasági válságban és az állítólagos fellendülés kifulladt a szállodatulajdonosoknak adott adócsökkentésben. Számok emlegetése célok helyett a nagy koalíciós partnert is támadhatóvá tették. A valódi politika ilyen tagadása, Jürgen Rüttgerst választási eredménye pontot tett karrierje végére. Jürgen Rüttgers távozása azt mutatja: A következetes világos beszéd – és nem a hangos üres fecsegés – egy olyan művészet, amit a kereszténydemokraták már elfelejtettek.
origo.hu
Kiderült, hogy felvette-e a vadkamera a medvét Bajótnál
