Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Johanna Adorján „A magyarok nem fognak megérteni” címmel készített interjút Kertész Imrével arról, hogy zsidó íróként miért él szívesebben Berlinben, mint Budapesten. A bevezetőben megtudhatjuk, hogy Kertész felesége aggódik, mivel férje legutóbbi – 2009. novemberi – interjújának igen negatív sajtóvisszhangja volt Magyarországon, és Kertész Magda nem akarja, hogy valami történjen hitvesével, ha legközelebb Magyarországon jár. A felvetést Kertész Imre azzal ütötte el, hogy hetven évig élt Budapesten és még egyszer sem akasztották fel.
Kertész szerint az öngyűlölet, az információ és a történelmi ismeretek hiánya nehezíti a magyar–zsidó együttélést. Magyarországon szívesen tekintenek a holokausztra úgy, mint a németek kizárólagos ügyére. Németország már túllépett a zsidó- és idegenellenességen. Sajnos a kelet-európai kultúra nem hajlandó a holokauszt kultúráját integrálni.
Adorján elmondta, hogy a Jobbik elnöke a nyilasokra emlékeztető mellényben tette le esküjét, és zászlójukat viselte ruhája hátulján. Ennek ellenére mindenki felemelkedett, amikor letette az esküt az alkotmányra, senki sem tiltakozott, senki sem hagyta el a termet.
Kertész elmondta, hogy ő már messze van ezektől az eseményektől. Sem ideje, sem kedve nincs ilyesmivel foglalkozni. Egy beszélgetésen megkérdezték tőle, miért él olyan sok magyar író Berlinben. Kertész szerint ennek az az oka, hogy a nagy publikumnak köszönhetően egy zsidó író jobban él Berlinben, mint Budapesten.
Az író gyakran jár Magyarországon, mivel ott él a családja. A magyar sajtó rendszeresen megkérdezi tőle: „ön magyar”? Kertész nem érti a kérdést, hiszen magyarul ír, ott született, magyar állampolgár és ott is lakik, bár egyre gyakrabban hagyja el az országot.
A szélsőjobboldaliak ugyan katasztrófát jelentenek az országnak, de el fognak tűnni, véli Kertész. Minden nemzetben él öt százalék őrült. Sokkal inkább fél az úgynevezett „látszatnormalitástól”. Sajnálatos, hogy a magyarok számára a szabadságnál sokkal egyszerűbbnek tűnik az élet a kommunizmusban. Az író szerint ez az igazi probléma.
Kertész nem haragszik a magyarokra azért, hogy 17 százalék szavazott a szélsőjobboldalra, mivel ezek az emberek teljesen elkeseredettek. Húsz évig a régi pártkáderek korrupciója uralta az országot, átverték és becsapták a lakosságot, ráadásul továbbra sincs senki, aki irányt mutatna számukra. A szabadság fogalmával nem tudnak mit kezdeni. Mit jelent a szabadság a becsapottaknak? – teszi fel a kérdést az író. A politikai helyzet elszomorítja Kertészt, de nem gyűlöli a magyarokat – még akkor sem, ha sokan ezzel gyanúsítják. Viszont tudja, hogy a magyarok nem fogják megérteni.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Roland Nelles kommentálja a hamburgi polgármester távozása után a kereszténydemokratáknál kialakult helyzetet A nincs kedvem CDU című írásában.
A politikában eddig vastörvénynek számított, hogy igen nehéz a hatalmi pozícióban lévőket a lemondásra rávenni. Többnyire úgy kellett az irodájukból kivinni őket, vagy a választóknak, vagy a párttársaknak.
Innen nézve Ole von Beust lemondása mérföldkő lehetne a német történelemben. Manapság azonban a politikusok már nem ragaszkodnak a hatalomhoz. Tehát Beust csupán követi a trendet, Roland Koch és Horst Köher után ő a harmadik, aki bedobja a törülközőt.
A „nincs kedvem generáció” – némi késéssel – a CDU-ban is megjelent. A választók, a haza, a párt szolgálata? Ezek a értékek, úgy tűnik, már nem számítanak az olyan politikusoknak, mint Beust, vagy Horst Köhler. A CDU az a párt, mely olyan fontos jellemzőjének tartja, hogy polgári, mégis egyes politikusok tesznek az olyan fontos erényekre, mint például a kötelességteljesítés. A keresztény politikusok is követelik maguknak az önmegvalósítás jogát.
Beust távozásával némi őszinteség térhet vissza a CDU-ba. Hivatalosan a CDU titánjait csak a kötelességteljesítés érdekelte, de valójában képtelenek voltak lemondani. Életművüket látták fenyegetve azáltal, hogy esetleg másnak adják át a posztjukat. Függő módjára ragaszkodtak a hatalomhoz.
Ole von Beust szívesen lett volna miniszter Berlinben, akárcsak Roland Koch. Végül egyiküknek sem sikerült. Talán azért sem, mert Angela Merkel saját hatalmi számításai miatt nem akarta azt. Berlinben ugyanis ő a „királynő”, miért kellene hát maga mellett további önjelölt trónkövetelőket megtűrnie?
Az önmegvalósító CDU-ban ez frusztrációt kelt. A politikusok egy részének a tartományi politika már nem elég. A nyolcadik hamburgi kikötői születésnap és a tizedik hesseni borfesztivál után valami másra vágynak. És ha ezt nem nyújtja a politika, akkor új utakat keresnek maguknak.
A CDU-ban lezajlott változások miatt hatalomra került új minisztereknek még bizonyítaniuk kell Hessenben, Baden-Württembergben, Alsó-Szászországban, Észak-Rajna–Vesztfáliában, Türingiában. Egy egyre erősödő SPD ellenében kell helytállniuk a következő tartományi választásokon. A CDU-t súlyos vereségek fenyegetik.
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
